Bár az első magyarországi állatkert csak 1866-ban nyitotta meg kapuit, a vadállattartásnak már korábban is voltak előzményei hazánkban. Több főúrnak és egyházi méltóságnak volt vadaskertje, néhány uralkodónak pedig egzotikus állatai is voltak.
A korabeli állatkert legismertebb építészeti, iparművészeti, kertépítési értékeit a szecessziós stílus formavilágának megfelelően alakították ki, pl: a Vastagbőrűek Háza.
Az intézmény 1885-ben épült első bejárata is díszes volt, de az 1909-1912 közötti átépítéskor másodjára felépített főkapuhoz, csak az alapjait használták fel.
A főkapu amely ma az állatkert egyik szimbóluma, Neuschlosz Kornél műépítész tervei alapján készült. Egy központi kaputoronyból áll, amelyet négy-négy műkőből öntött kőelefánt és köztük ülő indiai idomárjaik tartanak, ehhez két negyedköríves oldalszárny és ezek végén egy-egy irodaként és jegypénztárként működő épület áll. A kaputornyot Zsolnay kerámiával borított, cikkelyes álkupola fedi, melynek középső részén jegesmedvék, legtetején pedig mandrillok figyelnek a világ minden égtája felé.
A szobrok Maugsch Gyula alkotásai. Figyelemre méltó még a kovácsoltvas kapu, illetve a kapuív mentén végigfutó, trópusi hangulatú mozaik. (Wikipédia)