A szobor szép, Mária arca finom és bájos, szeretettel fogja karján gyermekét... mintha ringatná.
A szobor, az emlékhely szeretetből, összefogásból készült. Erről beszél az ötletgazda ^[1] A cél egy klasszikus faluvégi Mária-szobor, emlékhely "építése". "Régi álmom volt egy ilyen a mi falunknak. Mindenkinek annyiba kerül csak, amennyit jó szívvel rászán. Magam az anyagiakon túl egyévi szabadidőmet ajánlottam a szervezés munkáira." Szinte mindenki segített, ki-mivel tudott. A szükséges munkát mindenki ingyen végezte, sikerült megoldani, hogy a felhasznált anyagok sem kerültek pénzbe. Segítettek a falubeliek, de a szomszéd faluban lakók is.
"Műegyüttes" készült, aminek része a terület, a kandeláber, kerítés, kihelyezett növények, emlékmű, a szobor.
Dalma asszony mondta: "...nem az a cél, hogy sokat, hanem, hogy sokan adjunk – hisz ennyien tudunk majd neki sajátunkként örülni."
A Vértesszőlőért Alapítvány az SZJA 1%-ból bejött bevételeit a szobor megvalósításával kapcsolatos költségek kiegészítésére fordította. ^[2]
Az első cikkben olvasom: Pálné Perger Veronika, építész tervezte az emlékművet. "A szemmagasságú talapzaton álló, gyermekét ölelő fiatal anya szobrát az alapokból indulóan két oldalfal védi, melyek gót ívben hajolva záródnak felette; összekulcsolt, óvó kezet jelképezve. Egybefont ujjainkhoz hasonlóképp a bal oldalfal előbbre áll, a jobb hátrébb."
Sipos Mariann, a tatabányai születésű fiatal iparművész vázlattervet készített: ^[1] „A Szőlősi Madonna drapériában álló, mezítlábas, fiatal nőalak, karján gyermekkel. A szobor tervezésénél elsősorban Michelangelo és Bemini műveit tanulmányoztam. A nőalak és a gyermek szinte teljes egészében drapériába burkolt, csak a fiatal arc, a két kéz és lábfej, valamint a gyermek arca látszik. A bronz a testrészeknél fényes, a drapériáknál matt, sötét patinát kap."

---