Budapest legnagyszerűbb, legnagyobb szabású kútja, amely előtt a turisták előszeretettel fotóztatják magukat. Ezért is ideje lenne megtisztítani patinától, vízkőtől. A királyi palota egykori kápolnájának északi falán találhatjuk.

A szobor leírása:
'Mátyás király vadászruhában, forráshoz érkezik. Jobbról - külön talapzaton - Szép Ilonka alakja ül, kis őzike mellett, bal oldalon... Galeotto sólyommal és jegyzetekkel. A csoport előtt középen a király csatlósa kürtjelt ad; kutyákkal a vadászmester. Pállfy herceg vadászkutyát küldött Stróblnak modellként, bronz és mozaik háttér.' (Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa; Budapesti Városszépítő Egyesület, 1989)

Érdekességek:
A középső vadászkutya elpusztult 1945-ben, Grantner Jenő készítette az új kutyaszobrot, amelyet az akkor már államosított Vignali-öntödében készítettek, a korabelinél lényegesen rosszabb minőségben, ezért a kutya feltűnően különbözik két társától. A háború után elfelejtették a kutyák pórázát helyreállítani. (Forrás: Prohászka László: Szoborsorsok; Városháza, Budapest, 2004)
A szoborhoz városi legenda is fűződik.

Stróbl Alajos a Mátyás-kút megalkotását belső szükségletnek érezte.
"...Ez az ő eszméje volt s addig-addig szorgalmazta a megrendelését és szállította lejjebb agyagi igényeit csaknem a ráfizetésig, mígnem kötélnek állt a Várpalota építkezésének vezetősége, főképpen barátja Hauszmann Alajos építész-tanár. Stróbl alapjában romantikus érzésvilágát valósággal hipnotizálta a "daliás idők" Mátyása, általában a "zordon de ragyogó lovagkor" csillogó ó-aranyfénye. Mindig túl volt fűtve és állandóan lelkesedésre volt hangolva, ennélfogva elég volt egy véletlen séta a Zugliget erdejében, hogy hirtelen képzelettársítással maga elé képzelje az ősi budai vadont, amelyben az ifjú király szenvedélyesen hajszolja a szarvasok és vaddisznók falkáit cifra ruhás csatlósai kíséretében. Megformálta tehát falhoz lazán illeszkedő szoborcsoport alakjában a Mátyás-kutat, a királyt vadász-cselédjeivel, pecérjeivel, vadűző ebeivel.... Annyira beleélte magát a "daliás időkbe", hogy egy szép nyári éjszakán epreskerti műhelyének fái között a tanítványaival eljátszotta Mátyás vaddisznó-vadászatát, illetve csak a végét, hatalmas máglya parazsán sütve a zsákmányt, azaz egy hentesboltban vásárolt malacot. Képzelete máskor is rendezett ilyen délibábos játékot..." Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón című könyvből idézve (23. p.)