Adattár
GÁDOR Emil
festő, (Pécs, 1911. november 3. - Budapest, 1998. január 6.)
1931-1936: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Varga Nándor Lajos. 1934: a Szinyei Társaság kitüntető oklevele; 1959: Alba Regia-díj; 1960, 1975, 1980: kiállítási és pályázati elismerések; 1965: Janus Pannonius-érem; 1982: Szocialista Kultúráért. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban, megfordult Egyiptomban, Kubában és a Szovjetunióban. 1947-1958 között rajztanár Budapesten; 1958-1960-ban a Műcsarnok osztályvezetője. Realisztikus felfogású városképeinek és csendéleteinek a szerkesztés konstruktivitása, ill. a színezés dekorativitása adott egyéni karaktert. Freskófestészettel is foglalkozott, több hazai templom (Nógrádbercel, Pölöskefő, Nagyharsány stb.) oltárképének kivitelezője.
Mesterei .
Glatz Oszkár, Rudnay Gyula, Varga Nándor Lajos.
Egyéni kiállítások .
1943-1997 • csaknem 40 kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön (Hollandia, Svájc, Németország). Gyűjteményes kiállítás • 1957, 1966 • Fényes Adolf Terem, Budapest
Irodalom .
Bodnár É.: ~ kiállítása a Fényes Adolf Teremben, Művészet, 1966/8.
Úry E.-Né: ~ 60 éves, Művészet, 1972/1.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról