Adattár
BÁLINT Endre
festő, grafikus, (Budapest, 1914. október 27. - Budapest, 1986. május 3.)
1930-1934 között Iparművészeti Iskola, reklámgrafikai szakképzés; 1935: Vaszary János magániskolájában; 1936: Aba Novák Vilmosnál tanult. 1960: Illusztrációs pályázat I. díj, Edinburgh; 1971: Grafikai Biennálé III. díj; 1972: In memoriam Bartók pályázat fődíja, Debrecen; UNESCO Nemzetek díja, Cagnes-sur-Mer; 1973: Grafikai Biennálé III. díja, Miskolc; 1973: érdemes művész; 1975: A Munka Érdemrend arany fokozata; 1982: kiváló művész; 1985: Kossuth-díj. 1957-1961 közötti párizsi tartózkodásától eltekintve Budapesten élt. Meggyőződéssel készült reklámgrafikusnak, csak grafikai tanulmányainak vége felé kezdett egyre szenvedélyesebben érdeklődni a festészet iránt. 1934-ben ismerkedett meg Vajda Lajossal, és barátsággá mélyülő kapcsolatuk megerősítette Bálintot festői törekvéseiben. 1936-tól járt Szentendrére, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos köré csoportosuló fiatal művészek közé tartozott. Bár már 1938-ban gyűjteményes kiállítást rendezett, 1945-ig terjedő pályafutását nehéz megítélni, mert festményeinek zömét sajátkezűleg semmisítette meg. A fennmaradt műveken a vastag, sötét kontúrok közé szorított motívumok instabil, zaklatott kompozíciókba feszülve a látvány expresszív átírásának szándékáról vallanak, egyben Czóbel Béla festészetének hatását tükrözik (Szobám Bindorferéknál, 1937). Fiatalkori művei közül alig néhány utal érett korszakára, köztük az üldözött zsidók sorsát megjelenítő Gyertyafénynél c. linómetszet-sorozat lapjai (1939-1941), amelyeken később is használt, asszociatív erejű motívumok, motívumtöredékek jelképpé tisztulva épülnek be a kompozícióba. A háború és munkaszolgálat megpróbáltatásai után, 1945-ben az újrakezdés lendületével kapcsolódott be a művészeti életbe: a Szociáldemokrata Párt Dekorációs Osztályának vezetője, valamint a Munkás Kultúr Szövetség Képzőművészeti Szakosztályának titkára lett és alapító tagja az Európai Iskolának. Festészetében a régi tendenciák folytatódása mellett új vonás a háborús emlékképek felidézése az erőteljes gesztusokkal festett, halottakat, deportáltakat ábrázoló festményeken. 1947-ben Párizsban tanúja és résztvevője a második szürrealista világkiállításnak. Ennek hatására az 40-es évek végén és az 50-es évek elején képzeletbeli lények: manók, koboldok, antropomorf organikus lények népesítik be képeit. Alkotói válságában, az 50-es évek közepén tudatosan fordul Vajda transzparencia módszeréhez. A rajzokon - amelyeken elindul képi fantáziájának felszabadítása felé - egymásra montírozva már megjelennek későbbi jellegzetes motívumai: lófejes cégér, kerékforma, sváb és arab asszonyok képeinek fragmentumai (Falu éjjel, 1954). 1956 novemberében megválasztják a Magyar Képzőművészek Szövetségének titkárává, így közreműködik az 1957-es Tavaszi Tárlat megrendezésében, majd Párizsba utazik. 1958-ben jelenik meg az Édition Labergerie kiadásában ~ több mint ezer illusztrációjával a Jeruzsálemi Biblia. A megfeszített munka kényszerében, a sziluett hatásokra építő bibliai ábrázolásokban vizuális ötletek sokasága ölt testet, és ez jótékonyan befolyásolja saját stílusának kialakításában. 1959-től egymás után születnek jelentős festményei, köztük a Vándorlegény útrakél (1959), a Csodálatos halászat (1960), a Népligeti álom (1960), Itt már jártam valaha I-II. (1960). A szürrealizmus kései változatához sorolható műveken soha nem látott, belső tájakon a gyermekkor és a múlt nosztalgiával átitatott, ismerős emlékkép-töredékeinek sablonjai az álom és az emlékezés logikája szerint keverednek az ismeretlen, titokzatos, sokszor félelmet keltő figurációkkal, alakzatokkal, hogy egy elmondhatatlan történet szereplői legyenek. A sokszor vízszintesen elnyúló, nemegyszer öreg, mulandóságot sugalló deszkalapokra festett képeken a tudatosan ritmizált geometrikus és organikus színfoltok kemény áttűnéseit a faktúra érzékeny kezelése avatja líraivá. Párizsból hazatérve töretlenül folytatódik a megtalált képi világ építése. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején az epikus jelleget felváltja a művész szimbólumértékű motívumainak felmutatása (Triptichon ikonosztáz, 1974). A megszokott, eredeti összefüggéseikből kiszakított, különös párbeszédet folytató elemek a főszereplői a festményeknél ironikusabb hangvételű montázsoknak (A lyuk mindenkié, 1959) és sokszor groteszkebb objekteknek is (Merde la chaise?). Több kötetben megjelentetett írásai, illetve visszaemlékezései a kor művészeti életére vonatkozó fontos források.
Egyéni kiállítások .
1938 • Tamás Galéria, Budapest
1942 • Ámos műterem, Budapest
1946 • Európai Iskola, Budapest
1947 • Galerie Creuze, Párizs • Európai Iskola, Budapest (kat., bev. tan. • Mezei Árpád)
1948 • Európai Iskola, Budapest
1957 • G. Espace, Haarlem
1958 • Galerie t'Oud, Wevershuys, Amersfoort • Palais des Beaux-Arts, Brüsszel
1959 • Galerie Furstenberg, Párizs • Galerie Art et Tradition Chrétienne, Párizs • Galerie les Contemporains, Brüsszel
1960 • Galerie les Contemporains, Brüsszel
1961 • Galerie "1. bis quai aux fleurs", Párizs
1962 • Műterem-kiállítás, Clamart
1963 • Jókai Klub, Budapest
1964 • Színművészeti Főiskola, Budapest
1965 • Rákosligeti Művelődési Ház, Budapest
1967 • Hazafias Népfront Klub, Budapest • Balassa Múzeum, Esztergom • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
1968 • Galerie Anne Colin, Párizs • Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest
1970 • Modern Magyar Képtár, Pécs • Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen
1971 • Győri Műcsarnok, Győr
1972 • Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1973 • Uitz Terem, Dunaújváros
1974 • Móra Ferenc Múzeum Képtára (kat.), Szeged • Közgazdasági Egyetem Klubja, Budapest
1975 • Művésztelepi Galéria [Korniss Dezsővel], Szentendre • Magyar Intézet, Varsó
1976 • Somogyi Képtár, Kaposvár • Iparművészeti Múzeum, Budapest
1977 • Jókai Klub, Budapest • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
1979 • Műhelykiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Helikon Galéria, Budapest • Erkel Ferenc Múzeum, Gyula • Könyvtár, Szombathely
1980 • Bartók Művelődési Központ, Szeged
1981 • Megyei Művelődési Központ, Eger • Csontváry Terem, Pécs • Madách Imre Művelődési Központ (kat.), Vác • Szentendrei Képtár (gyűjt., kat.) • Uitz Terem, Dunaújváros • Nádasdy-vár, Sárvár
1982 • Szentendrei Műhely Galéria, Szentendre (kat.) • Vigadó Galéria, Budapest (kat., bev. tan. • Szabadi J.) • Óbudai Pincegaléria (kat.) • Erzsébetvárosi Művelődési Ház, Budapest
1983 • Miskolci Galéria, Miskolc • Debreceni Képtár, Debrecen • Fészek Klub, Budapest • Gulácsy Galéria, Budapest
1984 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1985 • Megyei Művelődési Ház és Ifjúsági Központ (kat.), Szolnok • Collegium Hungaricum, Bécs • Szentendrei Műhely Galéria, Szentendre • Magyar Intézet, Varsó • Csikász Galéria, Veszprém
1986 • Művészetek Háza, Szekszárd
1992 • Montázs, Szent István Király Múzeum [Vajda Lajossal, Jakovits Józseffel, Ország Lilivel], Székesfehérvár (kat.)
1994 • 22 kép Szerb Antalné hagyatékából, Pegazus-Art Galéria, Erdész Galéria Szentendre
1995 • Montázsok, Vigadó Galéria, Budapest
1998 • Vintage Galéria, Francia Intézet, Budapest
1999 • Ráday Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások .
1938 • Szinyei Merse Társaság Fiatalok Szalonja
1940, 1941, 1942 • Képzőművészek Új Társasága kiállítása
1942 • A Szabadság és a Nép, Vasas Székház
1945 • Szocialista és munkás képzőművészek tavaszi kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • A Magyar Szociáldemokrata Párt Képzőművészeinek Társasága és meghívott művészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1946 • Fiatal magyar képzőművészek, Fővárosi Képtár, Budapest
1947 • Magyar Művészhetek reprezentatív képzőművészeti kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • A művész két arca, Alkotás Művészház, Budapest • Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest • Képzőművészetünk a felszabadulás óta, Fővárosi Képtár, Budapest • a KORTÁRS képzőművészeti kiállítása, Budapest; Exposition Internationale du Surréalisme, Galerie Maeght, Párizs • Réalité Nouvelle, Musée d'Art Moderne, Párizs
1956 • a Hetek művészcsoport kiállítása, Keresztény Múzeum, Esztergom
1961 • Groupe Saint-Luc, Párizs
1973 • Galerie F 15 (NOR)
1981 • Bartók Béla jubileumi kiállítás, Duisburg.
Művek közgyűjteményekben .
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely.
Írásai .
Konstruktív tendenciák a magyar művészetben, Magyar Műhely, 1968/28.
Hazugságok naplójából, Budapest, 1972
Életrajzi törmelékek, Budapest, 1984
Sorsomról van szó, Budapest, 1987.
Irodalom .
Román J.: ~, Budapest
(E. A.): ~ és Andrássy Kurta János, Újság, 1938. november 1.
Szegi P.: ~, Tér és Forma, 1947/1.
K. L.: Két kiállítás, Kortárs, 1947/6-7.
Dévényi I.: Látogatás ~nél, Jelenkor, 1964/5.
Passuth K.: ~ művészete, Kortárs, 1964/6.
Szabó J.: ~ kiállítása, Művészet, 1964/8.
Szabadi J.: ~, Művészet, 1965/ 7.
Passuth, K.: ~'s Painting, New Hungarian Quarterly, 1965/18.
Mándy, S.: ~, Desclée de Brouwer, 1966
Dévényi I.: ~ festményei, Művészet, 1967/10.
Bodri F.: ~ művészetének megközelítése, Látóhatár, 1967/12.
Passuth K.: ~ festészete, Új Symposion, 1968/33.
Szabadi J.: ~, Budapest, 1969
Perneczky G.: Egy álom maradványai, Élet és Irodalom, 1970. március 28.
Rózsa Gy.: A Bálint-ügy vége, Népszabadság, 1973. január 14.
D. I.: Bálint-kiállítás a Műcsarnokban, Vigilia, 1973/3.
Nagy, Z.: From Pictures to Objects. ~'s Exhibition in the Museum of Applied Arts, New Hungarian Quarterly, 1976/6.
~ művészetéről, Művészet, 1977/6.
Mándy S.: Emberi formában a csend. Kísérlet ~ képvilágának megközelítésére, Jelenkor, 1977/11.
Szabadi J.: Montázsok, Budapest, 1979
Vadas J.: ~ változásai, Budapest, 1980/4.
Lóska L.: ~ fotómontázsai a Fészek Galériában, Művészet, 1983/4.
Mándy S.: ~ összegyűjtött lélegzetvételei, Életünk, 1984/1.
Bodri F.: A Tisztaság könyvétől a Hazugság naplójáig. ~ hét évtizede, Művészet, 1985/2.
Áts, E.: Eine Kathedrale der unseren Befreiung. Der imaginarische Maler E. Biennálé, Pannonia, 1985/3-4.
Mándy S.: Oly távol s oly közel, Magyar Hírlap, 1994. október 29.
Levendel L.: "Élek a haláltól". ~re emlékezem, Kritika, 1994/10.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról