Adattár
KONFÁR Gyula
festő, grafikus, (Budapest, 1933. május 13. - )
1950-1957: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza. 1960-1963: Derkovits-ösztöndíj; 1963: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1964-1965: a londoni Grosvenor Gallery tagja; 1965-1975: a Művészeti Alap szaklektora; 1966-1969: a Kilencek művészcsoport tagja; 1968: Munkácsy-díj; 1968-1989: a tokiói Gesoko Galéria tagja; 1990: a kaohsziungi Wang's Galéria (Tajvan) tagja; 1994-1996 között megjelenik saját kiadású albumkatalógusa 3 füzetben; 1996-ban a Magyar Művészeti Műhely alapító tagja, ill. elnöke. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Budapesten él. Tapasztalatainak és élményeinek képpé formálásával ~ a világ spirituális megközelítését célozza meg, s ezért olyan összetett képi struktúrákat keres, amelyekben az ábrázolt jelenség egyszerre tükre a valóságnak és a valóságfelettinek. E képi többszólamúságot egyfelől a motívumok gondolati indítékú - a kifejezés érdekében eszközölt - expresszív átírásával éri el, másfelől a színekben rejlő "hanghatások" sajátos kiaknázásával. A stilizáció során a képi elemek új jelentést kapnak, emberi minőségek, erkölcsi és szellemi értékek hordozói lesznek, felszínre hozva ekként az ábrázolt jelenség - táj, csendélet, portré és alakos kompozíció - spirituális aspektusait. A kolorit feladata ebben a konstrukcióban a kifejezés intenzitásának elmélyítése. ~ a színt a motívum anyagi részének tekinti, azaz médiumként értelmezi, s pasztózusan, plasztikai hatásokat keltő energikus ecsetkezeléssel viszi fel a vászonra, tudatosan építve az ún. szimultán kontrasztokra is. Képein az áradó, szétterjedő kolorit színes szubsztrátummá áll össze, amelyben a képi elemek feloldódnak, egymásra és egymásba tolódnak, s virtuális szerkezeteket, formákat és alakzatokat képezve, matériájává lesznek annak is, amit kifejeznek a létezés metafizikai - tér-, idő-, forma- és színdimenziókban megnyilatkozó - formáinak. Átváltozások, ill. Napszakok címmel 1995-ben festett két képciklusa napjaink magyar festészetének maradandó teljesítménye.
Mesterei .
Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza.
Egyéni kiállítások .
1964, 1965 • Grosvenor Gallery, London
1969 • Képcsarnok, Győr
1974 • Gulácsy Terem, Szeged
1976 • Csók Galéria, Budapest
1979 • Dési Huber Terem, Veszprém
1980 • Derkovits Terem, Szombathely
1984, 1986 • Csontváry Terem, Pécs
1992, 1994 • Formosa G., Tajpej (Tajvan)
1994 • TM Galéria, Budapest
1995 • Wang's Gallery (gyűjt., kat.), Kaohsziung (Tajvan)
1996 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt.)
1997 • Pro Ars Galéria, Budapest
1998 • Lord Major Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások .
1957 • valamennyi fontosabb orsz. rendezvény, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak résztvevője
1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence
1973 • a Realista Festészet Szófiai Triennáléja
1997 • a Kuala Lumpur-i Expó (Malajzia)
1966, 1968 • Műcsarnok, Budapest
1967, 1968 • Veszprém
1969 • Szombathely
Köztéri művei .
Bányászok (pannó, 1964, Ajka, Kultúrház)
Mementó (pannó, 1970, Auschwitz, Emlékmúzeum)
Család (mozaik, 1980, Csongrád, Szakközépiskola).
Művek közgyűjteményekben .
Hirosima Múzeum, Hirosima
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Modern Múzeum, Tokió.
Irodalom .
Rideg G.: Párbeszéd a jelenségről, amelyet konvenció alapján képnek nevezünk. Interjú ~val, in: a művész albumkatalógusa, Budapest, 1994
Tasnádi A.: ~ról, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996
Legéndy P.: ~, a magyar avantgárd, Árgus, 1997/4.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról