1932-33: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1934-38: Temesvár (az iskola átköltözése után). 1953: Munka Érdemrend; 1967: Romániai Képzőművészek Szövetsége szobrászati díja; 1968: Kulturális Érdemrend. 1940-44 között gimnáziumi rajztanár, 1945-48 között hadifogoly a Szovjetunióban. 1949-ben a Magyar Művészeti Intézetben, 1950-80 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat tanára, tanszékvezető. 1939-44 között a Barabás Miklós Céh tagja, 1994-től a művészszervezet egyik újraalakítója. Emberközpontú, figuratív művészete a közösségi összetartozás érzését, valamint ember és természet alkotó kapcsolatát fejezi ki. Pályája kezdetén fával, terrakottával és kővel dolgozott, majd a fát részesítette előnyben. Korai grafikai munkái a népművészet iránti vonzódását tanúsítják, s ez az elkötelezettsége szobrászatán is végigvonul. A sztánai szülőházban töltött ifjúsága és apja, Kós Károly példája határozta meg a néprajzában, népművészetében változatos és színes Kalotaszeg iránti érdeklődését. Szobrainak stilizáltsága a népi fafaragás egyszerűsítő törekvéseire utal.

Egyéni kiállítások . 

Köztéri művei . 

Irodalom .