Adattár
MAKRISZ Agamemnon
szobrász, (Patrasz, 1913. március 24. - Patrasz, 1993. május 27.)
1933-1938: Képzőművészeti Főiskola, Athén, mestere: Dimitriadisz Tombrosz. 1945-1949 között Párizsban élt, több kisebb utazáson járt Csehszlovákiában, Szovjetunióban, és más szocialista országban. 1950-től Magyarországon, a 80-as évek második felétől részben Görögországban élt. 1950-től a Béke Világtanács tagja. Párizsi évei alatt rendszeresen részt vett a Salon d'Automne, a Salon de Mai és a Salon de la Jeune Sculpture tárlatain, melyeknek 1948-tól sociétaire tagja volt. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi tagja, 1956 novemberétől 1957 nyaráig képzőművészeti kormánybiztos, 1959-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége választmányi tagja. 1953, 1955: Munkácsy-díj; 1966: érdemes művész; 1972: kiváló művész; 1973: Munka Érdemrend arany fokozata; 1978: Kossuth-díj; 1983: Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendje. Többéves hivatalnokoskodás után végezte el az akadémiát. A második világháborúban részt vett a görögországi ellenállási mozgalomban, a Nemzeti Front megszervezésében. 1945-től azon 140 görög értelmiségi egyike, akiket a francia kormány három éves ösztöndíjjal Párizsba meghívott, ahol bekapcsolódott a nemzetközi baloldali mozgalmakba. Hazájába politikai okokból nem tért vissza. 1950-ben a Béke Világtanácsban hazája képviselőjévé választották az emigrált művészt, ezt követően a francia kormány kiutasította az országból. Feleségével - Makrisz Zizivel- hazánkban telepedett le, a Százados úti művésztelepen dolgozott. Aktívan tevékenykedett mind a hazai, mind a nemzetközi képzőművészeti életben, politikában. Kiállításrendezőként is elismerést szerzett (Medgyessy Ferenc 1956, Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület jubileumi kiállítása 1968, Amerigo Tot 1969). Közéleti emberként és művészként a művészi alkotás és a művészeti irányzatok szabadságát képviselte. 1938-tól kiállító művész. Művészetére Tombrosz és a kubizmus gyakoroltak erős hatást. Meghatározó élmény volt számára 1937-ben Párizsban, az archaikus és modern művészet egységét képviselő Medgyessy szobrászata. Művészi formanyelvét a klasszikus görög tradíció és a modern plasztikai törekvések ötvözése jellemezte, fogékony az elvont és általánosított, a dekorativitás lehetőségeivel számoló megjelenítés iránt. Jól ismert művészettörténeti toposzokat a modern szobrászat formanyelvén - sok esetben szimbólum értékű átfogalmazással - közvetítette, plasztikája mindig újabb és újabb stiláris törekvéseket képviselt. Tárgykör, műfaj és kifejezésmód tekintetében egyaránt gazdag és változatos művészetét humanista portrék mellett, emlékmű, épületplasztika néhány kisplasztika képviseli. A szobrászati tech-nikák közül elsősorban a kőfaragás érdekelte, de vonzották a fa, a terrakotta, a bronz és az új anyagok (vörösrézlemez) is. 1937-től első korszakában, majd Párizsban, szinte csak portrékkal foglalkozott. Érett művészként érkezett Magyarországra, de fő műveit itt alkotta. 1951-től vett részt a hazai cso-portos kiállításokon. Az első években realista portréi, majd emlékművei révén vált hazánkban elismert művésszé. Az évtized elején főként ólomdomborítással foglalkozott. Az 1950-es évek második felében erőteljes változás következik be művészetében, a század újító művészetének eredményeit próbálta a szocialista művészet szolgálatába állítani. Számára ezidőtől nincs kötelező megoldás, zavarba ejtően mások a művei. Plasztikai törekvései azonban minőségileg mások, mint a hazai kísérletező szobrászoké. A formai sokszínűség hátterében a mediterránumból hozott sok száz éves művészi világkép áll. Ennek szellemében váltogatja a műfajokat, léptéket, funkciót, technikát. 1956-tól foglalkozott lemezdomborítással (Győr, pályaudvar díszítőplasztikája, 1960). A 60-as években egészalakos szobrainál a tömeghatásra törekedett, rusztikus formákból felépülő nőalakjai azonban a részletek megformálásában hasonlítanak egymásra. A többalakos szobroknál a kompozíciót a figurák egymáshoz való viszonya, megépítettsége jellemzi (Úszók, Nővérek). A szekszárdi 1919-es emlékmű (1959) rohanó nőalakja mögött tűnik fel először az építészeti háttérben a környezet plasztikai jelzése. Épületplasztikáiban esztétizálásra hajlamos díszítőszobrász (Rátkai Klub, Budapest). A mauthauseni Mártír-emlékmű (1964) nemzetközi pályázatát megnyerve készítette el egy új plasztikai közlés lehetőségét felvető, a magyar szobrászat korszakalkotó művét, melyet a klasszikus hagyományokon túllépő új, expresszívebb formák megvalósulása jellemez. A pécsi Niké (Felszabadulási emlékmű, 1975), szemben az emlékművek hagyományos merevségével, ünnepélyességével, csupa mozgás. A szobor robbanásszerű nonfiguratív szerkezete, a vékony rézlemezből összeállított, könynyed, a részletfinomságok kifejezésére képes, fény-árnyék játék gazdagságát hordozó felület technikájában és anyagában is tiszta artisztikummal, katartikus erővel közvetíti az alapgondolatot, az örök lebegést. A hazai szobrászatban először festette szobrait az ókori görög hagyományok felújításával (Szeghalmi felszabadulási emlékmű, 1980), mely archaizáló művészetének direktebb megfogalmazását képviseli. E törekvések korai portréinál jelentkeztek először a 30-as években. Első művei intimitásra fogékony portretistát (Felesége arcképe) mutatnak, terrakotta portréiban még az arc teljes életszerűségét próbálta elérni. Később portréi robusztusak-ká váltak, a lényeges vonásokra koncentrált, majd egy-egy karakter felvillantására törekedett (Paul Éluard, Medgyessy, Bartók, Ady). Az életnagyságot jóval meghaladó fejszobraival (Marx, Engels 1950, Áldozatok tiszteletére, 1978, Makariosz érsek, 1983) iskolát teremtett a hazai köztéri szobrászatban. Az Áldozatok tiszteletére című műve - két méteres fej -, amely kubisztikus formáival felidézi a kezdeteket, a görögországi, párizsi portrékat, de végül a mű és a műfaj is monumentális művészetté vált keze nyomán. Eklektikus képet mutató, de egységes gondolati vezérfonalat követő szobrászata lényegében a monumentalitás jegyében született.
Mesterei .
Tombrosz, Dimitriadisz.
Egyéni kiállítások .
1939, 1944, 1979 • Athén
1948, 1950 • Párizs
1951 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Bencze Lászlóval]
1975 • Nagy Balogh János Kiállítóterem, Budapest [Makrisz Zizivel] • Gárdonyi Géza Színház, Eger
1977 • Egyesült Izzó Sportcsarnok, Budapest [Makrisz Zizivel] • Madách Művelődési Központ, Vác
1978 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (gyűjt.)
1979 • Nemzeti Galéria, Athén [Makrisz Zizivel]
1981 • Pécs • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1983 • Leninváros • Zánka
1985 • Népház, Tatabánya • Vigadó Galéria, Budapest [Makrisz Zizivel]
1986 • Barátság Ház, Székesfehérvár [Makrisz Zizivel].
Válogatott csoportos kiállítások .
1951 • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1954 • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1956 • II. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Miskolc
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
1958 • Magyar festészeti, szobrászati és grafikai kiállítás, Antwerpen
1959 • 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1960 • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1962 • 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1964 • Balatoni nyári tárlat, Keszthely
1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Százados úti művésztelep kiállítása. 50 éves jubileum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar képzőművészek a fasizmus ellen, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1968 • 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1969 • Mártír költők és írók, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Magyar Művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1970 • Huszonöt éves a szabad Magyarország, Szépművészeti Múzeum, Moszkva • Lenin alakja a magyar szobrászatban, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1974 • Szabadtéri szoborkiállítás, Salgótarján
1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok.
Köztéri művei .
Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17.)
Móricz Zsigmond (mellszobor, mészkő, 1952, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből)
Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest, XIV. ker., Népstadion szoborcsoport)
Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1958, Szeged, Textilművek előtt)
Támaszkodó nő (mészkő, 1955-1957, Tokod, Üveggyár kulturh.)
Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehérmárvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)
Vízicsikó (vörösréz lemez, 1958-1962, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől ide helyezve 1981-ben)
Tanácsköztársaság (bronz, 1959, Szekszárd, Béri Balogh Ádám Múzeum előtti tér, ?)
Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959-1965, Szeged, Bartók tér)
Munkáslány-Építőlány (1958-1962, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)
Sellő (vörösréz lemez, 1961, Szeged, Korányi rakpart, toronyh.)
Ady Endre (bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)
Bartók Béla (mellszobor, 1962, Gyula, Groza park)
Joliot Curie (bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)
Kecskemétet szimbolizáló körplasztika (ólom, 1963, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)
Mártír-emlékmű (bronz, 1964, Mauthausen [A])
Húsz éve (vörösréz, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
Ülő nők (márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)
Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)
plasztika (ólomlemez, 1967-1969, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)
Úszó nők (vörösréz lemez, ólom, 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, bronz, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)
körplasztika (márvány, 1970, Budapest, XII. ker., Korányi Szanatórium park)
Figurális dombormű (vörösréz lemez, 1970-1972, Békéscsaba, Megyei Tanács)
Lenin (pirogránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér, ?)
Állatfigurák (vörösréz, 1971, Budapest, Vadászati Világkiállítás)
Dombormű (fehérbeton, 1973, Tatabánya, Köztemető)
Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, Járási Pártbizottság)
Fésülködő nő (vörösréz, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)
Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)
Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)
Felszabadulási emlékmű (vörösréz, króm, 1975, Pécs, Mecsek kapu felett)
Körplasztika (vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika, Kórház)
Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)
Áldozatok tiszteletére (1978, Athén)
Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)
Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)
Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia [Ciprus], köztársasági elnöki palota)
Sellő díszkút (vörösréz lemez, bronz, 1980, Budapest, XII. ker., Moszkva tér [Makrisz Zizivel])
Hermes-Fiú (szobor, vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest, I. ker., Szentháromság tér)
Bartók Béla (bronz, 1982, Mexikóváros [Mexikó], Bartók tér)
Lenin (vörösréz lemez, kő, 1983, Leninváros, Pártház előtti tér, lebontva)
Hellasz (1983, Athén, Jacht Klub)
Mártír emlékmű (szoborcsoport, bronz, 1986, Budapest, XIII. ker., Rakpart, a mauthauseni emlékmű kicsinyített mása)
Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyari úti Szolgáltatóh.)
Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros, Lenin út melletti park)
Zrínyi-emlékmű (vörösréz domborítás, 1988, Szigetvár, Kórház)
Három figurás díszkút (vörösréz, Budapest, VIII. ker., Kálvária tér)
díszkút (?, Budapest, II. ker., Vérhalom u. 17.)
Figurális dombormű (?, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem)
Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér, ?)
Körplasztika (?, Vác, Pokolszigeti hajókikötő)
Türr István-emlék (?, Korinthos [GR])
Játszó gyerekek (?, Budapest, Üllői út, óvoda).
Művek közgyűjteményekben .
Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nemzeti Galéria, Athén
Nemzeti Múzeum, Stockholm.
Irodalom .
Gerevich É.: ~ három szobra, Budapest, 1975
Pogány Ö. G.: ~, Athén, 1978 és Budapest, 1980
P. Szűcs J.: ~, in: Harmincöt év, harmincöt művész, szerk.: Aradi N., Budapest, 1980
Rozgonyi I.: ~, Szabad Művészet, 1956/1-2.
Újvári B.: ~, Művészet, 1968/2.
Rozgonyi I.: A pécsi felszabadulási emlékmű, Művészet, 1975/12.
Horváth B.: ~ kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, Művészet, 1979/5.
Vadas J.: Portrétól portréig. Beszélgetés ~nal, Művészet, 1979/5.
Aradi N.: Egyén és tömeg, Kritika, 1979/2.
Magyar szobrászati kiállítás (kat., Műcsarnok, 1978)
Boldizsár I.: Egy óra ~nál, in: Szülőföldünk Európa, Budapest, 1985
L. S.: Megéreztük a ritmust. Beszégetés ~nal és Makrisz Zizivel, Somogy, 1985
Rozgonyi I.: Első az átélés ~ szobrászművész 1955, in: Párbeszéd művekkel. Interjúk 1955-1981, Budapest, 1988
Kovács P.: Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Életünk, 1990
Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955
Bőgel J.: Új szobrok Debrecenben, Alföld, 1961/4.
Sculptura Hungarica, Budapest, én.
Százados Úti Művésztelep kiállítása (kat., összeáll.: Csap E.-Elischer B.), Budapest, 1965
Romváry F.: A szigetvári sellő, Örökség, 1989.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról