Adattár
ÁttekintésLexikonMappákKönyvtérKutatási partnerekHősi Emlék

OHMANN Béla

#3450
szobrász, (Budapest, 1890. március 6. - Budapest, 1968. március 21.)
Ohmann Béla alkotói adatlapja

,

1911-1914, 1919-1920: Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szak, mesterei: Mátrai Lajos, Simay Imre. 1933: milánói Triennálé, ezüstérem; 1937: párizsi Világkiállítás, Diplome d'honneur; 1938: állami iparművészeti nagy aranyérem; 1940: milánói Triennálé, Grand Prix. 1915-1918 között katona volt. 1921-től a Budai Iparrajziskola tanára, kerámiaműhelyének vezetője volt. 1937-től 1946-ig Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanára, díszítő szakosztály vezetője volt. 1946-tól nyugdíjazásáig, 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem épületszobrászati tanszékén mintázást tanított. Minden jelentős hazai és külföldi kiállításon részt vett. Számos síremléket, kisplasztikát, érmet és emlékművet készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. 1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt a 20-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art-decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözte. A 30-as évek elején alkotott szegedi Szt. Gellért és Szt. Imre szobrait franciás neoempire megfogalmazás jellemzi. Ugyanitt található Temesvári Pelbárt szobra is, amely bár erőteljesen stilizált, az ~ra oly jellemző erős tektonikus érzés és plasztikai fogalmazás már jelen van. E körbe tartozik Mária szobra is, melyért a párizsi Világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott. A 30-as évek közepén döntő fordulat következett be művészetében. A pasaréti templom és a pécsi pálosok részére készült romanizáló művei kielégítik a középkor szellemét feleleveníteni kívánó modernebb egyházi mecenatúra igényeit. Egyértelműen a neoklasszicizmus követőjévé vált, a Római Iskola stílusának vezéregyénisége lett, bár nem volt római ösztöndíjas. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi. Az új törekvéseket képviselő művészetének kiemelkedő alkotása a székesfehérvári Kálmáncsehi Domonkos kőszobra (1941), mely a kor egyházművészetének egyik legjelentősebb alakjává avatta ~t. Világi művein a díszítő szándék van jelen. Művészi alkalmazkodóképessége, iparművészi fogantatású anyagismerete és vonzalma az építészethez lehetővé tette, hogy a Római Iskola szinte valamennyi vállalkozásában részt vegyen. Fölényesen tudta egyeztetni a plasztikai és az építészeti ismereteket. A 30-as évektől meghatározó egyénisége volt a magyar épületszobrászatnak. Az általa képviselt architektonikus építészeti felfogás iskolateremtő vonulat a magyar szobrászatban. Praktikus, olcsó kivitelű, világos szerkezetű, áhítatot sugalló domborművei tökéletes harmóniával illeszkednek az épületekhez. Ornamentális plasztikája kemény, fegyelmezett. Több nagy kiállításon vett részt. Gyapotszedője (1952) eredetileg a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja homlokzatára készült. A II. világháború után elsősorban tanítással foglalkozott, korszakunkban kevés megbízást kapott, csak néhány épületplasztikát és köztéri szobrot készített, melyek jelentősége messze elmarad korábbi műveitől.

Mesterei . 

  • Mátrai Lajos, Simay Imre.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1951 • XI. kerületi képzőművészek kiállítása, Budapest

  • 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1985 • Római Iskola II., Keresztény Múzeum, Esztergom.

Köztéri művei . 

  • domborművek [Mátrai Lajossal] (1929-1931, Budapest, XI. ker., Eszék u. 9-11. és 13-15.)

  • Kőrösi Csoma Sándor-emlékmű (1930, Szeged, Pantheon)

  • Temesvári Pelbárt (kő dombormű, 1930, Szeged, Pantheon)

  • Ozorai Pipo (fa féldombormű, 1930, Szeged, Pantheon)

  • Mátyás király (1930, Szeged, Pantheon)

  • Szent Gellért (klinker, 1930, Szeged, Csanádi Püspöki palota)

  • Szent Imre (1930, Szeged, püspöki szeminárium)

  • Szent János (1930, Szeged, püspöki szeminárium)

  • Clark Ádám (bronz dombormű, 1930, Szeged, Dóm tér)

  • Feszl Frigyes (homokkő, 1931, Szeged, Dóm tér)

  • Szűz Mária (1932, Budapest, Maglódi út, Kórház, Tüdőbeteg pavilon)

  • Évszakok (klinker dombormű, 1932, Budapest, Vámház krt. 1-3., elpusztult)

  • Ég és Föld [Mátrai Lajossal] (dombormű, 1932, Budapest, V. ker., Honvéd u.-Markó u., Elektromos Művek)

  • Szent Antal-oltár és -szószék, domborművek (1932-1933, Budapest, II. ker., Pasaréti út 137., Szent Antal templom előcsarnoka)

  • Angyal-reliefek (1932-1933, Budapest, XII. ker., Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom)

  • Páduai Szent Antal-szobor és Szent Lászlóoltár (1932-1933, Budapest, XII. ker., Csaba u. 5., városmajori Szent Szív templom, Hősök kápolnája)

  • Páduai Szent Antal (1933, Balatonboglár, római katolikus templom)

  • Páduai Szent Antal (műkő, 1933 után, Budapest, II. ker., Sólyom u. 15., kert, eredeti: Balatonboglár, templom)

  • Alchimisták I-III. (1933, Szeged, Kémiai Intézet díszítményei)

  • Klebelsberg Kunó-síremlék [Kertész K. Róberttel] (1935, Szeged, Fogadalmi templom)

  • Bodor-kút (1936, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, szobrászati rész: Neptun, bronz

  • a marosvásárhelyi Bodor-kút másolata)

  • Budavár címere (vörösmárvány dombormű, 1936, Budapest, I. ker., Bécsi kapu tér)

  • Budavár visszavétele-Rohanó angyal (bronz, 1936, Budapest, I. ker., Bécsi kapu tér)

  • Patrona Hungariae (1937, párizsi Világkiállítás, Magyar pavilon)

  • Hangya-ház domborművei [Mátrai Lajossal] (1937, Budapest)

  • Szent Demeter oltár (vörösmárvány, 1937, Szeged, Fogadalmi templom)

  • főoltár (1938, Pécs, Pálos rend templom)

  • Kálmáncsehi Domonkos (márvány, 1938, Székesfehérvár, Szt. Anna kápolna előtt)

  • Árpád (kő, 1938, Székesfehérvár, Városháza díszterem)

  • Szent István (kő, 1938, Székesfehérvár, Városháza díszterem)

  • Huszár Gál (bronz, 1938-1939, Debrecen, Egyetem tér)

  • Prohászka Ottokár (kő, 1938-1940, Székesfehérvár)

  • Angyalos magyar címer (alumínium, 1939, New York-i Világkiállítás, Magyar pavilon bejárata)

  • Pénzügyi igazgatóság épületdomborművei [Reményi Józseffel] (1940, Zalaegerszeg)

  • Széchenyi István-emléktábla (dombormű, 1941, Budapest, V. ker., Roosevelt tér 1-3.)

  • Szent Teréz és Stációk (carrarai márvány, mészkő, 1943, Budapest, II. ker., Máriaremete út 28., remetekertvárosi Szentlélek templom)

  • Jézus Szíve (kő kút, 1943, Győr, Nádorvárosi templom)

  • Szüret (kútszobor, 1957, Kazincbarcika, kútszobor)

  • Thuri György (bronz, 1958-1960, Várpalota, Thuri Gy. Általános Iskola udvara)

  • Gyári munkások (műkő dombormű, 1959, Budapest, III. ker., Szentendrei út 101.)

  • Álló nő (kőszobor, 1964, Sopron, Szanatórium park)

  • Gárdonyi Géza (ruskicai márvány mellszobor, 1964, Eger, Színház)

  • Kacsóh Pongrác (domborműves emléktábla, 1964, Keszthely)

  • Ülő nő (haraszti mészkő, Vác, Gombási u.)

  • Neptun (mészkő, 1973, Baja, Telcs szobor helyett)

  • Közlekedés (haraszti mészkő dombormű, 1964, Vác, autóbusz-pályaudvar).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Déri Múzeum, Debrecen

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

  • Ybl E.: A szegedi templom-tér épületeinek iparművészeti értékei, Magyar Iparművészet, 1932/1.

  • Brestyánszky T.: A pasaréti új templom, Tér és Forma, 1934

  • Erdélyi Á.: Modern monumentális művészet, Magyar Művészet, 1937/10.

  • Jajczay J.: ~, Magyar Iparművészet, 1938

  • Entz G.: Magyar szobrászok. ~, Magyar Kultúrszemle, 1941/2.

  • Ybl E.: ~ művészete, Szépművészet, 1942

  • Bajó Gy.: Budapest újabbkori épületszobrászata, Budapest, 1942

  • Gádor E.: Budapest szobrai, Budapest, 1955

  • Fitz J.: Séta a régi Székesfehérvárott, Székesfehérvár, 1956

  • Bálint S.: Szeged városa, Budapest, 1959

  • Somogyi A.: Székesfehérvár. Művészet és város, Budapest, 1959

  • Szigeti I.: ~ szobrászművész érmei és plakettjei, Az Érem, XVII. évf., 1961/17.

  • Monumentális művészet Pest megyében (szerk.: Ladányi I., bev.: Végvári L.), Budapest, 1966

  • N. N.: Nekrológ, Művészet, 1968/5.

  • Id. Kotsis I.: Emlékbeszéd ~ ravatalánál, Magyar Építőművészet, 1969/1.

  • Kovalovszky M.: Székesfehérvár 1938, Művészet, 1977/12.

  • P. Szűcs J.: Néhány gondolat a római iskoláról, Művészet, 1977/12.

  • Mihályfi E.: Művészek, barátaim, Budapest, 1977

  • Rózsa Gy.: A "rómaiak" 1945 után, Művészet, 1977/12.

  • Huszadik századi magyar festészet és szobrászat, Budapest, 1986

  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat félmúltjából, Szombathely, 1992.

Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.

Információk a lexikonról