1959-1963: Colorado Egyetem, USA, repülőgéptervezés, építészet; 1963-1965: Kansas City, Art Institute, művészeti, szobrászati tanulmányok. 1965-1967: Fulbright-ösztöndíj (FIN), Képzőművészeti Főiskola, Helsinki; 1988-1991, 1992-1997: Finn állami ösztöndíj. 1978: Emilia-Romagna Tartomány díja, Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza; Nuutajärvi üvegtervező pályázat, I. díj; 1987: Hyrylä tér szoborpályázat, I. díj; 1989: II. Nemzetközi Portrészobrászati Triennálé, Gdańsk, aranyérem. 1975 óta a Lapponia Ékszergyár tervezője; 1992: a Finn Képzőművészeti Főiskola vendégtanára; 1996: a Helsinki Műszaki Egyetem vendégtanára. ~ 1945 óta külföldön él, 1954-től az Egyesült Államokban, 1965 óta Finnországban. A 60-as években az amerikai pop-art harsány színeivel dekorált kerámiákat készített. 1968-ban állították fel Denverben Az 1956-os magyar felkelés emlékére feliratú szobrát: halotti lepel alól kirajzolódó férfitestet ábrázoló domborművet, a legkorábbi 56-os emlékművek egyikét. 1969-1971 között az Arabia Porcelángyár tervezője, kerámiái megnemesednek, a hófehér máz, a fekete és bronzszínű eozincsíkok, foltok szürreális hatású "edényszobrokat" díszítenek. 1973- tól születnek terrakotta "piramisdobozai": gúlafedelű, vörös cseréptartókban hunyt szemű arcok, a szemeket fehér madártoll fedi vagy finomrajzú kagylólenyomat, néhol a doboz - mint régészeti leletet - cserépkezet rejt, ujjai közt apró tengeri kagylóval: piramisformában rejtett utalások az örökkévalóságra, a különös álmokra, s egyfajta tünékeny, Magritte-i szürrealizmusra. Ékszereit természetben talált tárgyak, gallyak, állatcsontok organikus formáiból építi fel: 1976-os ezüst sakk-készletének lófiguráját egy rigókoponya öntvényéből alakítja ki, ezüstékszer-családját egy kopoltyúcsont formájából indítja. Gyakran kapcsol össze különböző anyagokat: ezüstöt ébenfával, aranyat tűzopállal és onixszal. Ékszerei a kövek amorf alakzataiból és a fémrészek organikus formáiból konstruált nonfiguratív kisplasztikák. Ékszertervezői tevékenységével párhuzamosan halad szobrászi munkássága. 1971-es szürrealista-dadaista, neoncső-hajú, hollywoodi szex-Madonnájában és 1988-as hatalmas, tiszta színekkel festett, geometrikus táblaképeiben még érezni amerikai ízeket, de szobrászata egyre inkább egyfajta sejtelmes, elegáns, északi szürrealizmus felé halad, s egyre nagyobb hangsúlyt kapnak benne a természetes anyagok. Az álmodó és az álom címmel terrakottából, bronzból furcsa madarakat mintáz, ha megfordítjuk őket, hunyt szemű arccá változnak, ~ egyik gyakran használt, többértelmű jelévé. Asztalszobrokat készít: szürke gránitlábakon áll az 1983-as Emlékmű; az Idő: férfi, a Tér: nő című munkája, az "asztal" lapja fából faragott, festett, csiszolt, furcsa drapéria. Az 1985-ös Hegygerinc nyírfa-rétegekből fölépülő, asztallábak fölött hullámzó sivatagi dűne forma, felületének különös hatását fokozza a vékony falemez-rétegek leheletfinom vonalhálója. 1988-as Hajója egy helsinki középület hatalmas, világos terében lebeg a mennyezetre függesztve. A halvány farétegekből összecsiszolt, óriás, kecses hajóforma alja könnyed hullámvonal: mintha a levegő írná bele a hullámokat, vitorlái fehér-fekete törzsű, karcsú nyírfák, fehérre festett ágaik csipkehálójával. Gazdag asszociációs tartalma az élet hajójától a legendák, a különös álmok hajójáig terjed, érzékenyen mintázott, elegáns, filozofikus tartalmú mű.

Egyéni kiállítások . 

Válogatott csoportos kiállítások . 

Köztéri művei . 

Művek közgyűjteményekben . 

Irodalom . 

Film .