Középiskolásként kezdett rajzolni tanulni Skuteczky Döménél. 1898: Mintarajziskola, mestere: Gyulay László; 1899: München, mestere: G. von Hackl, Hollósy szabadiskoláját is látogatta. 1901-1903: Párizs: A. Julian, mestere: J. P. Laurens. 1903-1919 között Budapesten dolgozott. 1907-ben Itáliába utazott Berény Róberttel. 1908-ban a MIÉNK tagja lett. 1909-ben a Párizsban járt, főként Cézanne elveit követő festők csoportjának, a későbbi Nyolcaknak lett tagja. 1911-ben a Népopera (Erkel Színház) színpad-oromzatára freskót tervezett, majd mozaikot készített a Vas utcai iskolába. Az I. világháborúban katona volt; 1916-ban kiadták 16 eredeti harctéri litográfiáját. 1919-ben a Művészeti Direktórium festőszakosztályát vezette, toborzó plakátokat tervezett. 1919-1938 között Szliácson (CSZ) élt elvonultan. 1934-ben Párizsba látogatott, 1936-ban a Szovjetunióba utazott. 1938-1948 között Párizsban élt, a német megszállás alatt letartóztatták. Kiszabadulása után az ellenállási mozgalmat segítette. 1948-ban visszatelepült Budapestre. 1948-1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1949, 1951: Kossuth-díj; 1950: Munkácsy-díj; 1955: kíváló művész kitüntetés. Vérbeli portréfestőként kezdte pályáját. A karakterjegyek mellett a fény-árnyék hatás kihasználására törekedett. Élete végéig az arcképfestés, az emberábrázolás dominált munkásságában. A Nyolcak első kiállításán szereplő nagyméretű családi csoportképe különös, szecessziós jegyeket is hordoz. Az 1910-es kiállításon klasszicizáló, centrális kompozíciókkal jelentkezett, melyek a Mareés-i hagyományból eredeztethetően nosztalgikus tartalmuk mellett, szilárdan komponált, színdinamikus képek. 1919 után gyermekkorának kedves tájaira visszavonulva festette a pásztorok, a hegyi legelők világát, a tátrai tájat, néha portrékat, főleg megélhetési céllal. Sorsszimbolikusak bikaábrázolásai, ahogy Picassónál is. A pásztorok és az állatok egyre nyugtalanabbak lettek képein, az egyre fokozódó törénelmi feszültség hordozói, a küzdelem kifejezői. Párizsban rajzainak, tájképeinek expresszivitása fokozódott. A 30-as évek elején a Barbusse szerkesztette Le Mondeban jelentek meg rajzai; Károlyi Mihály baráti köréhez tartozott. Moszkvában is illusztrációkat készített, pl.: Gergely Sándor és Osztrovszkij regényeihez. Párizsban a portrék expresszív traktálása mellett - különösen állatábrázolásain - merevebb, dekoratívabb, újtárgyias szemlélet jelentkezik. Budapesti utolsó korszakát lekötötték a tanári és közfunkciós feladatok. Néhány tipikus szocreál képet festett, mint a Rákosi Mátyás a kolhozparasztok körében stb. Tájrajzai, pasztelljei Pasaréti úti lakásának környékét örökítik meg. Éppígy kendőzetlenül őszinte vallomások önarcképei, melyek végigkísérték pályáját.

Mesterei . 

Egyéni kiállítások . 

Válogatott csoportos kiállítások . 

Művek közgyűjteményekben . 

Irodalom .