1919-től Baráth Móric nagyváradi festőiskolájában képezte magát, majd 1921-1924 között a Müncheni Akadémián tanult H. Groeblernél és L. Hertereichnél, látogatta a kortárs törekvésekhez közelebb álló Hoffman Schule előadásait is. 1959: Honorable Mention, Special Mention elismerés, Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh; II. Grand Prix, X. Grand Prix International de Peinture de Dauville; 1960: I. Grand Prix, XII. Grand Prix International de Peinture de Dauville; 1973: Munkácsy-díj; 1976: érdemes művész; 1982: kiváló művész; 1986: a Magyar Népköztársaság Zászlórendje. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott. 1925-ben itáliai, 1927-ben franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. 1939-ben nagyobb műegyüttest készített Százhalombattán, de gyakran visszatért szülővárosába, Szarvasra is, amelynek története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára. Az 50-es évek második felétől sokat utazott, hosszabb időt töltött Párizsban, ahol a díjak és a kritikai fogadtatás szerint jelentős szakmai és közönségsikert ért el. A szarvasi közösség 1960-ban alkotóházzal, majd 1973-ban a Ruzicskay-gyűjteménynek helyet adó múzeummal tisztelte meg. 1927-1928-ban készült egyik fő műve, a Szerelemkereső 112 lapos rajzsorozata (1935-ben jelent meg Nagyváradon). Luther Márton munkásságához kötődő, egész falat betöltő freskóját a szarvasi volt Árvaház díszterme őrzi. A 30-as években szimbolikus látásmódú, expresszív festményeket és grafikai sorozatokat készített, a gép és az ember kapcsolata, az ipari fejlődésben rejlő ellentmondások, a fizikai és szellemi erők drámai összeütközése foglalkoztatta. 1936-ban Világosság címmel tette közzé új, huszonhét krétarajzot tartalmazó, háborúellenes mappáját. Az Est-lapokban publikált rajzaiban a munkásság helyzetével, a korszak égető társadalmi problémáival foglalkozott. 1938-ban látott napvilágot nyolc litografált lapból álló Liszt-albuma. 1945 utáni művein korábbi expresszív, dinamikus fogalmazásmódját líraibb szemléletmód váltotta föl, témái között egyre gyakrabban bukkantak föl a szülőföld motívumai, jellegzetes arcai, alakjai, mintegy előtanulmányt jelentve későbbi két nagy albumához, amelyekben a XIX. század elején Szarvas és az ország mezőgazdaságát gyökeresen átalakító Tessedik Sámuel küzdelmes életét (megjelent 1970-ben), ill. Gyula várának krónikáját dolgozta föl. Az 50-es években rajzolta meg az 1000 lapos Fantasztikus utazást (első része 1978-ban, a második 1981-ben jelent meg). A szarvasi Erzsébet-ligetben lévő műteremben a természet tanulmányozása vezette a Biofestészet elméletének kidolgozásához, a természet és az ember harmonikus kapcsolatának igenlésén alapuló törekvés manifesztumát a Művészet c. folyóirat 1966. júniusi számában publikálta. Életművének java részét szülővárosának adományozta; volt műterme ma a közönség részére nyitva tartó emlékház.

Mesterei . 

Egyéni kiállítások . 

Válogatott csoportos kiállítások . 

Irodalom .