Budapesten szerzett jogi doktorátust, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Tanulmányait megszakította, 1936-ban Párizsba utazott, és beiratkozott Sabatté műtermébe a párizsi Nemzeti Képzőművészeti Főiskolán. Festményeivel 1937-ben részt vett az Őszi Szalon és a Tuilerie Szalon kiállításain, 1938-ban pedig a Függetlenek Szalonján. Barátságba került Emile Bernarddal, aki dr. Gachet házában megmutatta neki Van Gogh képeit. 1942-1945 között, a német megszállás alatt Auvergne-ben talált menedéket. 1947-ben kezdődött szürrealista korszaka. Barátaival hetente találkozott Atlan műtermében. 1948-ban részt vett a Salon des Réalités Nouvelles kiállításán. Norbert Wiener könyvének, a Cybernétique et Société- nek 1949-ben történt elolvasása után alapvető változás következett be alkotói munkájában. Felhagyott a festéssel és szobrászattal kezdett foglalkozni. 1950-ben Henri Perlstein mérnök közreműködésével és André Bloc anyagi támogatásával készített egy Térdinamikus elektromos órát. 1951-ben részt vett a Salon de la Jeune Sculpture kiállításán, és a Musée d'Art Moderne udvarán bemutatta Térdinamika 11. c. művét. 1953-ban építészeti terveit a Sorbonne-on rendezett, VIII^e Congres International des Géometres kiállításon mutatta be. Az első kibernetikusan programozott, hanghatásokat keltő térdinamikus szobra, amely 50 méter magas, a párizsi Közmunkák kiállításra (1954) készült, a Saint-Cloud-i parkban mutatták be Jacques Bureau mérnök és Pierre Henry zeneszerző közreműködésével. Előadást tartott a Sorbonne-on a térdinamika elméletéről, és megjelent első könyve, a Le Spatiodynamisme. Részt vett az első Absztrakt Szobrászati kiállításon a Denise René Galériában. 1956-ban került sor az első kibernetikus szobor, a CYSP 1 [Philips] létrehozására és bemutatójára a Költészet éjszakája c. műsorban, a Sarah Bernhardt Színházban. Ebben az évben Marseille-ben, a Le Corbusier tervezte La Cité Radieuse épületének tetőteraszán mutatták be a CYSP 1. és balett - Maurice Béjart-ral közös produkcióját. 1957-ben mutatta be a Maison á Cloisons Invisibles megvalósított terveit a Philips és Saint Gobain közreműködésével. Láthatalan válaszfalakkal teremtett különböző belső tereket a hő, a fény, a szín és a különböző hanghatások szétválasztására - együttesére. Továbbfejlesztette a térdinamika elméletét, és bemutatta a Salon de Réalités Nouvelles-en és a zágrábi Gradska Galerija Suvremene Umietnosti kiállításán. 1957-ben Kísérleti Térdinamikai bemutatót tartott a Théâtre d'Evreux-ben és a Grand Central Station-ban New Yorkban. 1958-ban kifejlesztette az Idődinamika elméletét, és a következő évben létrehozta a MUSISCOPE-ot J. Leroux mérnökkel és a Philips Társasággal. Két Fénydinamikus szobrot mutatott be - mozgó, színes fényvetítőkkel - a Musée d'Art Moderne-ben Párizsban. Létrejött Pierre Dumayet első műsora "Közvetlenül ~ Mutermébol..." 1960-ban alkotta meg a Mikroidőt, majd a Luminoscope 1-et. 1961-ben hozta létre a Reliefs Sériels műveket, és a Musiscope bemutatójára is sor került a Théâtre de France-ban Pierre Jansen művének bemutatójával együtt, vezényelt Pierre Boulez. Megépítették 56 méteres, forgó, világító, zenélő Térdinamikus, kibernetikus fénytornyát Liege-ben, a Kongresszusi Palota előtt (B). 1962-ben létrehozta és a Musée d'Art Décoratif "L' Objet" kiállításán bemutatta a Mur Lumiere c. művet; részt vett C. Lelouch Le propre de l'homme c. filmjében. Térdinamikai műveit a Réalités Nouvelles-en állította ki. 1963-ban bemutatta az épülő új negyed, a La Défense számára tervezett 324 méteres párizsi fénytorony makettjét, a Tour Lumiere Cybernetique de La Défense-t. Kísérleti fénydinamikus bemutatót tartott a Théâtre de la Cité-ben. 1965-ben megalapította a GIAP (Group International d'Architecture Prospective) építészcsoportot Yona Friedman, Walter Jonas, Paul Maymont, Georges Patrix, Michel Ragon és Ionel Schein részvételével. Kiadták a Les Visionnaire d'Architecture c. kötetet; első kiállításukat New Yorkban rendezték. Elkészült a PRIZMA, amelyet Párizsban mutatott be. 1966-ban megnyílt Voom-Voom Saint Tropez-ban az első térdinamikus lemeztár. 1968-ban elnyerte a XXXIV. Velencei Biennálé nagydíját, megkapta a Becsületrend lovagi kitüntetést. A Hamburgi Operában Les Globolinks címmel fénydinamikus előadást tartottak (Gian Carlo Menotti és Alwin Nikolais koreográfiájával). A Philips közreműködésével elindul a Lumino-sorozat. 1969-ben a római és a párizsi Modern Művészeti Múzeumban állított ki, Tokióban a YEAA kiállításán, majd Norvégiában mutatott be egy prizmát. Minieffets és Minisculptures művekkel szerepelt a párizsi Denise René Galériában, a Musée d'Art Moderne előtti utcaszakaszon audiovizuális bemutatót tartott. Ebben az évben az École Nationale Superieure des Beaux-Arts de Paris építészeti karának előadója volt. 1970-ben az osakai világkiállításon mutatta be a párizsi Kibernetikus Fénytorony 12 méteres makettjét. A nagy Prizmát a Howard Galleryben és az Oxfordi Múzeumban is kiállította. 1971-ben Tel-Avivban, a Modern Művészeti Múzeumban állított ki egy Prizmát. 1972-ben megkapta a Becsületrend Tiszti Fokozatát. 1973-ban Milánó utcáin bemutatta az első autószobrot (SCAM 1.). KYLDEX 1. címmel kísérleti kibernetikus előadás a hamburgi operában (zene: Pierre Henry, koreográfia: Alwin Nikolais). 1974-ben részt vett a New York-i Opencircuit Symposiumon és művészeti konferenciákon Athénban. Megalkotta és bemutatta a Varetra műveket, valamint a párizsi Vásárcsarnok átépítési terveit. San Franciscóban az Embarcadero Centerben felállított egy 20 méteres térdinamikus szobrot, a Chronos egyik változatát, a párizsi Sorbonne kápolnában pedig egy nagy prizmát. 1976-ban felkérést kapott a Tíz évszázad magyar művészete c. kiállításra. Négy szeriográfiát készített a Cabinet des Estampes gyűjtemény részére. Megkapta az AIAP kitüntetését; előadást tartott a Sorbonne Kibernetikai Társaság előtt. 1977-ben elkészült a MURLUX 1., az első fénydinamikus szőnyeg, áttetsző műanyag csövekből szőve. Bonnban felállították a Chronos 15., Saint-Jacques de Metz-ben pedig a Chronos 10. szobrot. Ebben az évben utazott először Magyarországra. 1978-ban létrehozta a Téléluminoscope 2. c. művét, majd a Soleil (Nap) programozott, napelemekkel működő alkotását. 1979-ben létrehozta a Delta szobrokat, megalkotta a Naptornyokat (Tours-Soleil). 1980-ban Münchenben felállították Chronos 10. B szobrát (16 m), Párizsban a Szabadtéri Szoborpark Tino Rossi kertjében a Chronos 10.-et. Kalocsán Dargay Lajos közreműködésével megnyílt a ~ Múzeum. 1981-ben Graphilux kísérleti pedagógiai kísérletsorozat indult Kalocsán magyar óvodákban, iskolákban. ~ zenei kutatásokat végzett az IRCAM Számítógépes Hangstruktúra Kutatások programjában. 1982-ben beválasztották a Francia Akadémia Szépművészeti Tagozatába, Magyarországon megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének bronz fokozatát. Megalkotta a Billenő szobrokat. Kalocsán felállították a 24 méteres Chronos 8. kibernetikus fénytornyot. 1983-ban külön termet kapott a párizsi Electra Nemzetközi Kiállításon. Ebben az évben alkotta a Hydrothermochronos műveit (víz, tűz és lézer). A Szépművészeti Múzeumban felállították a nagy Prizmát a Chronos 5. szoborral. Közzétette az IRCAM-ban végzett kutatásainak eredményeit. Műtermét bizonyos napokon megnyitották a közönség számára. Megkapta a Becsületrend Tiszti Fokozatát. 1984-ben Kalocsán megrendezték az Első Nemzetközi Schöffer Szemináriumot (Új Technológiák a Kortárs Művészeti Kutatásokban). 1985-ben megalkotta a Percussonor és Soleolson szobrokat, elkészült a Heliocephalochronos szobrok terveivel. Kalocsán megrendezték a Második Nemzetközi Schöffer Szemináriumot (Számítógép és Költészet, a Párizsi Magyar Műhely közreműködésével). Betegsége folytán 1986-tól balkezes grafikai technikákkal kísérletezett (Choreographiques). Az International Society for the Arts, Science and Technology Leonardo-díját kapta meg. 1987-ben és 1988-ban az USA-ban állította ki a CYSP 1-et. 1988-ban 40 méteres, Lyoneon c. művét felállították egy lyoni metróállomás előtt, a place d'Arsonval-on, és a 27 m-es Tour d'Ain-t az A40-es az A42-es autópályák találkozásánál. 1988-ban Macintosh számítógéppel új grafikai kutatásokba kezdett (Ordigraphics). 1989-ben megkapta a Becsületrend parancsnoki fokozatát. ~ műveit halála után is számos kiállításon bemutatták (pl: 1994: Centre Noroit, Arras; Pompidou Központ, Párizs; München; 1996: Párizs; Tokió stb.). 1996-ban kiállították LUX 10. szobrát a Kiyoharu Shirakaba Múzeumban, majd a Modern Művészeti Múzeumban Tokióban. Ekkor készült el az első web-site ~ művészetéről (Patrick Malan és Eléonore Schöffer munkája). 1998-ban restaurálták a Liege-i Kibernetikus Fénytornyot, és a belga Nemzeti Kulturális Örökség részévé nyilvánították. Párizsban megtartotta első ülését a Nemzetközi Schöffer Tiszteleti Társaság.

Egyéni kiállítások . 

Válogatott csoportos kiállítások . 

Könyvek . 

Filmek . 

Tv-filmek . 

Irodalom .