1946-1947 között Bory Jenőnél szobrászatot tanult Székesfehérváron. 1947-1949 között a budapesti Iparrajziskolában Basilides Barna festőművész növendéke volt. 1949-ben a budapesti Derkovits Kollégiumban tanult. 1951-1952-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szabó Iván szobrászművész növendéke volt. 1952-1956 között festőművészként Dunaújvárosban élt. 1956-ban Ausztriába emigrált és a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult 1957-1960 között, mesterei J. Dobrowsky és C. Martin professzorok voltak. Az akadémián 1957-ben dicsérő oklevelet, 1960-ban Füger Ezüstérmet kapott. 1970-ben Zürichben telepedett le, 1973-ban a város elismerő oklevelével tüntették ki. 1977-től rajz- és festőiskolát vezetett Zürichben. Fejlett beleérző képességénél fogva érzékletes karaktertípusok kerültek ki keze alól. Vonzódott a groteszk, ellesett jelenetek és a tragikus társadalmi, történelmi jelenetek ábrázolásához. Expresszív munkáival tiltakozott az erőszak, a rombolás minden formája ellen. Szegényeket, öregeket, alkohol- és drogfüggőket, munkatáborok szenvedőit éppen úgy megtaláljuk olajjal, vízfestékkel, tussal, szénnel és grafittal készített munkái között, mint a bohócokat. Portréi, aktjai, csendéletei és lírai tájképei szintén szuggesztív dinamizmusról tanúskodnak. Az erős, tiszta színeket foltszerűen rendelte egymás mellé. Komor naturalizmus jellemzi 1989-ben festett sorozatát, melyet a palermói kapucinusok katakombáiban lévő mumifikált szerzetesekről készített. Nagyméretű freskók, plasztikák szintén kikerültek keze alól.

Mesterei . 

Egyéni kiállítások . 

Köztéri művei . 

Művek közgyűjteményekben . 

Irodalom .