Adattár
SOMOGYI Győző
grafikus, festő, (Budapest, 1942. július 28. - )
1956-1960: Képzőművészeti Gimnázium; 1962-1968: Római Katolikus Hittudományi Akadémia 1977: IX. Országos Grafikai Biennálé nagydíja, Miskolc; 1978: hatvani Tájkép Biennálé, aranydiploma; 1983: Március 15. díj; 1988: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Művészetért-díj; 1993: Pro Natura; 1994: Mednyánszky László-díj; 1997: kiváló művész. 1960-1964 között a Kossuth Nyomdában dolgozott, ahol megismerkedett a modern sokszorosítógrafikai eljárásokkal. 1967-ben pappá szentelték, 1968-ban egyháztörténeti doktorátust szerzett. Az egyházi szolgálat mellett különböző munkahelyeken fizikai munkát végzett. 1972-ben Markó György nyomdászmester megtanította a szitanyomás technikájára. 1972-ben Párizsban és Rómában járt tanulmányúton, megfordult Romániában is, s különösen nagy hatással volt művészi fejlődésére 1980-ban tett görögországi utazása. 1973-tól kiállító művész, rendszeresen szerepel grafikáival, majd később festményeivel hazai és külföldi tárlatokon. 1975-ben kilépett az egyházi szolgálatból és szabadfoglalkozású képzőművész lett. A 80-as évek elején Salföldön telepedett le. A Káli-medence Környezetvédő Társaság, a Veszprémi Művész Céh és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1983-tól főként hadtörténeti témájú könyveket illusztrál, s jelentős írói munkásságot is kifejt. 1973-as indulásától az évtized végéig főként grafikával foglalkozott, míg a 80-as évek elejétől szinte kizárólag festészettel, bár néhány vászna már a 70-es évek közepén megszületett. Művei témáját a magyar történelemből, a vallásból, ill. a hétköznapi életből meríti. Történelmünkből a sorsfordulók iránt érdeklődik. A történelmi hősök megformálása nem hasonlít a korábbi közhelyszerű ábrázolásokra: figurái groteszk hatást keltenek arcuk és kezük felnagyítása miatt. Ugyanakkor maximális korhűségre törekszik, illusztrációi tudományos igényűek. A vallás területéről, a világ legősibb létértelmezéséből a mítoszok, a csodák vonzzák, néhány lapját a Biblián túl az apokrif írások is ösztönzik. Jézus alakja és életének eseményei különösen érdeklik, ábrázolásában felismerhető a falusi templomok sajátos ikonográfiája. Festészetének jellegét a hangsúlyos, groteszk formák és az igen élénk - piros, sárga, kék - színek adják. Temperaképei az erős kontúrok és a homogén színfelületek következtében grafikai hatásúak, mintha a megrajzolt körvonalakat színezné ki vásznain a művész. ~ nem sorolható egyetlen festői irányzathoz, művészcsoporthoz sem. Képeinek csak egyik összetevőjét alkotja a konkrétan értelmezhető tartalom, kifejezőerejük jórészt szokatlan megfogalmazásukban rejlik. Első vásznain a Balatonfelvidéknek állít emléket, a korábban kedvelt történelmi témáit is festi, görögországi élményeinek pedig egész sorozatot szentel. Ez utóbbi vásznain a déli nap sugarától ájult tájak csendet sugároznak, az állandóság érzetét keltik. A magyar történelem neves katonaszemélyiségeiről készített portréiból összeállított ikonosztázát Magyar hősök arcképcsarnoka címmel állította ki 1996-ban a Néprajzi Múzeumban. A 100 portrét tartalmazó sorozat tisztelgés a honfoglalás 1100. évfordulójára a sokmillió névtelen katona előtt, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték. A sort Attila hun király nyitja meg és Maléter Pál ezredes zárja. A művész különös gonddal festette le az ábrázoltak öltözékét: az egyenruhák, fegyverek, címerek, rendjelek korhűek, aprólékos kidolgozásuk komoly előtanulmányokra vall. A kissé karikatúraszerű, groteszk hatású mellképeken jól érvényesülnek a művész ragyogó színei és ismert dekorativitása. E sorozat célja a hősi eszményképek felmutatásával a nemzeti hagyományok felélesztése és ápolása, a múlt morális értékeinek felidézése.
Egyéni kiállítások .
1973 • Derkovits Klub, Budapest
1974 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest
1975 • Stúdió Galéria, Budapest • Megyei Könyvtár, Kaposvár
1976 • Csepel Galéria, Budapest • Megyei Könyvtár, Kaposvár • Puth Galerie, Frankfurt
1977 • Művelődési Központ, Balmazújváros • József Attila Könyvtár, Miskolc • Bracht Galerie, Amberg (Német Szövetségi Köztársaság)
1978 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged • Művelődési Központ, Komló • Jókai Klub, Budapest
1979 • Kossuth Filmszínház, Mohács • Művelődési Központ, Veszprém • Művelődési Központ, Tapolca
1980 • Helikon Galéria, Budapest • Eötvös Klub, Budapest • Magyar Intézet, Szófia
1981 • József Attila Könyvtár, Miskolc • Galerie beim Minoritensaal, Graz • Galerie Untern Dach, Offenbach
1982 • Szinyei Terem, Szekszárd
1983 • Produzentengalerie, Zürich • Délbalatoni Kulturális Központ, Siófok • Balatonboglári kápolnatárlat, Balatonboglár • Csokonai Művelődési Központ, Komárom
1984 • Liget Galéria, Budapest • Kórház Galéria, Kiskunhalas • Ifjúsági Park, Veszprém • Almássy téri Szabadidő Központ, Budapest
1985 • Művelődési Központ, Mór • Kecskeméti Galéria, Kecskemét • Tihanyi Múzeum, Tihany • Goldmark K. Művelődési Központ, Keszthely
1986 • Városi Kiállítóterem, Zalaegerszeg • Erzsébetvárosi Galéria, Budapest
1987 • Collegium Hungaricum, Bécs • Dömösi Galéria, Dömös • Nádasdy-vár, Sárvár
1988 • Művelődési Központ, Gödöllő • Budapest Galéria, Budapest
1990 • Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár • Petőfi Sándor Múzeum, Aszód • Révfülöpi Galéria, Révfülöp
1991 • Ladányi Galéria, Püspökladány • Nagy L. Művelődési Központ, Ajka • Vár, Sandomierz
1992 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.) • Tapolcai Galéria, Tapolca • Délbalatoni Kulturális Központ, Siófok
1993 • Pécsi Galéria, Pécs • Dombóvári Galéria, Dombóvár • Kaposfüredi Galéria, Kaposvár • Színház Klub, Keszthely.
Válogatott csoportos kiállítások .
Első Magyar Látványtár Alapítvány, Budapest • Tájkép Biennálé, Hatvan, Grafikai Biennálé, Miskolc.
Köztéri művei .
Szent László (pannó, 1986, Ábrahámhegy, Szent László-templom).
Művek közgyűjteményekben .
Első Magyar Látványtár Alapítvány, Budapest
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Katona József Múzeum, Kecskemét
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém.
Könyvei .
Káli medence, Szelényi K. fotóival, 1992
Belső tárlat. Naplórészletek, egyéb írások, s a. r.
Parcsami G.-Kovács I., 1993
Tihany, társszerzők: Géczi J., Székely P., 1995
Magyar hősök arcképcsarnoka, szöveg: Hermann R., utószó: Basics B., 1996.
Nagy sikert arattak az általa illusztrált hadtörténeti témájú kötetek:
Páncélos lovagok, szöveg: Bodor F., 1983
A szabadságharc hadserege, szöveg: Barcy Z., 1986
Magyar huszárok, szöveg: Barcy Z., 1987
Királyért és hazáért, szöveg: Barcy Z., 1989
Az erdélyi fejedelemség hadserege, szöveg: B. Szabó J., 1996
Nagy huszárkönyv, szöveg: Ságvári Gy., 1999
Elfelejtett háborúk, szöveg: B. Szabó J., Budapest, 2000
Kis huszárkönyv, szöveg: Szabó P., Budapest, 2001.
Irodalom .
Erdély M.: Bemutatjuk ~ grafikáit, Élet és Irodalom, 1975. május 31.
Vasadi P.: A Vigilia Galériája: ~, Vigilia, 1976/4.
Dévényi I.: Tények mellett tények. ~ grafikáiról, Művészet, 1976/10.
P. Szűcs J.: Az ember arca. ~ műtermében, Palócföld, 1979/5.
Sinkovits P.: Látszólagos irónia. Beszélgetés ~vel, Művészet, 1980/8.
P. Szabó E.: ~ festményei, Új Tükör, 1984. június 10.
Katona T.: Magyar hadviselet. ~ kiállítása (kat., bev. tan., Tihany, 1985)
Krunák E.: ~, Budapest, 1987
Liszkai Z.: ~ játszik, Vigilia, 1989/3.
Megay L.: Mintha ikonról néznének ránk. ~ grafikái, Vigilia, 1989/12.
Nagy Z.: Jövőnk-e a múlt? ~ kiállítása a Budapest Galériában, Művészet, 1989/4.
Sz. Koncz I.: A tyúkokat sosem lehet megunni. Salföldi beszélgetés ~ festőművésszel, A Helyzet, 1990. május 26.
Tillmann J.: A Vigilia beszélgetése ~vel, Vigilia, 1990/6.
Fejér E.: Salföld. ~ grafikusművésznél, Családi Ház, 1991/1.
Hernádi M.: ~ és a földi nyomorúság (kat., bev. tan., Budapest, 1992)
Rózsa Gy.: ~ három kiállítása, Mozgó Világ, 1992/5.
Kapiller F.: Aranykor rekonstrukcióval, Életünk, 1995/8.
Gyarmati L.: Isten tenyerén avagy otthon a tájban (A méz így meg úgy. Tizenegy kortárs beszélgetés, Budapest 1999.).
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról