Adattár
SVÁBY Lajos
festő, (Abádszalók, 1935. február 4. - )
1954-1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kmetty János és Pór Bertalan. 1963-1966: Derkovits-ösztöndíj; 1973: Munkácsy-díj; 1985: érdemes művész; 1994: Kossuth-díj; 2000: Magyar Művészetért 2000-díj. 1975-től tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995-ig, nyugdíjba vonulásáig, választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. 1963-1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten él. Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki. Változás (1969) c. alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Gyakran művészettörténeti utalásokból építkezik. Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) c. mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. A következő években alakult ki ~ festészetének az a színskálája és festékkezelési módszere, amely mai napig jellemző olajfestményeire: meleg, erőteljes komplementer kontrasztok, indulatos vonalak, kontúrok, lendületes faktúra. Ez a fajta technika a XIX-XX. sz. fordulójára, az elő-expresszionistákra, Ensorra és Munchra emlékeztet, míg a képszerkesztés egyszerűségében a Vadakkal, főként Matisse-szal hozható kapcsolatba. E hatásokból érthető a tiszta tubus-színek és az alig kevert festék használata (Az expresszionista paradicsomban, 1972), amit vastag festékrétegekben, sokszor csurgatásokkal visz fel a képeire. Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Ez a térszerkesztés napjainkig jellemzi az alkotót. Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) c. mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szembőlnézet követelményeinek megfelelően. A 80-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Témái között az ünnepek, a vidámság, a mohón élt élet hangsúlyos szerepet kap. Ezeket a politikainak tűnő témákat életérzésként fogalmazza meg. A festészetet nyelvként értelmezve keres választ a kor kérdéseire, az identitás fontosságát, a hovatartozást csak ezen a szűrőn keresztül értékeli, egyébként nem tartja lényegesnek. Testes, kendőzetlenül mezítelen, erotikus, harsány nőalakjai sokszor túlzott közvetlenségükkel, közelségükkel sokkolják a nézőket. Az éles, pop-artos, hiperrealista képkivágások által torzított figurák már a legkorábbi munkákról is többször lelógnak. Zárt tér (1982) c. képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) c. mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura. ~ munkáiban a mozgás, a teatralitás, a lázadás, a tiltakozás majdnem mindig jelen van. Gyakran készített íróportrékat, több biblikus és mitologikus témát feldolgozott. Alkotásai általában emberi kapcsolatokat ábrázolnak, gyakran groteszk túlzásokig torzítva azokat. Bár művészetelmélettel, írással is foglalkozik, jelen kíván lenni korában, belső feszültségeit a festészeten keresztül tudja megfogalmazni. Az 1980 körül megjelenő pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg. Genezis (1989) c. rajzsorozatát az egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel.
Mesterei .
Kmetty János, Pór Bertalan.
Egyéni kiállítások .
1967 • A TV Galériája [Melocco Miklóssal], Műcsarnok Kamaraterem, Budapest (kat.)
1972 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.)
1973 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest [Melocco Miklóssal]
1975 • Uitz Terem, Dunaújváros (leporelló)
1976 • Művelődési Központ, Kecskemét
1977 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.) • Miskolci Galéria, Miskolc
1978 • Székesfehérvár • Veszprém
1980 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt., kat.) • Hatvani Galéria, Hatvan
1983 • Hotel Interpress Galéria, Siófok-Balatonszéplak • Tihanyi Múzeum, Tihany (kat.) • Tanácsháza, Abádszalók
1984 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.) • Balatoni Múzeum, Keszthely
1985 • Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged • Magyar Kultúra Háza, Berlin
1987 • Szombathelyi Képtár, Szombathely
1989 • Csontváry Terem, Pécs • Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
1994 • Körmendi Galéria, Budapest • Uitz Terem, Dunaújváros
1998 • Vármúzeum, Simontornya • Várgaléria, Veszprém (leporelló)
2001 • Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely • Csók Galéria, Budapest [Bujdosó Ernővel, Csíkszentmihályi Róberttel, Vilhelm Károllyal] • Somogyi J. Galéria [Bujdosó Ernővel, Mihályi Gáborral, Kokas Ignáccal, Vilhelm Károllyal], Pápa.
Válogatott csoportos kiállítások .
1962 • 7. Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1965-1967 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület V-VII. Országos kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1972 • Mai magyar művészet, Városháza, Frederiksberg (DK)
1975 • Képek és szobrok három évtized művészetéből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1978 • Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1987 • Christie's aukció, Amszterdam
1988 • Ungarische Kunst des 20. Jahrhunderts von der Klassischen Moderne bis in die Gegenwart, Diessan am Ammersee (Német Szövetségi Köztársaság)
1997 • Diaszpóra (és) művészet, Zsidó Múzeum, Budapest
1999 • Alkotások a magyar művészetből, Kulturzentrum, Oberschützen (A)
2000 • Millenniumi kiállítás, ENSZ palota, Genf
2001 • Szék/Hely/Foglaló, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Székház, Budapest • 20. sz.-i művészek kortárs magyar írók gyűjteményéből, Kassák Múzeum, Budapest • Élmény és eszmény, Királyi Kastély, Gödöllő.
Köztéri művei .
pannó (1968, olaj, farost, Mezőcsát, Művelődési Ház Színházterem)
mozaik (1974-1975, Budapest, Országos Kardiológiai Intézet)
sgraffito (1979-1980, Sárospatak, iskola homlokzata)
sgraffito (1979-1980, Szeged-Mórahalom lakótelep [Fekete Tamással]).
Művek közgyűjteményekben .
Damjanich János Múzeum, Szolnok
Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.
Írásai .
A festő dolga, Mozgó Világ, 1980/4.
Csodalényekre van szükségünk? (Csontváry), Filmvilág, 1980/10.
Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja, Filmvilág, 1982/1.
In memoriam Bernáth Aurél, Somogy megyei Múzeumok Közleményei, V., 1982
Megnyitó beszéd (Vásárhelyi Őszi Tárlat), Élet és Irodalom, 1996. november 22.
Irodalom .
Bolgár K.: Melocco Miklós és ~ kiállítása (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1967)
Vadas J.: ~-revízió, Élet és Irodalom, 1977. április 16.
Attalai G.: Frissen (?) festve, avagy a magyar festészet új hulláma és ~ kiállítása, Művészet, 1984/12.
Egri M.: A ~-művek világa (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Örkény I.: A lázadó ember (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Székely A.: Egy megkésett "felfedezés" (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Szabó I.: A ~-filmről, elfogultan (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Szabó E.: "~-kúra" (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, 1984)
Egri M.: ~, Budapest, 1987
Szász I.: ~, Playboy, 1992/8.
Vadas J.: Vigyor a Paradicsomból, Élet és Irodalom, 1994. november 12.
Egri M.: ~, Budapest, 1995
Mojzer M.: Csend és kiáltás között, Új Művészet, 1995/3.
Sinkó I.: A magányos mozgalmár, Új Művészet, 1995/3.
Antall I.: ~ expresszivitása, Magyar Napló, 1995/11.
Film, rádió .
~ (Neményi F.), 1977
Kenessei A.: Beszélgetés ~sal, Kossuth Rádió, 1980. augusztus 28.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról