Adattár
SZALAY Ferenc
festő, (Mosonmagyaróvár, 1931. február 13. - )
1951-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Papp Gyula, Pór Bertalan, Szőnyi István. 1958-1961: Derkovits-ösztöndíj; 1962: Tornyai- plakett; 1965: a szegedi VI. Nyári Tárlat nívódíja; Munkácsy-díj; 1967: Koszta József-plakett; 1969: római ösztöndíj; 1972: SZOT-díj; 1975: a szegedi XVI. Nyári Tárlat nívódíja; 1988: érdemes művész. 1956-tól Hódmezővásárhelyen él. 1964-től a szegedi Tömörkény I. Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. Nyugdíjazása óta is ugyanott tanít. Tanulmányutak: 1966: Esslingen (Német Szövetségi Köztársaság); 1968: Ulánbátor; 1985: Párizs. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja. Pályája elején stilizált és monumentális képzetű figurális műveket készített, amelyek leginkább Kurucz D. István és Barcsay Jenő hatásáról tanúskodtak. Rövidesen rátalált saját kifejezési módjára. Rajzos, életszerű formaképzéséhez reneszánsz gyökerű, lírai színkezelés társult. A művészt kezdettől fogva az alföldi táj, az itt élő parasztemberek élete foglalkoztatja, a jelenségek alakulása, változása érdekli. Festészetének legjelentősebb darabjait a 60-as években hozta létre. Műtermében ekkor kivételes érzékenységű, verista éleslátású képek, poétikus hangú, szimbolikus kompozíciók születtek (pl.: Cantata profana, Életfa, Ölelkezés, Vonaton, Egyedül, Műteremrészlet). ~ alkalmanként elhagyta a realista ábrázolás kötöttségeit, s helyettük expresszív, szürrealista módszereket alkalmazott. Közben egyre nagyobb figyelmet fordított a magyar parasztság történelmi léptékű életforma váltására, amely leginkább a tsz-ek létrehozásához, működéséhez kapcsolódik. Számos festménye e tematikához kötődik. Közülük azonban a Tsz-közgyűlés csoportképen a feltartott, felnagyított kézfejek szuggesztív látványa egyféle kollektivitásról tanúskodik, holott a jelenet egészéből valami ironikus, groteszk hatás sugárzik. A 60-as, 70-es években többször a többosztatú, ikonosztáz-szerű kifejezési formát alkalmazta (pl.: Történelem, Tavasz, Tél és Nyár). A következő évtizedekben az alkotó munkássága tárgyilagosabb, visszafogottabb jelleget nyert. Némileg előtérbe kerülnek a különféle tárgy- és környezetábrázolások, amelyek között kiemelt szerepet kapnak az ablakok, asztalok, egyben a konyha- és szobabelsők. Jellegzetes, beszédes tárgycsoportokkal emlékezik a hajdani tragédiákra. A festészet mellett időnként szobrászattal is foglalkozik.
Mesterei .
Papp Gyula, Pór Bertalan, Szőnyi István.
Egyéni kiállítások .
1963 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1964 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1966 • Collegium Hungaricum, Bécs
1967 • Esslingen (Német Szövetségi Köztársaság)
1969 • Derkovits Terem, Budapest
1972 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged
1974 • Műcsarnok, Budapest • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba • Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár
1975 • Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
1976 • Magyar Kultúra Háza, Szófia • Magyar Ház, Berlin
1978 • Csontváry Terem, Pécs
1982 • Iskola Galéria, Csepel, Budapest
1988 • Szőnyi István Múzeum, Zebegény • Kis Galéria, Hercegszántó • József Attila Művelődési Központ, Mezőhegyes.
Válogatott csoportos kiállítások .
1956-2000 • III-47. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1962-1978 • Nyári Tárlat, Móra Múzeum Képtára, Szeged
1965-1977 • Délalföldi Tárlat, Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes, Békéscsaba
1966-1990 • Vásárhelyi művészet, Városi Múzeum, Zenta
1966 • Vásárhelyi művészet, Collegium Hungaricum, Bécs
1968 • Hódmezővásárhelyi művészet, Esslingen (Német Szövetségi Köztársaság)
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok.
Köztéri művei .
kerámia fal (1958, Hódmezővásárhely, temető ravatalozója)
Cantata profana (pannó, 1965, Hódmezővásárhely, Bethlen Gábor Gimnázium)
freskó I., II., III. (1966, Szeged, Belvárosi temető ravatalozója)
Felvonulás (pannó, 1970, Szeged, Szakszervezeti Székház)
Szegvár múltja és jelene (pannó, 1975, Szegvár, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház)
Hódtói csata (secco, 2000, Hódmezővásárhely, nagyszigeti körtemplom).
Művek közgyűjteményekben .
Koszta József Múzeum, Szentes
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.
Irodalom .
Almási Gy. B.-Szabó E.: Vásárhelyi vázlatkönyv, Budapest, 1958
Szelesi Z.: ~, Művészet, 1963/8.
Frank J.: ~, Élet és Irodalom, 1964. április 25.
Németh L.: ~ kiállításáról, Kortárs, 1964/6.
Dömötör J.: ~ kiállítása, Tiszatáj, 1964/6.
Szíj R.: ~, Alföld, 1964/8.
Ritly V.: Vásárhely tíz éve, Művészet, 1964/10.
Artner T.: Évezredek művészete, Budapest, 1965
Németh L.: Recent exhibitions, New Hungarian Quarterly, 1967/26.
Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968
~: Festőszemmel Mongóliában, Tiszatáj, 1968/6.
Solymár I.: ~ kiállítása, Művészet, 1969/5.
Miklós P.: Kiállítási krónika, Kritika, 1969/6.
Szántó T.: Pictura Hungarica I., Budapest, 1971
Pap G.: ~ festészete, Képzőművészeti Almanach 3., Budapest, 1972
Kovács Gy.: ~, Cantata, Művészet, 1974/3.
Pap G.: Vásárhelyi mozaik, Művészet, 1974/3.
Vadas J.: Hűtlen közelképek, Élet és Irodalom, 1974. május 4.
Pap G.: ~ "ikonosztáza", Művészet, 1975/5.
Kritikák és képek. Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból 1945-1975, Budapest, 1976
Tóth B.: Műhelylátogatás ~nél, Tiszatáj, 1978/4.
Menyhárt L.: Előkép-élőkép-pillanatkép, Művészet, 1978/12.
Dömötör J.: A vásárhelyi tárlatok negyedszázada, Művészet, 1978/12.
Schenk L.: A monumentalitás kérdőjelei, Művészet, 1978/12.
Pap G.: A meg nem gondolt gondolat, Művészet, 1978/12.
Harmincöt év - harmincöt művész, budapest, 1980 [~ről: Láncz S.]
Horváth Gy.: A korral szembesülve, Művészet, 1980/4.
Szuromi P.: Lehetőségek, torzítások, Művészet, 1980/6.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról