Adattár
SZENTIVÁNYI Lajos
festő, (Déva, 1909. július 6. - Budapest, 1973. szeptember 9.)
1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János. 1930, 1934, 1936 és 1937: miskolci művésztelep; 1932: Glatz Oszkár vezette soproni művésztelep munkájában vett részt. 1936: Balló Ede-ösztöndíj; 1937: dr. Légrádi Ottó festészeti díj; 1946: Nemes Marcell tájképdíj; 1948: Szinyei-díj; 1950, 1956: Munkácsy-díj; 1957: Miskolc város nagydíja; Kossuth-díj; 1969: érdemes művész. Nyugat Európában tett tanulmányutakat (Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria). 1939: hajasdi művésztábor. 1945-ben alapító tagja volt a Művészek Szabad Szakszervezetének. 1947-ben a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjával Franciaországban töltött egy évet. 1949-ben a sárospataki várban működő alkotóházban dolgozott, Tokajon és Tolcsván, valamint részt vett a Magyar Építő Munkások Országos Szövetsége pályázatán. 1950-től Hajdú Sándorral vezette a Vasas művészeti szakkört. 1952-1954 között a Művészeti Dolgozók Szakszervezete festő szakosztályának vezetője. 1952-ben óraadó tanár volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-ben Dunaújvárosban, a Képzőművészeti Alap alkotóházában dolgozott. 1956 végén részt vett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megalakításában, amelynek 1957-ben szakosztályi vezetője, 1958-tól választmányi tagja volt. 1957-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1959-től a Diafilmgyártó V. művészeti tanácsadója. 1960-ban a XXX. Velencei Biennálé magyar kiállításán 15 képével szerepelt. 1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és portrékat festett. A posztnagybányai szemlélettel rokon, a Párizsi Iskola körében születő műveket idéző festményeit a plein air frissesség, napfényjárta kolorit, a vázlatosság és a könnyed ecsetkezelés jellemzi. A beszűkülő és szigorodó hivatalos kánon nevében az 50-es évek elején elmarasztalták franciás festőiségéért. 1955-ös Derkovits Teremben rendezett nagy sikerű kiállításával áttörte a kritika rosszalló bírálatát. A 60-as években a "magyar kolorizmus" egyik legkiválóbb képviselőjeként méltatták. Freskóiban a politikai elvárásoknak és a szocreál "esztétika" igényeinek felelt meg didaktikusan felsorakoztatott allegorikus alakjainak színpadszerű, néhol az ókori és keresztény mintákat is követő beállításával és az ábrázolás merev, festészetének legjavától idegen rajzosságával. Rajzai változatos tematikájúak, a tájképtől az enteriőrökig, a figurális kompozíciótól a csendéletig. A lavírozott tus jellegzetes eszköze. Lendületes toll- és ecsetkezelése nyomán születő grafikáiról könnyedség, nagyvonalúság árad. A festőiség, a mesterségbeli találékonyság és a formai eszközök változatosságában való tobzódás öröme sugárzik legjobb munkáiról. Könyvgrafikával is foglalkozott.
Mesterei .
Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János.
Egyéni kiállítások .
1944 • François Gachot lakása, Budapest
1946 • Művészek Szabad Szakszervezete, Budapest
1947 • Galerie Guenégeaud [Bartha Lászlóval, Duray Tiborral], Párizs
1948 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Szabó Ivánnal]
1955 • Derkovits Terem, Budapest
1963 • Medgyessy Terem, Debrecen
1967 • Mini Galéria, Újpest, Budapest
1968 • Medgyessy Terem, Debrecen
1973 • Rudnay Terem, Eger
1999 • Erdős René Ház, Budapest
Vigadó Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások .
1946 • V. ker. Nemzeti Bizottság, Budapest
1947 • KÉVE, Nemzeti Szalon, Budapest
1948 • Magyar valóság, Fővárosi Képtár, Budapest • Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete, Budapest
1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence
Köztéri művei .
alumíniumlemez festmény (Csepeli Papírgyár Étterem és Művelődési Ház)
viaszkos alsekko (Dániel úti Nyomdász Üdülő)
sgraffito (1963, Szeged, Tisza Szálló)
1964: sgraffito (1964, Baja, Vízgazdálkodási Technikum)
secco (1965, Pápa, Pártház)
1967: olajtempera (1967, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács).
Művek közgyűjteményekben .
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Irodalom .
Pogány Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1948
L. Szegi P.: ~, Magyar Művészet, 1948/5.
Bőgel J.: ~ kiállítása Medgyessy Szalonban, Alföld, 1963/12.
Szentiványi L.: A freskófestésről, Szabad Művészet, 1956/7.
Szentiványi L.: Grafikánk fejlődik, Műterem, 1958/11.
Szíj R.: ~, Művészet, 1966/7.
Szíj R.: ~ (monogr., Budapest, 1979).
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról