Adattár
BERNÁTH Aurél
festő, művészeti író, (Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13.)
Kaposvárott Rippl-Rónai Ödön ösztönzésére kezdett festészettel foglalkozni. 1915-től másfél éven át a nagybányai művésztelepen tanult, mesterei Thorma János és Réti István voltak. 1929: Szinyei Társaság nagydíja: 1948, 1970: Kossuth-díj; 1950: Munkácsy-díj; 1952: érdemes művész; 1964: kiváló művész. 1916-ban bevonult, majd a keszthelyi katonai kórházba kerülve ismerkedett meg Egry Józseffel. 1918-ban leszerelt, már nem tanult tovább. Megismerkedett a modern festészeti irányokkal, kapcsolatba lépett Kassákkal és az aktivistákkal. 1921-ben Bécsbe költözött, itt jelent meg Graphik c. expresszív szimbolista albuma. 1923-1926 között Berlinben élt, 1923-ban és 1924-ben kiállított a Sturm helyiségében (Vörös Állat, 1924, elpusztult). 1924-től új stílust keres. 1927-ben Pöstyénbe költözött, ahonnan gyakran utazott Budapestre. Ekkor készül el megújuló stílusának első jelentős műve a Riviéra (1926-27). E korszak műveit a lírai megközelítés és sajátos színvilág mellett meditatív, filozofikus szemléletmód jellemzi. 1926-tól a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja, 1928-tól rendszeresen kiállít a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az avantgárd utáni, a "természetelvűséget" követő festészetének formai és esztétikai rendszerével a harmincas évektől a Gresham kör vezéregyéniségévé vált. Ebben az évtizedben születtek meg életművének legjelentősebb darabjai (Reggel, 1927-28; Tél, 1929; Önarckép sárga kabátban, 1930; Aratóünnepre menő lány, 1932). 1945-ben kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1948-1949 között a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Elméleti állásfoglalásaiban mind a konzervatív naturalizmussal, mind a nonfiguratív művészettel szembehelyezkedett. Festészetére a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionisztikus stílus vált jellemzővé. Folyamatosan jelentette meg elmélet és önéletrajzi vonatkozású műveit (Írások a művészetről, 1947; Így éltünk Pannóniában, 1956; Utak Pannóniából, 1960; A múzsa körül, 1962; A múzsa udvarában, 1967; Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971; A kisebb világok, 1974; Feljegyzések éjfél körül, 1976; Egy festő feljegyzései, 1978).
Egyéni kiállítások .
1956 • Ernst Múzeum, Budapest
1962 • XXXI. Velencei Biennálé, Velence [többekkel]
1971 • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
1972 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1975 • Művészeti Akadémia, Moszkva
1977 • Somogyi Képtár, Kaposvár • Tihanyi Múzeum, Tihany
1985 • Ernst Múzeum, Budapest
1999 • Festőterem, Sopron.
Köztéri művei .
A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)
Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai Hőerőmű Kultúrháza)
Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)
Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)
Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)
Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).
Művek közgyűjteményekben .
~ Emlékmúzeum, Marcali
Fővárosi Képtár, Budapest
G. d'Arte Moderna, Velence
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kunsthist. Museum, Bécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony.
Irodalom .
Genthon I.: ~, Művészettörténeti Értesítő, 1957/1-10.
Genthon I.: ~, Acta Historiae Academiae Scientiarium, 1958
Molnár Zs.: ~ csendéletei, Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1959
Genthon I.: ~, Budapest, 1964
Pa-Taky D.: ~, Budapest, 1972
Dávid K.: ~ két falképe. Munkásállam, Történelem, Budapest, 1973.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról