Adattár
SZURCSIK János
festő, (Hercegszántó, 1931. május 10. - )
1948-1949: Rudnay Gyula bajai szabadiskolájában kezdett festeni; 1949-től a Derkovits Kollégium tagja; 1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Fónyi Géza, Domanovszky Endre. 1957-1960: Derkovits-ösztöndíj; 1960: olasz ösztöndíj; 1963: Munkácsy-díj; 1973: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1976: érdemes művész; a Tornyai- és a Munkácsy-plakett tulajdonosa, számos kiállítás és pályázati díj kitüntetettje: II. Nyári Tárlat, Debrecen, I. díja; 1972: Téli Tárlat, Miskolc, a Városi Tanács nagydíja; IX. Nyári Tárlat, Szeged, festészeti díj. Bulgáriában, Romániában és Olaszországban járt tanulmányúton. A 60-as évektől rendszeresen szerepel a hazai és a külföldi magyar kiállításokon, mint az Országos Képzőművészeti kiállítás, Debreceni Nyári Tárlat, Szegedi Nyári Tárlat, Miskolci Téli Tárlat, Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Tárlat. Tagja a Tiszakécskei Alkotótábornak (1977), amely az alföldi realista festészet hagyományainak haladó szellemű ápolását, megújítását tűzte ki célul. Az alföldi festők - Fejér Csaba, Kurucz D. István, Németh József - egyik legkiemelkedőbb alkotója. Több nagyméretű alkotása közintézményekben, városi gyűjteményekben szerepel. Művészi pályája a "fényes szelek" nemzedékével, a természetelvű realizmus jegyében veszi kezdetét; a Nyolcakkal induló konstruktív-expresszív vonulatot folytatja. Falusi életképein - Rudnay, Szőnyi, Bernáth líraiságával - a tevékeny mindennapok világa jelenik meg, de az idillikus-nosztalgikus megjelenítést kerüli. Természetelvű piktúrájának legfontosabb ihletője, élményvilága forrása az Alföld: a paraszti sors, az alföldi élet hétköznapjainak művészi feldolgozása. Jellemző témái: munkajelenetek és a pihenés időszakai, falusi közösségi események; az életteher és a gond, a gyász, ill. a harmónia nyújtotta biztonságérzet lelki állapotai; szociális érzékenységét jelzi az idősek családi-érzelmi elmagányosodásának képi ábrázolása. Metodikája Kohán György tömörségét, monumentalitás-érzékét, expresszivitását, Derkovits Gyula és Dési Huber István képi gondolkodását, típusalkotói módszerét követi, újítja meg. A tiszta, tömör lokálszíneket kedveli, de önkényesen nem a látvány adta reális színviszonyokat jeleníti meg. Robusztus formái megteremtése során a foltra és a vonalra egyaránt épít. Táblaképei mellett - állami megbízásra - számos nagyméretű murális munkát - pannót, freskót, szekkót, sgraffitót, gobelint - is készít (pl.: Földosztás; Dózsa; Magvetők), ezért a szakma elsősorban "muralista mesterként" tartja számon. Korai murális munkái még közel állnak a táblaképek tartalmi-formai megoldásaihoz, emocionális mozzanatok formálják. Az életművét végigkísérő monumentalitás- és totalitásigény, drámai erő nem méretfüggő: táblaképeit és murális munkáit egyaránt jellemzi. A 60-as évek táblaképeinek festői előadásmódja - testes színfoltok, tér- és formaképző hatás, konkrét környezeti jegyek - a 70-es évekre módosul. A szemléletbeli váltás részben a mexikói forradalmi festők radikális dinamizmusának, Derkovits Gyula expresszionista korszakának és az olasz neorealizmus művészetének hatása, valamint a murális munkák következménye lehet: a monumentális forma- és színkezelés, nagyvonalú természetlátás, folt- és tömeghatás válik uralkodóvá; a rendelkezésre álló tér telítődik, a figurák valós terének megjelenítése háttérbe szorul, semlegessé válik. Az életművében sokáig középponti szerepű paraszti témakör is visszahúzódik; a munkásélet festői felfedezésével egyre erősebb hangsúlyt kap a történelmi távlatokban való gondolkodás. Az utóbbi években a monumentális, drámai kompozíciók háttérbe szorultak, helyükbe intimebb témák tértek vissza: a táj, családi, utcai jelenetek, csendéletek, a paraszti élet helyszínei, a nagyváros arca. Szociális érzékenységének, empatikus készségének adott hangot a csavargók, koldusok, elesettek képtémává emelésével, megjelenítésével.
Mesterei .
Fónyi Géza, Domanovszky Endre.
Egyéni kiállítások .
1963 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt.) • Miskolc • Hódmezővásárhely
1973 • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1974 • Szombathely
1975 • Csávoly • Kölesd
1977 • Moszkva
1980 • Kölesd
1981 • Hercegszántó • Kalocsa (kat.) • Sárvár, Nyergesújfalu
1987 • Thermál Szálló [Somogyi sal]
1990 • Kőszeg
1992 • Baja.
Válogatott csoportos kiállítások .
1975-1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Hatvan
1981 • III. Országos Portrébiennálé, Hatvan • A gobelin, Vigadó Galéria, Budapest
1982 • IV. Realista Festészeti Triennálé, Szófia
1985 • II. Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
1986 • Nyári Tárlat, Debrecen
1987 • XXV. Alföldi Tárlat, Békéscsaba
Művek közgyűjteményekben .
Hétköznapok, Ünnepnapok (Baja, Városi Tanács ülésterme)
Történelem (pannó, 1968, Művelődési Ház, Nagybátony)
Földosztás (gobelin, 1972, Nyíregyháza)
pannó (1972, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanácsterme)
Elnyomás és Felszabadulás (1972, Szombathely)
sgraffitó (Pécs, Posta)
falkép (Gyermekváros, Fót).
Irodalom .
Aradi N.: ~, Budapest, 1974
Lóska L.: Nyírségi körkép - 1977, Művészet, 1977/9.
Schenk L.: A monumentalitás kérdőjelei. Vásárhelyi törekvések, Művészet, 1978/12.
Menyhárt L.: Előkép-élőkép-pillanatkép. Az alföldiek jussa. (Az alföldi festészetről), Művészet, 1978/12.
Dömötör J.: A vásárhelyi tárlatok negyedszázada, Művészet, 1978/12.
Szuromi P.: Lehetőségek, torzítások. (Vita Vásárhely képzőművészetéről), Művészet, 1980/6.
Fertőszögi B.: Művészetre nevelés Kölesden, Művészet, 1980/8.
Horváth T.: ~ újabb munkáiról, Művészet, 1980/9. ~ festőművész kiállítása (kat., Kalocsa, 1981)
Bán A.: A gobelin (Vigadó Galéria), Művészet, 1981/12.
Nagy Z.: Program és megvalósulás az ötvenes évek művészetében, Művészet, 1982/3.
Kovács Gy.: A III. Országos Portré Biennálé Hatvanban, Művészet, 1982/4.
Husz M.: Széljegyzetek a IV. Szófiai Realista Festészeti Triennáléról, Művészet, 1982/9.
Kratochwill M.: Gobelin kiállítás a Műcsarnokban, Művészet, 1985/10.
Szuromi P.: Fakuló emlékképek. A II. Szegedi Táblakép-festészeti Biennáléról, 1985/11-12.
Bánszky P.: Nagy István Képtár Baján, Művészet, 1985/11-12.
Kürti K.: A debreceni nyári tárlatról, jubileum előtt, Művészet, 1986/10.
Lóránd K.: A Tiszakécskei Alkotótábor. Tíz év számvetése, Művészet, 1987/2.
Nagy I.: Sokarcú realizmus. A XXXIII. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatról, Művészet, 1987/3.
Láncz S.: Tájképek. Somogyi és ~ tárlata, Művészet, 1987/5.
Sz. Molnár E.: Három Szurcsik, Napút, 2001/3.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról