1929-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, s már ebben az évben a dessaui Bauhaus hallgatója lett; W. Gropius meghívására Molnár Farkassal részt vett a CIAM frankfurti alakuló kongresszusán. 1930-ban kiutasították Németországból; 1931-ben néhány építésztársával együtt a Szovjetunióba költözött, ahol a moszkvai műegyetem tanársegéde lett. Közreműködött Moszkva városrendezésében és a metró tervezésében. Munkatársai ekkor Forbát Alfréd, W. Hellebrandt, H. Meyer, E. May voltak. 1937-1939 között Párizsban élt, s különböző tervezőirodákban dolgozott. 1939-ben Chilébe emigrált, ott 1946-ig mint önálló építész tevékenykedett, 1946 és 1948 között a Santiago de Chile-i Építészeti Egyetem tanára volt. 1948-ban hazatért, ekkor társaival (Molnár Farkas, Ligeti, Maschirevich, Rácz, Virágh) megalakította a CIRPAC-csoportot. 1949-től az Építésügyi Minisztérium Területrendezési Műhelyének vezetőségi tagja lett (Perczel Károllyal, Hönsch Lászlóval, Zöldy Emillel). 1950-től haláláig Dunaújváros ipari és kommunális épületeinek tervezését végezte és vezette a Dunaújvárosi Tervező Vállalat (VÁROSTERV) tervező főépítészeként. 1963-ban létrehozta a dunaújvárosi Építésgazdasági és Szervezési Intézetet. 1953-ban Ybl Miklós-díjjal jutalmazták. ~ hazatérése előtt készített műveiről keveset tudunk. A CIRPAC tagjaként Bauhaus-szellemben tervezte a csillebérci Úttörőváros épületeit (Preisich Gáborral, 1948) és a Széchenyi-hegyi Úttörőváros központi épületeit (1948). 1949-ben elkészítette Miskolc általános rendezési tervét. Lényegében az ő munkája a szocialista építészet egyik legnagyobb szabású vállalkozásának, Sztálinvárosnak urbanisztikai koncepciója. A város rendszerének kiindulópontja a Dunai Vasmű adott helye volt. A gyár igazgatósági épületének (Lauber László és Szendrői Jenő terve, 1950-1954) kapuépítményénél végződik az ún. felvonulási út. Ezen úton, a főváros felől érkező főút és a vasútállomásról bevezető út találkozásánál alakították ki a főteret, melynek egyik oldalán a tornyos Tanácsház és az L-alakú kultúrpalota áll, a másikon a Pártház önmagában álló, centralizáló, plasztikusan kiképzett tömege kapott helyet (mindhárom ~ műve; a tér végleges tervét 1954-ben készítették). A város nagyobb útjait, alléit nagy, hosszan elnyúló épülettömbök (~ művei) határolják, a külsőbb területeken a lakótelepek házai (nagyrészt Schall J. típusházai alapján) lazán, zöld sávokkal elválasztva állnak. A város jól mutatja a szocialista építészet egyes periódusainak jellegzetességeit: a korai épületek még emlékeztetnek a nemzetközi modernre (Szrogh György: Dózsa mozi, 1951; Farkasdy Zoltán: Kórház; Ivánka András: Rendelőintézet stb.), azonban az 1951 utániakon már nagyobb hangsúlyt kapott a klasszicizáló kialakítás, ill. dekoráció, a patetikus, reprezentatív jelleg (főút, főtér, vasmű). A modernhez visszakapcsolódó harmadik periódus emlékei már 1960 körül épültek (Baranyai F. lakóházai stb.). ~ részt vett a budapesti Városépítési Tervező Vállalat pályázatain is.

Irodalom .