1957-1961: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki kar. 1990: Magyar Művészetért díj; 1992: Ybl-díj; 1997: Kossuth-díj; 1998: Betonépítészeti díj. 1961-1970 között a budapesti Országos Érc- és Ásványbányák Vállalatnál, majd 1970-től a BARANYATERV-nél és 1973-tól PÉCSITERV-nél dolgozott Pécsett; 1978-1988 között az Országos Természetvédelmi és Környezetvédelmi Hivatal, 1988-tól a szarvasi ARBOCOOP munkatársa. Tanít a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán (1964-től) és az Innsbrucki Egyetemen (1986-tól). A magyar organikus építészet egyik, közéleti szerepet is vállaló elindítója. A PÉCSITERV-nél 1971-ben fiatal építészekből megalakult Pécs Csoport vezetője. Lechner Ödön és Kós Károly örökségének folytatója. Forrásháza (Pécs, Orfű, 1970) az organikus építészeti irányzat első megnyilvánulása. Tulipános házai (Paks, Atomerőmű lakótelepe, 1973) kapcsán országos építészeti vita alakult ki. Kísérletezik a napenergia hasznosításával (Balatonszentgyörgy, Gulya csárda [Sánta Gáborral], 1985). Templomait (Halásztelek, Szent Erzsébet templom, 1976; Ópusztaszer 1991; Beremend 1998) Dulánszky Jenő statikussal és Csete Ildikó iparművésszel közösen tervezte. A honfoglalás 1100. évfordulójára Ópusztaszeren készült el az Erdők temploma és múzeuma, a Mamutfenyő ház és a Világmagyarság hajléka.

Filmjei . 

Irodalom .