Egy nagyméretű fából faragott fali városcímert láttam egyszer, átutazóban a Heves megyei Lőrinci nevű városkában. Akkor megálltam fényképezni, s azzal kezdődött Nagy László (1947-2014) fafaragó életpályájának megismerése. Kerestem a hatalmas fali címerre vonatkozó információkat, s már eközben is megtaláltam impozáns, nagyméretű Madonna szobráról szóló híreket, közte annak oly mértékű megsérülését, vandál károkozás által, hogy eredeti helyéről el is kellett szállítani.

A helyi könyvtár segítségével azután három köztéri 1956-os emlékművéről szereztem tudomást, melyek közül kettőt sikerült felkeresnem, Lőrinciben és Rózsaszentmártonban, illetve a harmadikról, a már elbontott hatvani 1956-os emlékművéről fényképet és adatokat szereznem.

De ki is volt Nagy László fafaragó, akinek életpályájáról az újságcikkekben és kiállítási meghívóban olvasottak, egyre szélesebb körű adalékokat szolgáltattak, s egyaránt említik petőfibányai, selypi és Lőrinci-i fafaragónak.

Nagy László a Heves megyei Rózsaszentmártonban született, 1947. szeptember 11-én. Munkáscsaládból származik, édesapja bányász volt. A hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett, 1966-ban. Már ekkor rajzolgatott, intarziákat készített. Ezt követően a hatvani cukorgyárba került műszerésznek és a Hatvani Kinizsi futballcsapat aktív tagja volt. 1969-ben bevonult katonának Tatára, s ekkor kezdődött a kisméretű szobrok készítésével, a faragás iránti érdeklődése, melyet ezután egyre intenzívebben folytatott. A Mátraaljai Szénbányáknál dolgozott 1971-tól, s a vállalat patronálásával végezhette fafaragói tevékenységét. Alkotott a Petőfibányai Művelődési Házban kialakított műhelyében. Számos országos kiállításon vett részt, és több önálló kiállítása volt a vállalata üzemeiben, intézményeiben és a környező településeken. Részt vett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete által fenntartott, Tatabányán működött alkotótáborban. Tagja volt a Megyei Népművészeti Egyesületnek. Munkái között a köztéri alkotásain, emlékművein kívül, elsősorban bányászati témájú szobrok szerepeltek. Emellett történelmi alakok, elvont gondolatok naturalista megfogalmazása, és a család- és gyermekszeretet jut kifejezésre tevékenységében.

A kiállítások gazdag anyagáról szóló újságcikknek hála, néhány megragadó faragását fényképről megismerhetjük. Egyiken látszik egy faragott portréja is. Remélem, hogy a nem köztéri alkotásainak nyitott albumomba egyre több fényképet tudok majd feltölteni faragásairól, a folytatódó keresésem eredményeként. Talán sikerül híres puskatusfaragásairól is fényképet találnom.

Fafaragói életpályája mellett tevékenyen részt vett Lőrinci, Petőfibánya és Apc sportéletében edzőként. Lőrinci település érdekében kifejtett aktív munkája elismeréséül 2014-ben átvehette a „Lőrinci városért” kitüntető címet. Három héttel kitüntetése után, 66 éves korában, Lőrinciben elhunyt, s már nem tudta megvalósítani szép terveit.