Fekete Géza Dezső szobrászművész munkásságából számos köztéri alkotásával találkozhatunk, melyek nagy többsége szerepel a köztérképen publikált műlapokon. Ezek mellett nagyszámú portrét, kisplasztikát, plakettet készített, melyek kiállításokon, és a művész honlapján megtekinthetők. Restaurálási munkái méltatlanul elfelejtődtek. Mindezeket kísérelem meg blogomban, és a hozzá kapcsolt albumban, összefoglaló módon bemutatni.

Ahogy én látom művészetét, amik rám a legnagyobb hatást gyakorolták. Ez a gondolat vezérelt, vezérel a szobrászművész kapcsolt albumának készítése során. Azokat a képeket, azon alkotásokról készült fényképeket, és életképeket szeretném abban albumszerűen bemutatni, melyeket előbbiek alapján választottam ki. Összekötő kapocs a bemutatott képek, alkotások között, érdekességük, magával ragadó lendületük, szépségük, a művész személyiségének megjelenése. A sorrend szubjektív, illetve véletlenszerű, bár törekedtem csoportosításra, s bizonyos fokig az időrendre. A fényképek többségében a szobrász saját fotói, melyek küldeményei, illetve saját honlapjáról származnak, de újságcikkekből is szerepeltetek fényképeket, az említett, rám gyakorolt hatás szemléltetésére. Pályájának egyik csúcsaként érzékelem az aranycsapat tagjainak portré-sorozatát, melyet belső indíttatásból készített el. Sport iránti rajongása gyakran érzékelhető kidolgozott témáin, de szabadon választ az élet sok területéről feldolgozandó alapötletet. Legyen az emlék-dombormű, női alak, általa ismert, vagy kedvelt, esetenként távolról csodált személyek, kikről portrét, plakettet készített.

A pályakezdés éveiben, 1970-ben készült Játszó gyerekek gipsz szobra indítja albumomat, sajnos ennek a szobornak kőből kifaragott változata eltűnt a helyéről, s kutatási erőfeszítéseim sem hoztak sikert a megtalálásában. Köztéri alkotásai mellett számtalan kisplasztikája, és érme közül, csak néhányat tudok itt bemutatni, remélve, hogy sokakban felkeltik az érdeklődést a lendületes, kedves, olykor megkapó alkotások, a művész további alkotásainak megismerésére.

"Dolgozom, mert ugye dolgozni kell..." írta egyszer Fekete Géza Dezső, és dolgozott hideg műteremben is, megrendelés híján is, belső indíttatásból, és dolgozik nyolcvan éve felé közeledvén is fiatalos lendülettel.

A művészcsaládba született Fekete Géza Dezső, azon művészek egyike, akik ismert, nagy tehetségű szülei mellett meg tudta találni saját művészi profilját, és nevet, elismerést tudott szerezni alkotó munkájával.

Nevét, pályája első időszakában ifj. Fekete Gézaként viselte, majd Fekete Géza Dezső néven vált közismertté.

Köztéri alkotásai itt tekinthetőek meg: www.kozterkep.hu
Fekete Géza Dezső szobrászművész honlapja: www.feketegezadezso.hu
.....................................................................................................................................................
Szomorú szívvel egészítem ki blogomat 2021. december 24-én, Karácsony napján. Már korábban is tudomásom volt róla, hogy Fekete Géza Dezső szobrászművész súlyos beteg lett. Tegnap megtudtam, hogy örökre itt hagyott bennünket, de velünk élnek továbbra is szép alkotásai, segítőkész, barátságos személyisége. Legszebb búcsúzásnak egy idézetet tartok az ó honlapjáról, a Curriculum Vitae c. írásából:
" Vallom és hiszem azt, hogy az elvetett magvak „virágba” szöknek, és merem remélni, hogy ebben a fenemód felgyorsult világban nem hal ki az emberekből a szeretet a művészet iránt, és az egymás iránti megbecsülés igénye sem. Sokszor megéltem a fenn- és lenn-élet megacélozó erejét. Kapóra jött ez a felkérés régi tervemhez, hogy „zárszámadást” csináljak, de eddig nem kényszerített rá semmi, talán most sikerül a gerincét megtalálni egy nagyobb lélegzetű önéletrajzi irománynak. Az biztos, hogy úgy kellene élni, hogy az ember bizton merjen tükörbe nézni, szeresse azt, amit csinál, legyen az bármi, csak legyen hozzá hite, s melynek, hogy úgy mondjam, anyagi alapja a munka. Szeressen az ember csinálni, kitalálni, alkotni valamit. Talán ez a gondolat vezetett akkor is, amikor Esztergomban hozzájutottam egy telekhez, melyen ki- és megélhetem a „MAG APOTEÓZISÁT” a háztájiban, továbbá hogy faszobrokat is tudok faragni, ami új színt, csodálatos élményeket nyújt számomra szakmailag is! Fontosnak tartom a barátságok ápolását, megőrzését mint az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen részét fiatalokkal, idősekkel egyaránt.
Tanulva tanítani és tanítva tanulni – ez mint mottó jutott most eszembe zárszóként, de olyan ez, mintha egész életemet is ennek a jegyében éltem volna."
Nyugodjon békében kedves Fekete Géza Dezső.