Tősér János 1913-ban szeptember 21-én, az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként született Jászárokszálláson, hatodik gyermekként a családjában. Kezdetben nem érdeklődött a művészeti pálya iránt. Tizennégy évesen az üveges szakmát akarta kitanulni. Apja egy időben Pesten napszámos volt, s így Budapesten járt középiskolába. Mikor ott rajzolgatott, tanárai felfigyeltek tehetségére. Javaslatukra jelentkezett a Lónyai utcai Mintarajz Szakiskolába. Tanult az Iparművészeti Főiskolán, elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát is, ahol az udvaron dolgozó kőfaragóktól a kőfaragó mesterséget is elsajátította. Nappal tanult, s a költségei előteremtésére éjszaka dolgozott. ^[2]

Már főiskolai tanulmányai alatt is tevékenyen részt vett Jászárokszállás művészeti életében, mely az 1930-as években különös fellendülésnek indult. Tősér János még főiskolás éveit töltötte, mikor már Barócsi Antal helyi festőművész falusi szülőházában kialakított egyszerű műtermében, időnként dolgozhatott. Ekkor készített két reliefet, melyeket bronzba öntve a Kóczián-család síremlékére helyeztek fel. Pályája kezdetén épületdíszek elkészítésével foglalkozott. Egyike első homlokzati munkáinak a jászberényi főposta épületén a bejárat feletti magyar címer és mellette két angyalka. Ma már ezek nem láthatóak. Az ő munkái a jászárokszállási művelődési ház (ma Petőfi Sándor Műv. Ház) ornamentális díszei, melyekből a tetőn lévő két váza megalkotása sok álmatlan éjszakájába került, valamint szemben a nagyfogadó homlokzati díszei. Megtervezte a jászárokszállási országzászlót, melyet 1935-ben felavattak, majd 1945-ben elbontottak. Az 1930-as években egyre divatosabbá, elterjedtebbé váltak az épületek homlokzati díszei, Tősér Jánosnak is egyre több ilyen munkája lett. E homlokzati díszítőelemeket többnyire a helyi Schwarcz Endre műköves műhelyében készítette el. ^{[10] [2]}

Mikor szükségessé vált saját műterem léte Jászárokszálláson, egy volt borbélyműhely utcára nyíló kis épületét bérelte ki, s még mindig a 30-as években járunk. A szimpatizánsok, érdeklődők, segítők, egyre gyakoribb vendégek lettek a kis műteremben, melynek falait és padlózatát egyre nagyobb mértékben borították be a vázlatok, festmények és szobrászati alkotások. Tősér János inkább a szobrászat területén munkálkodott, de tehetséges festő barátai is gyakran megjelentek nála, s alkotásaikat a környező áruházak kirakataiba helyezték ki, melyek valóságos képtárrá váltak. ^[10]

Több munkája született egyházi témában is, köztük a Lourdi barlang, az eredetileg ahhoz készült, de túl nagyra sikerült Mária két méteres szobra, a kedves gyermekangyalok megújítása rk. templom oldalbejárata felett. A Jászapáti rk. templom két tornya közti párkányon álló Gábriel arkangyal, és a templom kertjében Mária megkoronázása, Szentháromság emlékmű szoborcsoportjának újrafaragása. Ide sorolnám a Jászárokszállási tanyavilágban megtalálható három szép kőkeresztjét, a Mészely-keresztet (1939), a Nagyárki tanyasi iskola kőkeresztjét (1936) és a Négyszállási tanyasi iskola kőkeresztjét, Ördög Emánuel kőkeresztet (1936). Ezen keresztek Tősér János tervei alapján, az ő Jézus és Mária szobraival, Juhász Géza helyi kőfaragó sírköves segítségével valósultak meg. Ugyanezen időben lehetett a helyi temetői Kupolás kereszt korpuszának újrakészítése is általa (Emlékképek 2000).^{[1] [7]}

A II. világháború az ő életébe is közbeszólt. A háború után, valószínűleg saját házában lehetett az a helyiség, melyet műteremként használva folytatta szobrászi munkáját Tősér János. S születtek sorban alkotásai, köztük világháborús emlékmű, emléktábla, Horthy-szoborpályázat. Ez utóbbin 1942-ben 2. helyezést ért el pályamunkájával, melyről a bírálóbizottság, a „méltán feltűnést keltő, brilliánsan leegyszerűsített formát” és a repülés kihangsúlyozását emelte ki. ^{[5] [30]}

Jelentős állomásának érzékelem a szobrász művészetében az 1955-ben készített Vásárhelyi Pál-mellszobrát. Ez a szobor egy 1955. évi szolnoki kiállításon, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének Szolnok megyei munkacsoportja éves kiállításán szerepelt először. E kiállításról Háy Károly László (1907-1961) művészeti író, Munkácsy-díjas festő, grafikus, díszlettervező, egyetemi tanár, írt értékelő cikket a Szabad Művészet folyóiratban. Ebben olvashatunk Tősér János Vásárhelyi Pált ábrázoló mellszobráról is. Értékelése szerint a Tisza szabályozójának mellszobra „nagyon jól jellemzi a lelkes úttörő és a higgadt mérnök egyéniségének kettősségét. Formaadása kissé hideg, klasszicizáló, amit indokolhat, hogy kőben való kivitelezésre szánta és mindenképpen nagy fejlődést jelent a művész korábbi modorosságához képest.” Ez az értékelés a szobrász, művészi fejlődését sugallja. A kiállításon megcsodált gipsz-szobrot közóhajként bronzba öntötték, felállították és 1957.április 13-án leleplezték a róla elnevezett szolnoki közgazdasági középiskola előkertjében. ^{[22] [23]}

Elkészítette carrarai márványból Magyarország Nagyasszonya-szobrát, melyet Máriácska-szobornak is neveznek, a Farkasmályi pincesorhoz, ahol Gyöngyösről több ezer ember talált védő menedéket a háború alatt. Majd sorra születtek meg nagyméretű angyalszobrai, és további síremlékei a helyi temetőben. Kiemelkedő alkotásai a Deák Ferenc dombormű, Széchenyi István dombormű, és 2016-ban, 103 éves korában, a Csörsz-vezér szobra, mind jelentős szép alkotása. Ez utóbbi szobornál is, mint több megalkotott szobrai kőbe faragásánál közreműködtek Ördög Gábor és Ördög László jászárokszállási kőfaragók. ^{[1] [2]}

Tősér János szobrászművészi munkásságának csúcsaként vélem, a Jászárokszállás főterén látható Csőrsz vezér szobrát, ezért ennek megvalósításáról itt külön is írok. Tősér János sok alkotása díszíti városát, ezért a városért végzett munkássága elismeréséül 2013-ban, 100 éves korában, a Jászárokszállás Városért-díjat kapta meg. E díj átvételekor elhatározta, hogy elkészíti a városa jelképének számító Csörsz-vezér életnagyságú szobrát. A szobor kisplasztikáját be is mutatta a Jászvidék-havilap 2013. májusi számában. A kisplasztikákból öt remekművet formált, melyből hármat már elajándékozott. Csörsz avar királyról – akinek a nevéhez leginkább a Jászságban is elterjedt Csörsz-árok mondája köthető –, sokat olvasott, viszont elmondása szerint az sehol nincs leírva, milyen volt a ruhája színe, így fehéren hagyta. Neki mindig fehér marad.

Eredetileg szerette volna 100. születésnapjára, 2013. szeptember 21-re, elkészíteni a szobrot. Kitartásának és munkabírásának köszönhetően a szobor életnagyságú gipszmintája 2013. augusztusában már készen állt. Ekkor már várták a támogatók anyagi hozzájárulását a szobor végső megvalósításához. A szobor végül 2016-ra készült el, amikor a júliusban, Jászárokszálláson tartott XXII. Jász Világtalálkozó alkalmából, a kész szobor, a kisplasztikájával együtt kiállításra is került. Ezután, Csörsz-vezér szobrát a Petőfi Művelődési ház előtti zöldsávban, a város központjában helyezték el. Avatása 2016. augusztus 20-án történt meg. A szobor műkőbe öntését Ördög László és Ördög Gábor, jászárokszállási kőfaragók végezték, nevüket a szobor talapzatán olvashatjuk. E kőfaragók e szobornál is, mint több alkotás kőbe faragásában, műkőbe öntésében, közreműködtek. ^{[24] [25] [26]}

Csörsz vezér szobrát arra a talapzatra helyezték el, amelyen a nyolcvan évvel azelőtt felavatott országzászló is állt, melynek tervezésében, és felavatásában fiatal szobrászművészként és tanárként tevékenyen részt vett. ^[47]

Szobrászi munkája mellett tanított is majdnem a kezdetektől. Sokáig diploma nélkül dolgozott, de később mégis lediplomázott a szegedi tanárképző főiskola rajzszakán. Az évek teltével az alkotásai mellett, egyre nagyobb hangsúlyt kapott pedagógiai munkássága, melynek során alkotási tehetsége is megjelent. Pedagógusi tevékenységét 1964-ben az Oktatásügyi Minisztérium is elismerte, megkapta az Oktatásügy Kiváló dolgozója kitüntetést. Az ipari iskolában szakrajzra; a polgári fiúiskolában rajzra és mértanra, ábrázoló geometriára; az általános iskolában – nyugdíjba vonulásáig – rajz-gyakorlati-politechnika tantárgyakra oktatta diákjait a város Tanár ura. Újítási pályázaton, matematikai tárgyú pályázatokkal díjakat nyertek. Irányításával, gimnáziumi tanulói prototípus alapján, kémiai segédeszközöket készítettek az iskola számára, mely tevékenységük más tantárgyakra, eszközökre és javításokra is kiterjedt. ^{[1] [2] [13]}

„De többet, nagyobbat, újabbat”, nyilatkozta, elmesélve, hogy hogyan jutott el a kerámiához. Kísérletek, mintadarabok, égetőkemence-készítése, sok kísérletezés, repesztett technika megtanulása. Ezek birtokában, megszervezte az iskolai kerámia szakkört. A tanulók által kedvelt kerámia szakkör országos hírű lett, többször kapott meghívást folklór fesztiválokra, a szakköri tagok díjakat is nyertek. ^[3]

Olvastam, hogy szeretett volna nagy művész lenni, maradandót alkotni. Tősér János Jászárokszálláson maradt, és visszatekintve kimondható, hogy maradandót alkotott. Örömmel végzett pedagógusi munkája során nemzedékeket tanított, köztiszteletnek örvendett. Pedagógusi munkája mellett, a "tanár úr", szobrászi munkáját is folytatta, melynek eredményeként Jászárokszálláson és a megye településein számos köztéri alkotása megtalálható.

Tősér Jánost 103. születésnapja alkalmából a jászárokszállási városháza dísztermében köszöntötték 2016. szeptember végén. ^[47]

Tősér János, Jászárokszállás legidősebb polgára, 2017-ben már nem tudott részt venni a XVIII. Árokszállási Nyár kiállításain, melyeknek korábban állandó résztvevője volt, Tősér János bácsi 103 éves korában, 2017. július 02-án, Jászárokszálláson, elhunyt. ^[21]

Tősér János (1913-2017) szobrászművész, rajztanár, a jászárokszállási temetőben nyugszik.

Tősér János kitüntetéseiről, alkotásairól és kiállításairól az alábbiakban olvashatunk.:

Munkásságát életében kitüntetésekkel ismerték el:

1964-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója ^[2]
2001-ben, a Millenniumi évben, „Jubileumi Emlékplakett" kitüntetettje ^[28]
2013-ban, Jászárokszállás Városért elnevezésű kitüntetésben részesült. ^[28]
2017-ban, Jászárokszállás díszpolgára ^[28]

Tősér János szobrászművész munkái:

1932? Két reliefet, bronzba öntve a Kóczián-család síremlékére, Jászárokszállás ^[10]
1934? ornamentális homlokzati díszek, emeleti ablakok mellvédjein díszítőelemek, Jászárokszállás, ma: Petőfi Művelődési ház ^[1]
1934? két váza az épület tetején a párkányzaton, Jászárokszállás, (Petőfi Művelődési Ház) ^[2]
1934? Nagyfogadó homlokzati díszei (valószínűleg a fő téri Csörsz vezér szálloda épülete) Jászárokszállás ^[3]
1934? Barokk épület ablakkeretei, Gyöngyös, főtemplom közelében ^[16]
1935 Főposta bejárata feletti kő, kis-magyar címer, két gyermekangyalkával (ma már nem látható), és két bejárati műkőoszlop, római fejrésszel, Jászberény (ma: 1.sz. Posta) ^{[5] [16]}
1935 Országzászló talapzat tervezése (1945-ig állt a helyén.) ^{[1] [5]}
1936 Kőkereszt a (elbontott) Nagyárki tanyasi iskolánál ^{[7] [6]}
1937 (1956) Szent Flórián szobor, tűzoltó szertár fölött, Jászárokszállás ^{[1] [6]}
1938 I. világháborús emléktábla az Ipartestület épületében ^[6]
1939 Címer és kővázák, (volt) Pénzügyőri laktanya, Jászberény, Nagykátai út ^[16]
1939 Mészely-kereszt a Jászágói úton ^{[7] [6]}
1939 Kőkereszt a Négyszállási (elbontott) tanyasi iskolánál ^[7]
1939? Korpusz újrakészítése a Kupolás kereszten, Jászárokszállás, temető ^[7]
1939 Lourdi-barlang megalkotása, tervvel, Jászárokszállás, templomkert ^{[4] [20]}
1939 Mária szobor a Zárda kertjében, Jászárokszállás, Zárda-kert ^[7]
…..Gábriel arkangyal újrafaragás, Jászapáti, rk. templom két tornya között ^[1]
….,Mária megkoronázása, Jászapáti, rk. templom előtt ^[1]
…..Szent János szobor felújítása , Nagyfüged, rk. templom előtt ^{[1] [2]}
…..Lovasszobor-terve, Visznek )nem találtam nyomát, hogy megvalósult volna) ^[16]
1940 I. Világháborús emlékmű, Karácsond ^[6]
1941 Emléktábla kézi véséssel, márvány, Jászárokszállás, Széchenyi Általános Iskola ^{[5] [12]}
1942 (2012) Jászo Fellner Tivadar emléktábla, Jászapáti gimnázium előcsarnokában ^[17]
1942? Női fej, Jászárokszállás Anno Galéria 2014.szeptember 22.i bejegyzéséből: ^[45]
1943 Horthy István halálának emlékére, szoborpályázaton 2. hely. ^{[5] [30]}
1947? Máriácska-emlékmű, Magyarország Nagyasszonya, márvány, Farkasmályi borpincék ^{[1] [8]}
1947? Auschwitz emlékmű, zsidó temető, Jászárokszállás ^[9]
1950? Fájdalmas nő a keresztnél, sírszobor, Demény-család, Jászárokszállás, temető ^[5]
1950? Márvány angyal síremlék I (Ördög Mancika síremléke) , Jászárokszállás, temető ^[6]
1954? Márvány angyal síremlék II. Jászárokszállás, temető ^[5]
1956 Damjanich szobor (emlékmű) restaurálásban részvétel ^{[1] [11]}
1956 ’56-os pályamű, nem valósult meg ^[44]
1957 Kisgyermek szobra, Jászárokszállás, temető ^[5]
1957 Vásárhelyi Pál szobra, Szolnok ^{[1] [6]}
1959 Két sportoló szobra a Jászárokszállási sportkör öltözőjébe ^[46]
1959 Tanácsköztársasági emléktábla, bronz dombormű, Szolnok ^[6]
1961 Az űr meghódítása c. kisplasztika ^[15]
1968 Székely Mihály dombormű, Jászberény ^[6]
1989 II. világháborús emlékmű, Jászdózsa ^{[1] [6]}
1989? Jászdózsa címeren ^[1]
1989 I.-II. világháborús emlékmű, Tarnazsadány ^[2]
1999? Gyermekangyalok a rk. templom oldalbejáratai felett, Jászárokszállás ^{[4] [5] [16]}
2001? Jászárokszállás Város emlékplakett ^{[5] [28]}
1990 Holokauszt emlékmű a zsidó temetőben, Jászárokszállás ^[7]
1991 Világháborús emlékmű, rajta: bronz dombormű, térdelő, imádkozó nő, Gyöngyössolymos ^{[18] [19]}
2000 (1863)? Árokszállási Szabad Jászok címere a Városháza falán ^{[1] [20]}
2003 Deák Ferenc dombormű, Jászárokszállás, Deák F. Gimnázium ^{[1] [6]}
2006 Emlékplakett 1956-2006, 50. évfordulóra. ^[5]
2012 Széchenyi István dombormű, Jászárokszállás, Széchenyi Általános Iskola ^{[1] [6]}
2016 Címer, Jászárokszállás, Széchenyi Általános Iskola ^[5]
2016 Csörsz vezér szobra, Jászárokszállás (kőfaragók közreműködésével) ^{[2] [6]}

Kiállítások:
Tősér János alkotásaival kiállításokon szerepelt. Az 1940-50-es években a Műcsarnokban, Jászberényben, Szolnokon. Később főleg szülővárosában, ahol a kiállítások állandó szereplője volt. Ezekből sorolok fel, a megtalált korabeli újságcikkek alapján:

1941 Jászsági képzőművészek kiállítása, Jászberény ^[31]
1942 Jászsági Képzőművészek VII. kiállítása, márványba faragott portré, és további, finoman kidolgozott művek, Jászberény ^[32]
1942 „A magyar művészetért” mozgalom kiállítása a Műcsarnokban, Tárogatós legény kis bronzszobor, Budapest ^[33]
1942 Háziipari tanfolyam kiállítása, Tősér János fafaragásra tanított tanyasi kiállítói ^[34]
1954 a megye képzőművészeinek kiállítása, Szolnok, Városi Tanács nagyterem ^[35]
1955 A Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének Szolnok megyei munkacsoportja éves kiállítása, (Vásárhelyi Pál gipsz mellszobra) Szolnok, Úttörőház ^[36]
1956 Kiállítás a Damjanich Múzeumban, Vásárhelyi mellszobor gipsz, Szolnok ^[37]
1961 Falvak kulturális seregszemléje, Jászárokszállás ^[38]
1977 Szolnok megye képzőművészei között, Vízgépészeti Vállalat termében, Kunhegyes ^[39]
1984 Papi Lajos szobrászművész kisgalériájában, Kisujszállás ^[40]
2001 Millenniumi rendezvények kiállítás, Jászárokszállás, Petőfi Művelődési ház ^[41]
2006 A város napja kiállítás, Tősér János művei, fafaragásai, kisplasztikái, közöttük a Jászkapitánnyal, Jászárokszállás, Petőfi Művelődési ház ^[42]
2011 Húsz éves városi jubileumi kiállítás, Jászárokszállás, Petőfi Művelődési Ház ^[43]
2016 „A szabadság 60 éve” kiállításon részvétel, a jászárokszállási gimnáziumban ^[29]
2016 A kész Csörsz vezér szobor és kisplasztikája kiállítása, XXII. Jász Világtalálkozó, : Jászárokszállás ^[26]
..................................................................
http://jku.hu/2016/10/26/ha-iro-volnek-megirnam-az-eletem/ nem érhető el, ezért bemásolom ide :

Ha író volnék, megírnám az életem
2016-10-26 Szabó Lilla
Az emberiség történelmében ritkán születnek nagy tehetségek, különleges személyiségek. A 103 éves Tősér János bácsi vitathatatlanul közéjük tartozik. Az ő családjában ketten is a képzőművészet ajándékát hordozták magukban.
Jászárokszállás legidősebb polgára otthonában fogadott bennünket, miközben egy Csörsz vezér kisplasztikát faragott. A kis szobába invitált, ahol az asztalon egymás mellett sorakoztak a különféle órák. Kitartóan ketyegtek, szűnni nem akaró odaadással, mint ahogyan a tulajdonosuk alkot. János bácsit az idő vasfoga nem gátolja meg abban, hogy a mai napig készítsen szobrokat, ezt igazolja az augusztus 24-én felavatott Csörsz Vezér szobor a jászárokszállási művelődési ház előtt, amit 101 évesen készített. A kisplasztikákból öt remekművet formált, melyből hármat már elajándékozott. Csörsz avar királyról – akinek a nevéhez leginkább a Jászságban elterjedt monda köthető –, sokat olvasott, viszont elmondása szerint az sehol nincs leírva, milyen volt a ruhája színe, így fehéren hagyta. Neki mindig fehér marad.
A kályha mellé ülve János bácsi életéről és pályájáról mesélt. 1913-ban szeptember 21-én, az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként született Jászárokszálláson három fiú és két lány testvére mellé. Öccséről Tősér Béla bácsiról büszkén mesélte, hogy Oroszországban, a hadifogságban a társaság krémjéhez tartozott, tehetsége még ott, a nehéz körülmények között is, szárnyra kapott. Gyakorta kijárt házakhoz és lerajzolta, megörökítette az orosz embereket.
János bácsi kezdetben nem érdeklődött a művészeti pálya iránt. Tizennégy évesen az üveges szakmát akarta kitanulni, de a család barátai – László Fülöp festőművész és Ohmann Béla szobrász – bíztatására a Lónyai utcai Mintarajz Szakiskolába jelentkezett. Aba-Novák Vilmos fiával jó barátságot ápolt, így együtt indultak el a művészeti iskolába. János bácsi nevetve mesélte, hogy a felvételi vizsgára asztalosmester bátyjától kapott ácsceruzával indult, míg a pesti diákok komoly rajzfelszereléssel érkeztek. Legszívesebben hazament volna, érezte, hogy összesúgnak mögötte a többiek. Azonban a szerencse mégis mellé állt, Lux Elek tanár úr személyében, aki látva az elkészült női portréját, arról kérdezte mióta rajzol. De arra a válaszra nem számított, hogy meglehetősen keveset rajzolt eddigi életében, az agyagművelés jobban érdekelte. Innentől nem volt megállás, három évet tanult Lux Eleknél. Később az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, ahol a kőfaragó mesterséget is elsajátította. Mindig a saját elképzeléseit, gondolatait valósította meg, nem volt példaképe. Viszont Fülöp Elemérnek a Prohászka Ottokár szobrát kiemelte, mint ami nagyon megragadta akkoriban.
Az iskoláit elvégezve, felfigyeltek tehetségére, így felkérések, pályázatok útján vállalt munkát. Jászárokszálláson Swarcz Endre vállalkozónál dolgozott. Legemlékezetesebb munkái közé tartozik az árokszállási Petőfi Művelődési Ház ornamentális dísze. Aczél József főpap két váza elkészítésével bízta meg az akkor fiatal szobrászt, amit szívesen elkészített. Elmondta, hogy sok álmatlan éjszakájába került, mire rájött, hogyan alkossa meg a kért vázákat. A kész vázák közül az egyik megrepedt, amit anyag hiányában csapszögekkel rögzített. Találékonysága vitathatatlan, hiszen a művelődéi ház tetején még ma is ott díszelegnek az időtálló tárgyak.
A környező településeken számos szobor az ő keze munkáját dicséri. János bácsi örömmel emlékezett vissza arra a momentumra, amikor felkérték, hogy készítse el Jászdózsa címerét, valamint a II. világháborús emlékművet. 1937-ben elkészítette az árokszállási tűzoltóság védőszentjét, a Szent Flórián szobrot, azonban ’45-ben eltávolították onnan, majd parancsba adták az összezúzását. A tűzoltók ragaszkodásának köszönhetően azonban elrejtették és megőrizték a szobrot, így 1956 után újra visszakerülhetett eredeti helyére.
A II. világháborúban szintén tehetségének köszönhetően nem osztották be a frontra, hanem kiképző lett. A háborús évekre nem szívesen emlékezett vissza, ami volt elmúlt, nem rágódik rajta. János bácsi ragaszkodott Magyarországhoz, sőt mindinkább Jászárokszálláshoz így a hadifogság után itt telepedett le. 1944-ben vette feleségül Mogyoró Máriát, aki kiváló varrónő volt, 70 évet éltek együtt szeretetben. Egy lánygyermekük született, ő gyógytornászként dolgozott. János bácsi két unokájára és szintén két dédunokájára szeretettel gondol, noha a távolság miatt ritkán látogatják szerettei.
Életnagyságú márvány és bronz szobrokat alkotott, ilyen Tarnazsadányban az I. világháborús emlékmű és Nagyfügeden a Szent János szobor, Jászapátiban pedig a híres kéttornyú templom közötti Gábriel arkangyal. Érdemes megemlíteni, az árokszállási temetőbe készített angyal szobrait, mely fiatal lányok örökálmát őrzik sírjaik felett. Nevéhez fűződik a „haza bölcséről” Deák Ferencről mintázott dombormű, amit az árokszállási gimnázium 40. és az iskola névadója születésének 200. évfordulójára avattak fel 2003-ban. A szolnoki Vásárhelyi Pál mellszobor és a Damjanich szobor is az ő keze munkáját dicséri. Az árokszállási általános iskolában, ahol egykor ő is tanított, 2012-ben születésének 221. évfordulójára elkészítette az új Széchenyi István domborművet. Szeptember 21-én nemcsak az iskola névadójára emlékeztek, hanem a 99 éves Tősér János bácsi születésnapját is ünnepelték.
Huszonnégy évesen kezdett tanítani. Az ipari iskolában szakrajzot, a polgári fiúiskolában rajzot és mértant, valamint ábrázoló geometriát, amire úgy emlékszik vissza, hogy nehéz tantárgy volt a tanulók számára. Sokáig diploma nélkül állt a katedrán, amire az akkori igazgató csak annyit mondott: „Ha jobban tudja, akkor jobban tudja”. Később még is lediplomázott a szegedi tanárképző főiskola rajzszakán. Pedagógusi tevékenységét 1964-ben az Oktatásügyi Minisztérium is elismerte, megkapta az Oktatásügy Kiváló dolgozója kitüntetést, amiről büszkén mesélt nekünk. Generációkat nevelt fel, miközben nemcsak tantárgyat tanított, hanem emberséget is.
Aktivitása a mai napig kitart. Azt mondja az alkotási vágy életben tartó erő, bár már egyre nehezebben fog bele nagyobb munkába. „Úgy vagyok, mint a néma ember, nincs mit mondanom. Fájnak az ujjaim, talán a kor.”
Arra a kérdésre, hogy mit tanítana ma a gyermekeknek, hosszas gondolkodás után annyit felelt, hogy nehéz kérdés, majdnem annyira, mint azt megválaszolni, hogy mi az örök élet titka? Visszagondolva életére azt is megosztotta velünk, hogy nem elégedetlen, mindig is könnyen túllépett a problémákon. Ugyan a véletlen műve, hogy művész lett, de a szerencse végig kísérte mozgalmas életét, amiről úgy vélekedett: „ha író volnék, megírnám az életem”.
Szerzők:
Szabó Lilla
Szabó Sándor