Samu Géza bemutatása
Samu Géza (Kocsola, 1947. dec. 2. – Békésszentandrás, 1990. okt. 6.): szobrász, Munkácsy-díjas (1990). Az 1960-as években kezdte művészeti tanulmányait a pécsi művészeti gimnáziumban. Lantos Ferenc tanítványaként ötvösnek készült. Bp.-en az Iparművészeti Vállalatnál helyezkedett el, Papp László és Péter Vladimir volt mestere az ötvösművészetben. Autodidaktaként néprajzi és népművészeti ismereteket szerzett, megismerkedett a preklasszikus kultúrákkal. 1970-ben felvették az Iparművészeti Főisk. Első önálló kiállításán Pesterzsébeten, a Vasas Művelődési Központban faszobrait mutatta be (1971). Főisk. tanulmányait abbahagyva Győrben teológiát tanult. Közben elsajátította a népi fafaragást. Használati tárgyakból montázsokat, angyalokat, szenteket, mitikus lényeket készített. Avantgárd alkotásait természeti környezetben helyezte el. Felhasználta a fát, az öntött vasat, a bronzot. 1975-ben a párizsi biennálén új eszközöket és anyagokat ismert meg. 1976-ban a Vörös szerpentin installációban összegezte korábbi munkáit, ezzel az átfogó művével búcsúzott a népi tárgykultúrára utaló direkt fogalmazásmódtól. Ettől kezdve készített szabadtéri és kiállítási enteriőrbe fogalmazott installációkat, environmenteket és assemblage-okat. Antropomorf és zoomorf szobrait kis és nagy méretben egyaránt megalkotta. Legjelentősebb hazai kiállítása az 1983-as műcsarnokbeli Installációs kísérlete, míg külföldön a XLIII. Velencei Biennálén való szereplése volt. Legjellegzetesebb műve a számtalan variánsban, anyagban és méretben alkotott Kisördög. A fát faragó, a vasból öntő szobrász helyébe a nyolcvanas években a fával, vassal, bronzzal díszletező lépett. Műveiből elementáris erő sugárzik, egyéni, mással nem rokonítható hangvétele a XX. századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb alkotójává tette.
– Köztéren álló szobrai: Halottvivők (Dunaújváros, Dunapark, 1975); Nagy lepke (Zalaegerszeg, Művésztelep, 1976); Népballada (Bp., XVI. Jubileumi lakótelep, 1978); Tokaji oszlop (Tokaj, 1979); Pogány mitológia (Dombóvár, Művelődési ház, 1979); Fa-ló (Bp., Kaesz Gyula Szakközépisk., 1984); Mítosz lap (Sárospatak, Művelődés Háza, 1984).
– Kiállított többek között Bp.-en a Stúdió Galériában (1975); a Műcsarnokban (1983); az Ernst Múzeumban (1988). Stuttgartban Bukta Imrével volt közös kiállítása (1982). Kétszer nyerte el a Fiatal Képzőművészek Stúdiója díját (1975, 1983) a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díjával 1985-ben, a Debreceni Nyári Tárlat díjával 1986-ban tüntették ki. 1988: Magyar Művészetért díj; 1989: Munkácsy-díj; 1990: I. Országos Szobrászrajz Biennálé nagydíja; XX. Szabadtéri Szoborkiállítás fődíja, Salgótarján; 1991: XII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja, Pécs; Posztumusz Életfa-díj.
forrás: Életrajzi lexikon, Kozák Csaba: Samu Géza
– Köztéren álló szobrai: Halottvivők (Dunaújváros, Dunapark, 1975); Nagy lepke (Zalaegerszeg, Művésztelep, 1976); Népballada (Bp., XVI. Jubileumi lakótelep, 1978); Tokaji oszlop (Tokaj, 1979); Pogány mitológia (Dombóvár, Művelődési ház, 1979); Fa-ló (Bp., Kaesz Gyula Szakközépisk., 1984); Mítosz lap (Sárospatak, Művelődés Háza, 1984).
– Kiállított többek között Bp.-en a Stúdió Galériában (1975); a Műcsarnokban (1983); az Ernst Múzeumban (1988). Stuttgartban Bukta Imrével volt közös kiállítása (1982). Kétszer nyerte el a Fiatal Képzőművészek Stúdiója díját (1975, 1983) a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díjával 1985-ben, a Debreceni Nyári Tárlat díjával 1986-ban tüntették ki. 1988: Magyar Művészetért díj; 1989: Munkácsy-díj; 1990: I. Országos Szobrászrajz Biennálé nagydíja; XX. Szabadtéri Szoborkiállítás fődíja, Salgótarján; 1991: XII. Országos Kisplasztikai Biennálé díja, Pécs; Posztumusz Életfa-díj.
forrás: Életrajzi lexikon, Kozák Csaba: Samu Géza
Bejegyzés megtekintés: