"Sose törekedtem babérokra. Nem feladatom, s jogom sincs ahhoz, hogy megmondjam, művészet-e, amit mívelek? Ez a feladat az utókorra hárul. Sajnos a mai világban egyre kevesebben érdeklődnek a művészet iránt. A szobrászat haldokló ága a vizuális kultúrának. A mai modern kultúra, a sok, óriási üveg-vas építmény száz év múlva elrettentő példaként áll majd az utókor előtt! Ma felborult minden, teljes zűrzavar és káosz tapasztalható a képzőművészeten belül is." Forrás: Frigyesy Ágnes - Kapu 2009. márecius 15.

Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész idei erdélyi Magyar Örökség-díjasunk. 2009 május 1., péntek: Kultúra

Ilyen az élet.

Mindeddig nem halmozták el díjakkal. Az okok firtatása helyett soroljuk fel néhány köztéri alkotását: a több ízben meggyalázott Petőfi-szobor Fehéregyházán, a Barabás Miklós-szobor Kézdimárkosfalván, az 1848-as emlékmű Agyagfalván.

Ezek az alkotások még az ,,átkosban" születtek, külön-külön és együtt is kálváriás történetek sora fűződik hozzájuk, hiszen ezek a művek akkor készültek, amikor más ,,alkotók" közül sokan a Joszif Viszarionovics Sztálin vagy a Kárpátok Géniuszának szobraihoz gyúrták az agyagot.

Hunyadi László későbbi, a ’89-es fordulat utáni alkotásai is a fiatal korában megkezdett magyar históriai vonulathoz igazodnak: Szent István Király, Márton Áron, Orbán Balázs, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Tamási Áron, valamint a II. világháború áldozatainak emlékműve. Köztéri alkotásainak többsége Magyarországon található, de erdélyi, székelyföldi szobrai jelzik, hogy alkotójuk a Kárpát-medence magyar történelmi alakjainak nemzetegyesítő szobros szószólója.