Szóval a hétvége Bécs-Pozsony vonalon telt el részben. Elemezhető különbség van a két helyszín közt. Míg Bécs pazar választékkal bír, addig Pozsony történelmi belvárosában inkább csak az utóbbi évtizedben elhelyezett viszonylag poénos emberszobrok láthatóak.
Persze elsőre nem is olyan fura a dolog, hisz a két város közt nagyságrendi különbségek vannak mind népességben, mind anyagi javakban. Bécsben rendkívül könnyű dolga van az embernek, ha szobrot akar magának.Autópályán közeledtünk, aztán kis kavarás után elindultunk a meghirdetett Zentrum irányába, aztán érzésre parkoltunk és tovább gyalog. Egy főutca-szerű úton végighaladva jutottunk el a Karlsplatz-ig, majd onnan az operához, Albertinához, meg még egy kis séta és vissza. Ezen a körön legalább 20 szobor volt itt-ott elhelyezve, és mi csak egy kávét akartunk inni ;]Sok szobron és Bécsen általánosan érzékelhető az a modern, művészetpártoló kortárshangulat, ami itthon lassan kezd kibontakozni, mondjuk egyelőre talán csak a Gödör környéki utcaberendezésben, de már nagyon sok jel, médiacikk, nyilatkozat utal arra, hogy Budapest valamit akar...Ez a modernizmus vezethet pl. oda, hogy a Karskirchen előtti szökőkútba egy Henry Moore alkotás került, ami egyáltalán nem odaillő első nekifutásra. A várost egyben vizsgálva viszont már egyre inkább értelmezhető a barokk/klasszicista/stb+kortárs együttese. Nincs káosz, nincs szájbiggyesztő körbenézés, nyugtató az eklektika. Ilyen Bécs elsőre, de megyünk még, és hosszabban is persze, nem csak egy kávéra. Nézd meg a Bécsben készített szobrokat, és a Pozsonyban készítetteket is!