Makrisz Agamemnon Görögországban 1913. március 14-én (egyes források szerint 24-én) született. Hárman vannak fiútestvérek. Édesanyjuk egyedül neveli őket. Az apa nélkül lévő család megélhetésének fenntartása érdekében fiatalon munkába áll. 1933-1938 húsz éves korában lehetősége nyílik, hogy tanulhasson a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. A képzőművészeti főiskolán mestere: Dimitradisz Tombrosz. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodású. Részt vesz, a Nemzeti Front megalakításában, harcol a görög polgárháborúban. A második világháborúban részt vesz hazája ellenállási mozgalmában. 1945-től azon 140 görög értelmiség egyike, akiket a francia kormány három éves ösztöndíjjal Párizsba meghívott. Franciaországba telepedik le, 1945-1948 a francia kormány ösztöndíjasa. Művészetére nagy hatást gyakorolnak, a párizsi évek. Itt ismerkedik meg Medgyesi Ferenc művészetével is, ami hatással van szobrászatára. Jó barátságba kerül Marcel Gimond-dal a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősíti benne művészi fejlődésének irányát. A politikában is aktívan részt vesz. Több kisebb utazáson jár a régi Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és más szocialista országokban. Hazájába politikai okokból nem tér vissza. 1950-ben a Béke Világtanácsban hazája képviselőjévé választották az emigrált művészt, ezt követően a francia kormány kiutasította az országból. Feleségével Makrisz Zizivel hazánkban telepedik le. A Százados úti művésztelepen dolgozott. Aktívan bekapcsolódott mind a hazai mind a nemzetközi képzőművészeti életbe, politikába. Hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává válik. 1955-ben a Magyar Képzőművészekés Iparművészek Szövetsége vezetőségi, majd 1959-ben a választmány tagja. 1956-1957 képzőművészeti kormánybiztos. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Kiállításrendező-ként is elismerést szerzett: (Medgyessy Ferencz 1956, Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület jubileumi kiállítása 1968, Amerigo Tot 1969). Az emigráns művész görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolja kapcsolatait. Gyakran ellátogat Párizsba. 1964-ben megfosztják görög állampolgárságától. Művészként a művészi alkotás és a művészeti alkotások szabadságát képviselte. Művészetére Tombrosz. és a kubizmus / A kubisták általában közismert motívumokat vettek például gitárt, palackot, gyümölcsöstálat, emberi alakot/ gyakorol nagy hatást. Fogékony az elvont és általánosított, a dekorativitás lehetőségeivel számoló megjelenítés iránt. Jól ismert művészettörténeti toposzokat a modern szobrászat formanyelvén sok esetben szimbólum értékű átfogalmazással közvetítette. Plasztikája mindig újabb és újabb stiláris törekvéseket képviselt. Változatos művészetét humanista portrék mellett, emlékmű, épületplasztika néhány kisplasztika képviseli. A technikák közül elsősorban a kőfaragás érdekelte, de vonzották a fa, a terrakotta, a bronz és az új anyagok (vörösrézlemez) is. 1951-től vett részt a hazai kiállításokon. Az első években realista portréi, majd emlékművei révén vált hazánkban elismert művésszé. A 60-as években egészalakos szobrainál a tömeghatásra törekedett, rusztikus formákból felépülő nőalakjai azonban a részletek megformálásában hasonlítanak egymásra. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kap, hogy hazalátogasson. 1980-tól gyakran tartózkodik szülőföldjén, ott bekapcsolódik a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre kerül, melyek magyarországi műtermében készülnek. 1993. május 27-én hunyt el Partasz-ban.

Díjak, elismerések:
1953 – Munkácsy Mihály-díj
1955 – Munkácsy Mihály-díj
1966 – Érdemes művész
1972 – Kiváló Művész
1973 – Munka Érdemrend arany fokozata
1978 – Kossuth díj
1983 – Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendje

Köztéri alkotásai:

Ady Endre (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, Béke út, Általános Iskola)
Alabárdos katona (vörösréz lemez, 1986, Eger, Almagyar úti Szolgáltatóház)
Áldozatok tiszteletére (vörösréz lemez, 1978, Athén)
Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959, Szeged, Bartók tér)
Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1962, Gyula, Groza park)
Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1982, Mexikóváros Mexikó, Bartók tér)
Felszabadulási emlékmű – Niké (vörösréz lemez, 1975, Pécs Mecsek kapu felett)
Éneklő fiatalok (szoborcsoport, alumínium, 1953, Budapest XVI. ker., Népstadion szoborcsoport)
Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1975, Tiszafüred)
Felszabadulási emlékmű (vörösréz lemez, 1980, Szeghalom, Szabadság tér)
Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1971-1973, Debrecen, Agrártudományi Egyetem)
Fésülködő nő (vörösréz lemez, 1986, Leninváros ma (Tiszaújváros), Lenin út melletti park)
Fonó nők – Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt?)
Háború és a fasizmus áldozatai (emlékmű, Makó, Felszabadulás tér?)
Háromfigurás díszkút (vörösréz lemez, Budapest VIII. ker., Kálvária tér)
Hellasz (vörösréz lemez, 1983, Athén, Jacht Klub)
Hermész (vörösréz lemez, 1981-1982, Budapest I. ker., Szentháromságtér)
Húsz éve (vörösréz lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
Joliot Curie (mellszobor, bronz, 1962, Debrecen, MTA Atommagkutató Intézet)
Kecskemétet szimbolizáló körplasztika, (ólom, 1959, Kecskemét, Aranyhomok Szálló)
Kolumbárium domborműve (műkő, 1971, Tatabánya, Köztemető)
Lenin (vörös gránit, 1970, Eger, Gárdonyi tér?)
Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, MSZMP Székház, lebontva)
Lenin (vörösréz lemez, 1983, Leninváros (ma Tiszaújváros), Pártház előtti tér, lebontva)
Makariosz érsek (bronz, 1980, Nicosia, Ciprus, Köztársasági Elnöki Palota)
Mártír-emlékmű (bronz, 1962, Mauthausen, Ausztria)
Mártír-emlékmű (vörösréz lemez, 1986, Budapest XVIII. ker., Rakpart; a Mauthausen-i emlékmű másolata; szoborcsoport,)
Medgyessy Ferenc (fehérmárvány, 1957-1966, Budapest XIII. ker., Margitsziget, Művész-sétány; mellszobor)
Móricz Zsigmond (mészkő, 1952, Budapest XIII. ker., Margitsziget Művészsétány, 1966-ban áthelyezve a Városligetből, mellszobor)
Munkáslány (vörösréz lemez, 1973, Békéscsaba, Művelődési és Ifjúsági Ház)
Munkáslány – Építőlány (1958, Budapest XI: ker., Kosztolányi tér)
Műtőorvos (vörösréz lemez, 1977, Kazincbarcika Városi Kórház, nagyméretű, 5m-es mellszobor)
Nemzetközi brigád – Spanyol partizán emlékmű (vörösréz lemez, 1970, Budapest V. ker., Néphadsereg tér; áthelyezve a XXII. ker.-i Szobor parkba 1992-ben, szoborcsoport)
Nikosz Beloiannisz (vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest V. ker., Beloiannisz u. 17. utcajelző tábla)
Sellő (vörösréz lemez, 1965, Szeged, Korányi Rakpart, Toronyház)
Sellő díszkút (vörösréz lemez, 1976, Budapest XII. ker., Moszkva tér; A mozaikképek felesége Makrisz Zizi alkotásai)
Tánc (ólom lemez dombormű, 1966, Budapest VI. ker., Mikroszkóp Színház – Rátkai Színészklub)
Térdelő nő (bronz, 1979, Marcali, Ifjúsági Park)
Türr István – emlék ( ?, Korinthosz, Görögország)
Úszó nők (vörösréz lemez 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
Ülő nő (1966-1968, Budapest XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
Ülő nő (haraszti mészkő, 1973, Füzesabony, volt Járási Pártbizottság)
Ülő nők (fehér márvány, 1963, Budapest XII. ker., Pihenő út 1.)
Ülő nők (vörösréz lemez, 1978, Sopron, Barátság park)
Vízicsikó (vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna – Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően /Szlávics László/ – ide helyezve 1981-ben)
Zrínyi-emlékmű (vörösréz lemez, 1988, Szigetvár, Kórház)

Forrás: artportál.hu
wikipédia