Nemes Sándor bemutatása
„A laktanyába, amikor idegenek érkeztek, első kérdésük az volt: - Ki az, aki ezeket a grafikákat, rajzokat-festményeket készítette? Mi mondtuk: - Nemes Sándor. Így van ez ma is 36 év elteltével, ahol Nemes Sándor él, vagy csak hosszabb ideig tartózkodott, minden kanyarban van valami szobor, építmény vagy játékra alkalmas műalkotás.”
1951. január 1.-én született Biharnagybajomban. Gyermekkora nagyobb részét itt töltötte, de sokat volt az anyai rokonság révén, Karcagon is. A vidék bővelkedett a Népművészetben. Ma a XXI. században megélhetésként még mindig vannak gyékényszövők, akik készítenek papucsokat, kosarakat, lábtörlőket és egyéb használati eszközöket. Gyermekkorát akaratlanul is ebben a környezetben töltötte. A családban fontos volt a kézügyesség. Többen is iparosok voltak, akadt köztük csizmadia, asztalosmester, ács, kőműves és nádtető-készítő. Édesanyja például vert csipkét készített. Az általános iskola befejezését követően igazából hajós szeretett volna lenni, vagy grafikával foglalkozni; végül az erdészeti szakiskolába járt, amit 1968-ban el is végzett. Hobbi szinten tovább rajzolgatott 1971-ben bevonult katonának. Nemcsak társai, hanem elöljárói figyelmét is felkeltette környezete szépítésére készített grafikáival és festményeivel. Karsai Zsigmond tanácsára - aki Pécelen a Népművelődési Intézet vezetője volt - került először Berettyóújfaluba 1977-ben, a Pedagógus Rajzstúdióba. Itt kipróbált mindent; kezdve a rézkarctól a monotípiáig. A művésznek ahhoz, hogy elkezdjen komolyabban foglalkozni a fával, 1981-ben a debreceni Medgyessy művészeti körbe kellett kerülnie, „elindító helyének” vallja ezt Nemes Sándor. Mestere Bíró Lajos festőművész, itt nyitotta fel a szemét azokra a megoldásokra, törvényszerűségekre, szabályokra, amiket a művészetben tudnia kellet. A fa, a forma valaminek a körbejárhatósága, kíváncsivá tette. Egyrészt foglalkozása miatt is, hiszen mindig térben gondolkodott. A grafika megmaradt a faragás után is, ma is kíséri. A vázlatkészítés fontos dolog, egy előtanulmány. Próbálkozásként, faragott követ is. Balatonszárszón van is egy kőszobra, egy „Kucorgó férfi”. Legszívesebben azonban a fával foglalkozik, mert ezt az anyagot ismeri, és szereti legjobban; hiszen 23 évig dolgozott erdészként. Megismerte, hogy melyik fából mit illik, és mit lehet készíteni. Szerencsésnek nevezi magát, hiszen egész munkája során olyan emberekkel, tanítómesterekkel hozta össze a sors, akik segítették kibontakozását. A debreceni évek után, Nemes Sándor az önképzését, művésztelepeken folytatta: a püspökladányi Képzőművészeti Tábor 1981-ben, a keszthelyi Vasutas Képzőművészeti Tábor 1984-ben, a krakkói Képzőművészeti Tábor 1984-ben és a debreceni Kézműves Alkotóház 1991-ben. Folyamatosan növelte tudását azáltal, hogy múzeumokban, könyvekben tanulmányozta a fennmaradt tárgyak motívumkincseit. Megismerkedett olyan székely emberekkel, akik még az apjuktól tanulták otthon a népi fafaragás művészetét. 1987 őszétől megélhetéskésének nagyobb részét a fa mívességből szerzi, emellett telepőrként, majd óraadóként a biharkeresztesi Faipari KTSZ -ben is dolgozik ahol díszítő faragást oktatat. Ebben az időszakban főként portrékat, kopjafákat rendeltek tőle. Zsákán, Szentpéterszegen, Püspökladányban, Biharkeresztesen alkotótáborokat szervez és oktat. Életműve megvalósulni látszódik, szeretne létrehozni egy fa míves szabadiskolát: egy folyamatosan működő műhelyt. Ezért ment Hejcére az Abaúj-Zempléni településre. 1996-ban elvállalta a Hejcei Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor fásszekció vezetését; ahol székely és hajdúböszörményi faragókkal dolgozott együtt. 1998-ban és 1999-ben Képzőművészeti Táborban szintén a fásszekciót irányította, de az óta inkább a művészetnek szenteli életét.
Köztéri alkotásai:
Eötvös József portré, amit az Eötvös József Szakközépiskola névadó ünnepségére készített (Berettyóújfalu 1996).
A Biharnagybajomi Múzeumnak, ami egyben Szűcs Sándor szülői háza volt, a kapuját faragta ki 1994-ben, mint az utókor tiszteletének lerovása a nagy néprajzos előtt.
Harangláb a Nagyrábéi temetőben 1987-ben (Nagyrábé).
Csemeteültető gyerekek 1997-ben, amit a Hernádvécsei gyermekotthon díszítésére ajánlott fel.
Csikó szobor, ami egy művészeti tábor szülötte 1994-ben (Debrecen-Bánk).
Életnagyságú Ló szobor, amit a Közlekedési Múzeum felkérésére faragott ki 1992-ben, hogy legyen egy ló szobor a múzeumban, amit befoghatnak a kiállításokon szereplő fogatok elé. (Budapest).
Kucorgó férfi (kőből) ez a 1986-os balatonszárszói Képzőművészeti tábor szülötte.
Fényi Gyula szobra 1997-ben, ami Miskolcon a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium névadó szobra.
Kossuth portré 1998-ban (Határőr Igazgatóság, Miskolc).
Millenniumi Szoborpark, amit az államalapítás 1000 éves fordulójára faragott ki 1996-ban, és ami méltán nevezhető művészetének egyik csúcspontjának (Hejce).
Életfák 1997, 1998 1999-ben (Hejce).
Határőr hősi halottainak síremléke 1991-ben (Biharkeresztes).
Zrínyi Ilona a gyermek Rákóczival 1998-ban, a második szobor, ami emléket állít Rákóczinak azon a vidéken, annak ellenére, hogy ott nőtt fel (Regéc).
Korpusz 1996-ban (Thália Színház, Kassa).
Hajdú-Bihar emlékoszlop 1993-ban, ami Hajdú-Bihar megye ajándéka Voralbergnek (Ranweil, Ausztria).
Életfa 1999-ban (Gorinchem, Hollandia).
Bányász szoborcsoport 1996-ben, ami a másik monu¬mentális szoborcsoportja a művésznek (Telkibánya).
Önportré 1995-ben (magángyűjtemény).
Kölcsey Ferenc portré 2000-ben (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen).
Szent Orbán 2000-ben (magántulajdon).
Életfa 2000-ben (Badenbaden, Németország).
Vadászok emlékoszlopa Galvácson 2000-ben.
1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelye Hejcén.
1997, 1998, 2003. Körszín Hejcén 1999-ben.
A Hejce-Karltensundheim em¬lékosz¬lop 2000-ben, ami a két testvérfalu összekapcsolója (Németország).
Karácsony Sándor portré 2000-ben (Berettyóújfalu).
Ruffy Pál szobra 2001-ben, ami azon kormánybiztosunk előtt tiszteleg, aki megalkotta az első gyerekvédelmi törvényeket (Hernádvécse).
Faragott kapu Hejcén 2001-ben.
Kormos Sándor tanító emlékoszlopa 2002-ben.
Szent Imre szobra Dunakeszin 2001-ben.
AZ Oszvald család fája Budapesten 2001-ben.
Béres Ferenc szobra Krasznokvajdán 2002-ben.
Harangláb a Boldogkőújfalui temetőben 2002-ben.
Szent Flórián szobra Göncön 2003-ban.
Prímás szobra Abaújszántón 2003-ban.
Buszváró Hejcén 2003-ban.
Forrás:
http://www.nemesfamives.extra.hu/szakdoga3.htm
1951. január 1.-én született Biharnagybajomban. Gyermekkora nagyobb részét itt töltötte, de sokat volt az anyai rokonság révén, Karcagon is. A vidék bővelkedett a Népművészetben. Ma a XXI. században megélhetésként még mindig vannak gyékényszövők, akik készítenek papucsokat, kosarakat, lábtörlőket és egyéb használati eszközöket. Gyermekkorát akaratlanul is ebben a környezetben töltötte. A családban fontos volt a kézügyesség. Többen is iparosok voltak, akadt köztük csizmadia, asztalosmester, ács, kőműves és nádtető-készítő. Édesanyja például vert csipkét készített. Az általános iskola befejezését követően igazából hajós szeretett volna lenni, vagy grafikával foglalkozni; végül az erdészeti szakiskolába járt, amit 1968-ban el is végzett. Hobbi szinten tovább rajzolgatott 1971-ben bevonult katonának. Nemcsak társai, hanem elöljárói figyelmét is felkeltette környezete szépítésére készített grafikáival és festményeivel. Karsai Zsigmond tanácsára - aki Pécelen a Népművelődési Intézet vezetője volt - került először Berettyóújfaluba 1977-ben, a Pedagógus Rajzstúdióba. Itt kipróbált mindent; kezdve a rézkarctól a monotípiáig. A művésznek ahhoz, hogy elkezdjen komolyabban foglalkozni a fával, 1981-ben a debreceni Medgyessy művészeti körbe kellett kerülnie, „elindító helyének” vallja ezt Nemes Sándor. Mestere Bíró Lajos festőművész, itt nyitotta fel a szemét azokra a megoldásokra, törvényszerűségekre, szabályokra, amiket a művészetben tudnia kellet. A fa, a forma valaminek a körbejárhatósága, kíváncsivá tette. Egyrészt foglalkozása miatt is, hiszen mindig térben gondolkodott. A grafika megmaradt a faragás után is, ma is kíséri. A vázlatkészítés fontos dolog, egy előtanulmány. Próbálkozásként, faragott követ is. Balatonszárszón van is egy kőszobra, egy „Kucorgó férfi”. Legszívesebben azonban a fával foglalkozik, mert ezt az anyagot ismeri, és szereti legjobban; hiszen 23 évig dolgozott erdészként. Megismerte, hogy melyik fából mit illik, és mit lehet készíteni. Szerencsésnek nevezi magát, hiszen egész munkája során olyan emberekkel, tanítómesterekkel hozta össze a sors, akik segítették kibontakozását. A debreceni évek után, Nemes Sándor az önképzését, művésztelepeken folytatta: a püspökladányi Képzőművészeti Tábor 1981-ben, a keszthelyi Vasutas Képzőművészeti Tábor 1984-ben, a krakkói Képzőművészeti Tábor 1984-ben és a debreceni Kézműves Alkotóház 1991-ben. Folyamatosan növelte tudását azáltal, hogy múzeumokban, könyvekben tanulmányozta a fennmaradt tárgyak motívumkincseit. Megismerkedett olyan székely emberekkel, akik még az apjuktól tanulták otthon a népi fafaragás művészetét. 1987 őszétől megélhetéskésének nagyobb részét a fa mívességből szerzi, emellett telepőrként, majd óraadóként a biharkeresztesi Faipari KTSZ -ben is dolgozik ahol díszítő faragást oktatat. Ebben az időszakban főként portrékat, kopjafákat rendeltek tőle. Zsákán, Szentpéterszegen, Püspökladányban, Biharkeresztesen alkotótáborokat szervez és oktat. Életműve megvalósulni látszódik, szeretne létrehozni egy fa míves szabadiskolát: egy folyamatosan működő műhelyt. Ezért ment Hejcére az Abaúj-Zempléni településre. 1996-ban elvállalta a Hejcei Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor fásszekció vezetését; ahol székely és hajdúböszörményi faragókkal dolgozott együtt. 1998-ban és 1999-ben Képzőművészeti Táborban szintén a fásszekciót irányította, de az óta inkább a művészetnek szenteli életét.
Köztéri alkotásai:
Eötvös József portré, amit az Eötvös József Szakközépiskola névadó ünnepségére készített (Berettyóújfalu 1996).
A Biharnagybajomi Múzeumnak, ami egyben Szűcs Sándor szülői háza volt, a kapuját faragta ki 1994-ben, mint az utókor tiszteletének lerovása a nagy néprajzos előtt.
Harangláb a Nagyrábéi temetőben 1987-ben (Nagyrábé).
Csemeteültető gyerekek 1997-ben, amit a Hernádvécsei gyermekotthon díszítésére ajánlott fel.
Csikó szobor, ami egy művészeti tábor szülötte 1994-ben (Debrecen-Bánk).
Életnagyságú Ló szobor, amit a Közlekedési Múzeum felkérésére faragott ki 1992-ben, hogy legyen egy ló szobor a múzeumban, amit befoghatnak a kiállításokon szereplő fogatok elé. (Budapest).
Kucorgó férfi (kőből) ez a 1986-os balatonszárszói Képzőművészeti tábor szülötte.
Fényi Gyula szobra 1997-ben, ami Miskolcon a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium névadó szobra.
Kossuth portré 1998-ban (Határőr Igazgatóság, Miskolc).
Millenniumi Szoborpark, amit az államalapítás 1000 éves fordulójára faragott ki 1996-ban, és ami méltán nevezhető művészetének egyik csúcspontjának (Hejce).
Életfák 1997, 1998 1999-ben (Hejce).
Határőr hősi halottainak síremléke 1991-ben (Biharkeresztes).
Zrínyi Ilona a gyermek Rákóczival 1998-ban, a második szobor, ami emléket állít Rákóczinak azon a vidéken, annak ellenére, hogy ott nőtt fel (Regéc).
Korpusz 1996-ban (Thália Színház, Kassa).
Hajdú-Bihar emlékoszlop 1993-ban, ami Hajdú-Bihar megye ajándéka Voralbergnek (Ranweil, Ausztria).
Életfa 1999-ban (Gorinchem, Hollandia).
Bányász szoborcsoport 1996-ben, ami a másik monu¬mentális szoborcsoportja a művésznek (Telkibánya).
Önportré 1995-ben (magángyűjtemény).
Kölcsey Ferenc portré 2000-ben (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen).
Szent Orbán 2000-ben (magántulajdon).
Életfa 2000-ben (Badenbaden, Németország).
Vadászok emlékoszlopa Galvácson 2000-ben.
1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelye Hejcén.
1997, 1998, 2003. Körszín Hejcén 1999-ben.
A Hejce-Karltensundheim em¬lékosz¬lop 2000-ben, ami a két testvérfalu összekapcsolója (Németország).
Karácsony Sándor portré 2000-ben (Berettyóújfalu).
Ruffy Pál szobra 2001-ben, ami azon kormánybiztosunk előtt tiszteleg, aki megalkotta az első gyerekvédelmi törvényeket (Hernádvécse).
Faragott kapu Hejcén 2001-ben.
Kormos Sándor tanító emlékoszlopa 2002-ben.
Szent Imre szobra Dunakeszin 2001-ben.
AZ Oszvald család fája Budapesten 2001-ben.
Béres Ferenc szobra Krasznokvajdán 2002-ben.
Harangláb a Boldogkőújfalui temetőben 2002-ben.
Szent Flórián szobra Göncön 2003-ban.
Prímás szobra Abaújszántón 2003-ban.
Buszváró Hejcén 2003-ban.
Forrás:
http://www.nemesfamives.extra.hu/szakdoga3.htm
Bejegyzés megtekintés: