Fadrusz János 1858. szeptember 2.-án született Pozsonyban. Szülei egyszerű emberek voltak. János a házaspár első gyermekeként jött a világra. A fizikailag erős, de gyenge szellemi képességű fiút apja lakatosinasnak adta. Hamar kitűnt szorgalmával és kreatív képességeivel, melyre az iparos iskola rajztanára, Brandl Lajos is felfigyelt aki nyomban felismerte tehetségét és biztatta képességei kibontakoztatására. Munkáival egyre inkább elbűvölte környezetét és segédvizsgájára olyan remekművű vasrácsot készített, hogy a lakatoscéh mesterei a segédlevél mellé egy aranyérmet is átnyújtottak neki.
Katonaideje egy részét Prágában töltötte, ahol megcsodálhatta a város híres szobrait, épületeit. Gipszszobrok készítésével próbálkozott és 1883-ban egyik ilyen munkáját bemutatta a pozsonyi Hummel szoboralap javára rendezett kiállításon. Műve itt tűnt fel Viktor Tilgnernek a bécsi akadémia szobrásztanárának, aki rögtön felismerte az ifjú tehetségét. Fadrusz 1886-ban utazott Bécsbe és már az első időszakban kivívta mestere elismerését. Nagyméretű szobrok elkészítésére vágyott, ehhez Tigler műtermét nem tartotta megfelelőnek. Ezért rövidesen Edmund Hellert választotta mesterének, akinek művészetét sokkal közelebb érezte magához. Itt, Bécsben fejlődött ki személyisége, itt a német környezetben vált szenvedélyes hazafivá is, akit megragadott a múlt nagy magyarjainak személyisége és az rányomta bélyegét későbbi művészetére is. Itt ismerte meg feleségét Deréky Annát (1872-1950), aki az életben hű társa, művészetében pedig értő kritikusa volt és aki szobrásznak sem volt tehetségtelen. Fadrusz 1891-ben elkészítette vizsgamunkáját, melyhez a kereszten függő korpusz témáját érezte megfelelőnek. A feszület az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon a Műcsarnok fő helyén a bejárattal szemben kapott helyet és a látogatók csodájára jártak. A mű, amely a kiállítás nagydíját kapta mind a szakma, mind a műkedvelők körében egy csapásra ismertté tette. A mű annyira kedvelt lett, hogy másolatai az ország különböző részeibe kerültek, jutott belőle Pozsonyba, Budapestre, Szegedre, de még az angliai Exeterbe is. Végül ennek bronz másolata került később a művész sírja fölé is a Kerepesi temetőben.
Fadrusz első nagy megbízását szülővárosától kapta. A pozsonyi koronázási domb helyére kellett egy monumentális emlékművet elkészíteni. A művész Mária Terézia alakját választotta, ez az alkotás sajnos vandalizmus áldozata lett, megsemmisült.
A szobor átütő sikere végleg meghozta a hírnevet Fadrusznak és végre jelentős anyagiakhoz is juttatta. Budapestre költözött és csakhamar megépítette korszerű műtermét.
A mester időközben újabb nagy megbízáshoz jutott. Kolozsvár városa ugyanis már régóta tervezte egy Mátyás-emlékmű felállítását. A mű elkészítésére kiírt pályázat első díját Fadrusznak ítélték. A szobor a nagy királyt abban a pillanatban ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról harci ménjén ülve győztes hadaira tekint. Arcáról erő és fenség sugárzik. A szobor talapzata mellett állnak a fekete sereg vezérei: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között a kiállítás aranyérmével jutalmazták. A szobrot 1902 októberében avatták fel fényes ünnepségek közepette. A művészt József főherceg vaskorona renddel tüntette ki, a várostól pedig díszpolgárságot és egyetemi doktori címet kapott. Az alkotás Fadrusz művészetének leghíresebb alkotása, egyben munkásságának csúcspontja.
A Mátyás-szoborral szinte egy időben avatták fel Fadrusz harmadik nagy művét a Wesselényi-emlékművet Zilahon.
Fadrusz még egy nagy megbízást kapott, Tisza Lajos szegedi emlékművét kellett elkészítenie, de a mester ebből már csak a főalakot alkothatta meg.
Ugyancsak tervezett egy monumentális emlékművet Erzsébet királynéról, de ennek megbízását nem sikerült megszereznie.
A sikertelenség valósággal letaglózta, egyre súlyosabban jelentkezett tüdőbaja is és ágynak esett. Miközben a betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta ő még egyre tervezgetett.
Tervei megvalósításában végképp megakadályozta korai halála 1903. október 28-án. Gyermek nem maradt utána, de tanítványai folytatták munkásságát és befejezték félbehagyott műveit.
Művei
* Batka Jánosné mellszobra 1885
* Korbayné mellszobra 1885
* Lippert Ferenc mellszobra 1885
* Bauer Karola mellszobra 1886
* Palugyai Jakab mellszobra 1886
* Scomparini Cézár mellszobra 1886
* Fiatal nő mellszobra 1886
* Thiard-Laforest József mellszobra 1888
* Neiszidler Károly mellszobra 1888
* Ortvayné mellszobra 1888
* Rónay Jácint mellszobra 1888
* Perseus és Medusa 1890 körül
* Apolló Ámorral 1891
* Szegény Lázár 1891
* Krisztusfej 1892
* Feszület 1892
* Krisztus torzó 1892
* Törvényhozó (a Budapesti Igazságügyi Palotához) 1893
* Törvények őre (a Budapesti Igazságügyi Palotához) 1893
* Mária Terézia emlékmű 1896
* Mária Terézia dombormű 1896
* Tehertartó Atlasz, (Budai várpalota) 1897
* Tisza Lajos mellszobra 1900 körül
* Weckheim Béla mellszobra 1901
* Weckheim Béla lovasszobra (Kisbér) 1901
* Oroszlán tanulmány 1901
* Toldi Miklós a farkasokkal 1902
* Mátyás király emlékmű 1895-1902
* Wesselényi Miklós emlékmű (Zilah) 1896-1902
* Kapuőrző oroszlánok 4 db (Budai várpalota) 1902
* Tuhutum emlékmű (Zilah) 1902
* Tisza Lajos emlékmű (Szeged) 1899-1904
* Szent László király (Budapest, Szent István bazilika) 1903-1904