Szabolcs Péter (Propek)

Szabolcs (Przetacznik Szabolcs Péter néven született, a Szabolcs Péter nevet 1968-ban vette fel) 1967-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ettől kezdve él Zalaegerszegen.

Alapvetően bronzszobrász, de az Egervári Művésztelepen, az 1970-es évek elején fával is dolgozott, majd fa-fém kompozíciókat, később rézlemez domborításokat is készített.


Köztéri művei:

Felszabadulási emlékmű (bronz, 1972, Letenye)
Zrínyi Miklós (vörösmárvány, 1972, Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium)
Zsigmondy Vilmos (vörösréz dombormű, 1973, Nagykanizsa)
Csányi László (fa, 1973, Zalaegerszeg)
Pálóczi Horváth Ádám (vörösréz dombormű, 1973, Zalaegerszeg, Zeneiskola)
Fekete István (mészkő portré, 1974, Ádánd)
Zemplén Győző (mészkő portré, 1974, Nagykanizsa)
Zászlóvivők (műkő, 1974, Zalaegerszeg)
díszítő plasztika (bronz, réz, 1976, Győr, gyógyszertár)
Demokrácia (fém térrács, 1977, Zalaegerszeg, Megyeháza)
Anya gyermekkel (mészkő, 1979, Lenti)
Jövőnk (mészkő, 1983, Zalaszentgrót)
Játszó gyermekek (bronz, 1983, Kaposvár)
Kis futballista (bronz, 1984, Csesztreg)
Tulipán (bronz, réz, vas, 1985, Zalaegerszeg, Dísz tér)
Tiszta forrásból (bronz, 1985, Kecskemét)
Petőfi Sándor (bronz, 1987, Herszon [Szovjetunió])
Jegesember (fém cégtábla, 1988, Sopron)
díszkút (krómacél, 1988, Zalaegerszeg, Olajipari Múzeum)
dr. Belák Sándor (bronzportré, 1989, Keszthely)
Szent Flórián (1991, Búcsúszentlászló)
II. világháborús emlékmű (bronz, 1992, Gellénháza)
Szent Flórián (bronz, 1994, Bak)
Élet-Út (1995, Budapest, Kempinski Hotel)
gróf Andrássy Mária (1996, Balatonmáriafürdő, Mária Hotel)
Gózon Imre (bronz, 1996, Szentgyörgyvölgy, Általános Iskola)
II. Rákóczi Ferenc (bronz, 1997, Kecskemét)
Szent György (1997, Tatabánya)
Hírhozó angyal (1997, Budapest, Antenna Hungária)
Kaán Károly (bronz, 1998, Nagykanizsa)
Szent László (1998, Zalavár, Kápolna)
Keresztury Dezső (1998, Balatonfüred)
Eötvös József (1998, Zalaegerszeg)
Öregember (1999, Gyermely)
dr. Georg von Liebig (1999, Bad Reichenhall [Németország])
Szent István (bronz, 2000, Százhalombatta)
Szent István (bronz, 2000, Keménfa)
Lékai bíboros (2000, Zalalövő)
Szent István és Gizella (München, Damenstift Kirche)
Szent István (2000, Százhalombatta)
Szent István (bronz portré, 2000, Kóka)
Sárkányölő (bronz, 2000, Szentgyörgy)
Királyi pár (2005, Zalaegerszeg)

Díjai, elismerései:
1975: Nemzetközi Dante Biennálé, aranyérem
1975: Ravenna; Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Jubileumi kiállítás, II. díj
1978: III. Dunántúli Tárlat, Somogy megyei Tanács díja
1978 Szocialista Kultúráért kitüntetés
1983: Zala megyei Tanács Alkotói Díja
1984: Munkácsy-díj

----------------------------------------------------------------------------------------------
2002:
Szabolcs Pétert köszöntötték
Születésnapi tárlat

Milyennek is látjuk Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásait? Hagyományos és korszerű is, lényegi problémákat láttató és kérdéseket felvető darabok ezek, csipetnyi humorral. Rólunk szólnak, nekünk. Minderről dr. Kostyál László beszélt a Göcseji Múzeumban megrendezésre kerülő jubileumi tárlaton, ahol méltatta az idén szeptemberben 60. születésnapját ünneplő Szabolcs Pétert.

[Barátok között a múzeumi tárlaton.] fotó

[Részlet a kiállításból.] fotó

Nagy ambícióval, tele energiával érkezett a fiatal művész Zalaegerszegre a 60-as évek közepén, hogy megpezsdítse a város művészeti életét, mert úgy gondolta, „friss vérkeringésre” van szükség.
A múzeumi jubileumi kiállításra eljöttek a barátok, ismerősök, művésztársak. Cser György tánccal köszöntötte a művészt, a másik haver Szilágyi István csak annyit mondott a mikrofonba, hogy „Csókollak Péter”. De ebben a két szóban minden benne volt. Kapott még a művész „ajándékba” szép verseket, megzenésített dalokat, virágcsokrot, kézszorításokat és sok-sok kedves puszit.
Szabolcs Péter 35 éve él Zalaegerszegen, otthonra lelt a városban és a szíve is egerszegi lett. Így látja ezt a művészettörténész is, aki életútját méltatta. Köztéri szobrai közt a Dísz téri Tulipán a város szimbóluma.
Kis túlzással talán, de mindenki ismeri őt Zalában. Érzelmes ember, mondják róla, bosszankodó és nyűgös is, de szereti az embereket. Mindez látszik munkáin, megformált alakjain. Egyik művésztársa fogalmazott úgy a közelmúltban, amikor Szabolcs Péterről és művészetéről beszélgettek, hogy „Péter úgy jó, ahogy van”. Kell ennél több?

[http://www1.zalamedia.hu/egerszeg/020409/index.html]

----------------------------------------------------------------------------------------------
2003:
Szabolcs Péter ajándéka

"Szeretett gyermekeink! Kérünk benneteket, ne törjetek össze minket, mert nekünk köszönhetitek az életet. Mi tiszteltük egymást és a természetet. Kívántuk, hogy nyitott szívvel és szemmel tiszteljétek a másik embert. Vigyázzatok, mert a szeretet hiánya, a hatalom, a pénz, az önzés elvakítja szemeteket, a hazugság megköti a nyelveteket. A napba nézzetek, amely élteti a világot. 2003 karácsonyán: Szüleitek." [Szabolcs]

A Göcseji Falumúzeum elé szánja alkotását

E sorok voltak olvashatók annak a szobornak a talapzatán, amelyet az ünnepeket megelőzően helyezett közszemlére a Kossuth utcára Szabolcs Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész. A Király és Királyné címet viselő alkotást sokan megcsodálták a főutcán.
- Úgy gondolom, tartozom ezzel a szoborral a városnak. Karácsony az ajándékozás ünnepe. Jómagam ezzel az egyszerű kis ajándékkal leptem meg az itt lakókat - tájékoztatott a szobor kihelyezésének apropójáról a művész. - Régóta foglalkoztat az idős házaspár megformálása. Amikor 1968-ban létrehozták a Göcseji Falumúzeumot, emlékhelyet teremtettek a tárgyaknak. Azoknak az embereknek azonban nem emeltek múzeumot, akik ezeket a tárgyakat készítették. Az a csodálatos nép, amely ezen a vidéken él és élt, s ma már nagy része beköltözött a városba, lassan elfeledkezik arról, milyenek az ősei. Ezzel szemben én úgy gondolom, nagyon fontos részét képezik életünknek a szüleink. Nem szabad, hogy megfeledkezzünk róluk, hiszen nekik köszönhetjük életünket - fogalmazza meg gondolatait a szobrászművész. - Az emberpárnak a Király és Királyné címet adtam. Természetesen szimbolikus értelme van a címnek. S hogy mitől nagyok ők? Véleményem szerint, nem léteznek a megformált néninél és bácsinál csodálatosabb emberek a világon.
Meglátásom szerint, Zalaegerszeget is ilyen jellegű munkákkal kellene díszíteni, ilyen ajándékokat kellene adniuk a vezetőknek a lakosság részére. Ezek azok a jelképek ugyanis, amelyek várossá tesznek egy települést. Nehezen élem meg, hogy napjainkban sok olyan síremléknek látszó emlékművet állítanak ki a városban, amelyeknek - véleményem szerint - a temetőben lenne a helyük. Zalaegerszeg központjában az élőnek van helye! A boldogságnak, az örömnek, a simogatásnak, a szépségnek.
Királyt és Királynét a Göcseji Falumúzeum elé szánja Szabolcs Péter. Az alkotás elkészítésére 30 évvel ezelőtt kérte fel a város vezetése, ám a megrendelést nem foganatosították azóta. A Munkácsy-díjas művész abban bízik, hogy a rövid kintlét ideje alatt felkeltette a városlakók érdeklődését megvalósításra váró álma, s hamarosan bronzba öntheti az idős házaspár alakját.
[Zalaegerszeg város honlapján]
--------------------------------------------------------------------------------------------------
2009:
Műteremnek indult, panzió lett
Alig maradt meg néhány a Zala folyóra épült vízimalmokból, a zalacsébi azonban megmenekült Szabolcs Péter szobrászművésznek és családjának köszönhetően.

Zalai Hirlap 2009. november. 30. hétfő | Szerző: Szabó Judit

A vízimalomból panzióvá alakult épületben, a Malom Tanyán kezdődött a legutóbbi, zalacsébi Falujárás programja. A rendezvény kapcsán alkalmunk nyílt megismerni néhány epizódot az épület történetéből. Szabolcs Péter szobrászművész a hetvenes évek közepén vásárolta meg.
- Meg kellett szavazniuk a salomváriaknak, hogy ezt a romot, ami annak idején termelőszövetkezeti tulajdon volt, megvehessem - tekintett vissza a kezdetekre Szabolcs Péter. - Azt mondták, ha a művész úr meg akar szakadni, hát szakadjon meg a munkában, és megengedték, hogy megvegyem. Így nézett ki - mutatott az ebédlőbe kirakott, összedűlőfélben lévő épületet ábrázoló képre. - Amikor idejöttünk, még nyolc-tíz malom állt a Zalán, mindegyik romos állapotban volt. A zalacsébit egy darabig a téesz raktáraként használták, később arra sem. Benőtte a fű, körülvették a fák: gyönyörű volt.

Az új tulajdonos a baráti körével látott neki a felújításnak. Kutat kellett fúrni, villanyt bevezetni, tetőt javítani, lényegében a falakon kívül mindent újraépíteni. Szabolcs Péter eredeti terveiben az szerepelt, hogy műtermet hoz létre a Malomban, s kiköltözik oda a családjával. A kéményt úgy alakította, hogy bronzot olvaszthasson, de elvetette az ötletet, mert a művelet elviselhetetlen szagokkal járt volna. Nem lett semmi abból az idilli gondolatból sem, hogy a családon kívül a baráti kör is oda költözik, s kommunában élik le az életüket a romantikus környezetben. A Malom Szabolcs Péteréknek sem lett állandó otthonuk, nyári lakként szolgált, nagy társaságból azonban soha nem volt hiány. A férfiak a végeláthatatlan építkezéssel voltak elfoglalva, a gyerekek élvezték a szabadságot.

[Szabolcs Péter és felesége a zalacsébi malomépület udvarán - Fotó: Pezzetta Umberto (További képek a falujárásról a fotóra kattintva!) ]

- Azok a gyerekek, akik itt töltötték a nyarakat, azóta már szülők, s mindig elmondják, hogy életük legszebb nyarai voltak ezek - emlékezett vissza Szabolcs Péterné, Ágnes.

- Nagyon jól érezte magát mindenki, s elkezdtünk dagadni, mint a kis gömböc. Annyian voltunk, főleg a rendszerváltás után, hogy kisütöttem, nyíljunk ki jobban, s legalább a ház önfenntartását oldjuk meg úgy, hogy panziót nyitunk - vette át a szót Szabolcs Péter. - Azóta bárki jön ide, azt halljuk tőle, hogy milyen hangulatos, szép itt minden, pedig nincs első osztály és wellness, de az atmoszféra olyan, hogy évről évre visszahozza a vendégeket.

- Balázs fiunk elvégezte a vendéglátóipari iskolát, ez is lendületet adott a panziónyitásnak - tette hozzá a felesége.

A Malom új szárnnyal bővült, s ma már galériának is otthont ad. Itt és az udvaron szinte valamennyi alkotás megtalálható, amelyet Szabolcs Péter készített, s melynek az eredetije az ország különböző pontjain, köztereken vagy magángyűjteményekben látható. Ezeknek a szobroknak a mintáit állította ki a művész a Malomban, ahol a kisplasztikái közül is jó néhány megtekinthető. Egyfajta múzeumként is szolgál tehát a ház, ahol régiségek tömkelege idézi, hogyan éltek és dolgoztak egykor az emberek. Az egyik legfontosabb beszerzési forrás a bolhapiac.

- Általában régi szerszámokat veszek, mert csodálom, hogy milyen tisztességes emberek éltek előttünk, milyen becsülettel végezték a munkájukat. A kiállított asztalosszerszámok között van egy olyan gyalu, amivel gyönyögyű íveket tudtak készíteni, s amit ma géppel csinálnak. Ezért gyűjtöm ezeket az eszközöket - mondta Szabolcs Péter, akinek a panziójában egy régi iskolai harangot kongatnak, ha eljön az ebédidő.

Az épület külseje és berendezése több évtizedes kétkezi- és gyűjtőmunka eredménye, amelyet a Mukácsy-díjas szobrászművész a szoborkészítéshez hasonlít.

- A főiskolán azt hallottuk: a szobrot nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Így van ez a Malommal is, és egyszer majd továbbviszi valaki a megkezdett munkát.

http://zalaihirlap.hu/kultura_oktatas-kultura/20091130_muteremnek_indult__panzio_lett