Somló Sándor, színész, később a Nemzeti Színház igazgatója és Vadnay Vilma énekesnő, primadonna lánya. Aradon született,de miután édesapja a Nemzeti Színház tagja lett, 1893-ban Budapestre költöztek.
Leginkább szobrászként tevékenykedett. Autodidaktaként 15 évesen 1901-n megmintázza Dr.Barabás Béla országgyűlési képviselő mellszobrát. 1908-ban a párizsi Nemzetközi Képzőművészeti kiállításon Filozófia c. szobráért ezüstdíjjal jutalmazzák. Később, 1911-12-ben Holló Barnabástól, Maróti Rintel Gézától és Udvary Gézától az Iparművészeti Iskolában tanul, utána ugyanitt tanársegéd 1915-ig.
A Magyar Képzőművésznők Országos Egyesületének titkára, később (1922-48) elnöke volt.
Képzőművészeti munkássága mellett, jelentős sportsikereket is elért vívásban és céllövészetben, illetve irodalmi tevékenységet is folytatott.
1908-ban és 1909-ben két kötetben jelentette meg költeményeit, 1914-ben megjelent novelláskötete vadásztémájú, címe: Hallali. A Stephaneum Nyomda Rt. által kiadott gyönyörű kötet ritkaságszámba megy, aukciók keresett könyve.
1917-ben kiadja Szent-Miklós című elbeszélés gyűjteményét. Utoljára 1920-ban publikált egy verses kötetet. Címe: A mélységből kiáltok.
Élete végén emlékiratain dolgozott, mely publikálatlan maradt, illetve szülei levelezését rendszerezte, mely jelenleg az OSZK tulajdonában van. Kerepesen, Gombos Mihály egykori gyalogsági altábornagy kúriájában élt magányosan. A kerepesi Szent Anna templomban látható márvány domborműve, a Mária a kisdeddel, ugyancsak Kerepesen utca viseli nevét.