Gyomán született 1881. január 29-én, falusi kántor fiaként. Kora gyermekkorában Vásárhelyre költöznek szülei és ehhez a városhoz fűződik életének jelentős pályaindító szakasza. Az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajos növendéke. Már 21 éves korában részt vett mestere egyik megbízásának, a szegedi Vásárhelyi Pál szobor mellékalakjainak, a parasztasszonynak és a kubikosnak megformálásában. Mint sok kortársa, ő is a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. 1905-ben tért vissza Magyarországra és Hódmezővásárhelyen telepedett le. A Budapesten rendezett 1906. évi téli tárlatra már művészete legjobb erényeit csillogtató, ismert két figurás kompozícióját, a Búcsúzkodást küldte be. Pásztor János ugyan 1909-ben elköltözött Hódmezővásárhelyről, kapcsolata azonban a várossal nem szakadt meg. A későbbiekben is szívesen fordult vásárhelyi gyermekkora egyszerű embereihez, pásztoraihoz, kubikosaihoz, parasztjaihoz művészi mondanivalója tolmácsolására.

1910-től Budapesten élt és számos esztétikus akt-szobrot alkotott, részben márványba faragta, részben bronzba öntötte ezeket. Ezek közül legismertebbek az Elűzött és a Primavera. Portréi közül a robosztus erejű, belső feszültséggel telt martonvásári Beethoven fej emelkedik ki, továbbá Munkácsy portréja.
1930 – 40 között számos emlékművet készített (Gvadányi, Csokonai stb.), melyek közül kiemelkedik a Bécsi kapu téri Kazinczy-emlékmű nemesen formált nőalakja. II. Rákóczi Ferenc lovas szobrában (Bp., Kossuth tér) az akadémikus emlékműszobrászat barokkos tendenciája helyett klasszicizáló törekvések érvényesülnek.

Gyűjteményes kiállításai voltak 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban. 1920-ban állami kis aranyérmet, 1922-ben nagy aranyérmet, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját is elnyerte.

Budapesten, 1945. január 7-én bombatámadás áldozata lett.

(forrás: Dömötör János: Vásárhely szobrai és Magyar Életrajzi Lexikon)