Dunapataj
Hát igen!
Ez Dunapataj.
„Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyenge ága…”
Törekvő alföldi falu a Duna partján.
Nem foglalkoztam ennyit ezzel a faluval, mint a SzoborLap óta. Nem foglalkoztam annyit vele, mióta eljöttem onnan. Rég volt.
Itt volt az ország második zenei általános iskolája, amit Tikász tanár Úr hathatós közreműködésével alapított a község. Kecskemét után a második. Kodály tanár úrnak ez annyira tetszett, hogy többször ellátogatott ide, és még azt is vállalta, hogy a róla elnevezett kultúrház alapkövét letegye. A SzobopLap szempontjából nem túl fontos, de a magyar zenei műveltség és a Kodály-módszer elterjedéséből nézve fontos állomás és az ezzel kapcsolatos emléktáblát bátorkodtam megjeleníteni.
http://commondatastorage.googleapis.com/static.panoramio.com/photos/original/1205682.jpg
'A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek... így hát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé.'
(Beszéd a dunapataji mûvelõdési ház avatásán, 1966)
Magam ebből indulok ki.
Sajnálatos, hogy a zenei általános általános iskolát megszüntették, és a kultúrház az enyészeté.
Hatott rám az önként vállalt feladat, hogy Dunapataj köztéri művet összegyűjtsem.
Nem csak a zenei általános iskola állításában második Dunapataj, hanem a Kossuth szobrok állításában is. A polgári iskola elé 1894. december 14-én állítottak Kossuth mellszobrot. Felavatásán ott volt Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc is.
Újhelyi Imre szobra a művház kertjében került elhelyezésre. Kicsit hatott rám, de most már erős bizonyíték, hogy a magyar állattenyésztés egyik tudományos megalapozója méltán kapott szobrot a kultúrház kertjében.
A falu főutcáján áll az unitárius templom, amely Pastyik tanár úr kitartó munkájának hála, ma a község templom-múzeuma, A Pataji Múzeum főépülete, tekintve, hogy megvette a falu az egyházközösségtől. 1982-ben megvalósult az eredetire történő felújítás. Ebbe a Múzeumba került Kodály mellszobra, elrejtendő a vandálok elől. Jelenleg a Pataji Múzeum gyűjteményeinek ad otthont, továbbá koncerteket, és kulturális eseményeket rendeznek itt. A fatornyos templom festett, kazettás mennyezete egyedülálló Magyarországon.
Érdekes hely ez a Dunapataj. A polgári iskola előtt a téren volt egy emlékmű – talán egy zászlótartó – amit, amikorra mi iskolások voltunk – ahogy az kulturáltan szokásos, és ma is találkozhatunk vele – tuják és bokrok magasra nőve rejtettek el a szem elől. Nemrégiben, amikor az 51-es főutat fölújították, az iskola előtt egy - a mai koncepciónak megfelelően – tágas körforgót alakítottak ki, az emlékművet áthelyezték. Nem tudni hova. Bizony ilyenkor válik érdekesen fontossá, hogy „miért is hagyta ki” az ember. Nem tudjuk a köztéri emlékekről, mikor válnak fontossá.
A faluban van felszabadulási emlékmű is, amit 1956-ban a „sógor bácsi” döntött le a TSZ traktorával. Ezek után Őt sokat keresték, és bújtatni kellett.
Az emlékművet visszaállították, ma is áll, mostanában közömbösítették eredeti jelentését.
Nem könnyű manapság egy ilyen alföldi falunak, ahol a mezőgazdaság szinte az egyetlen megélhetési forrás. Már az a kultúrálódási lehetőség sincs meg, ami hajdanán a lakosok előtt kinyílt.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dunapataj
Itt születtem én.
Dunapataj mellett van a jódos vizű Szelidi tó.
http://www.szelidi-to.hu/
Ez Dunapataj.
„Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyenge ága…”
Törekvő alföldi falu a Duna partján.
Nem foglalkoztam ennyit ezzel a faluval, mint a SzoborLap óta. Nem foglalkoztam annyit vele, mióta eljöttem onnan. Rég volt.
Itt volt az ország második zenei általános iskolája, amit Tikász tanár Úr hathatós közreműködésével alapított a község. Kecskemét után a második. Kodály tanár úrnak ez annyira tetszett, hogy többször ellátogatott ide, és még azt is vállalta, hogy a róla elnevezett kultúrház alapkövét letegye. A SzobopLap szempontjából nem túl fontos, de a magyar zenei műveltség és a Kodály-módszer elterjedéséből nézve fontos állomás és az ezzel kapcsolatos emléktáblát bátorkodtam megjeleníteni.
http://commondatastorage.googleapis.com/static.panoramio.com/photos/original/1205682.jpg
'A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek... így hát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé.'
(Beszéd a dunapataji mûvelõdési ház avatásán, 1966)
Magam ebből indulok ki.
Sajnálatos, hogy a zenei általános általános iskolát megszüntették, és a kultúrház az enyészeté.
Hatott rám az önként vállalt feladat, hogy Dunapataj köztéri művet összegyűjtsem.
Nem csak a zenei általános iskola állításában második Dunapataj, hanem a Kossuth szobrok állításában is. A polgári iskola elé 1894. december 14-én állítottak Kossuth mellszobrot. Felavatásán ott volt Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc is.
Újhelyi Imre szobra a művház kertjében került elhelyezésre. Kicsit hatott rám, de most már erős bizonyíték, hogy a magyar állattenyésztés egyik tudományos megalapozója méltán kapott szobrot a kultúrház kertjében.
A falu főutcáján áll az unitárius templom, amely Pastyik tanár úr kitartó munkájának hála, ma a község templom-múzeuma, A Pataji Múzeum főépülete, tekintve, hogy megvette a falu az egyházközösségtől. 1982-ben megvalósult az eredetire történő felújítás. Ebbe a Múzeumba került Kodály mellszobra, elrejtendő a vandálok elől. Jelenleg a Pataji Múzeum gyűjteményeinek ad otthont, továbbá koncerteket, és kulturális eseményeket rendeznek itt. A fatornyos templom festett, kazettás mennyezete egyedülálló Magyarországon.
Érdekes hely ez a Dunapataj. A polgári iskola előtt a téren volt egy emlékmű – talán egy zászlótartó – amit, amikorra mi iskolások voltunk – ahogy az kulturáltan szokásos, és ma is találkozhatunk vele – tuják és bokrok magasra nőve rejtettek el a szem elől. Nemrégiben, amikor az 51-es főutat fölújították, az iskola előtt egy - a mai koncepciónak megfelelően – tágas körforgót alakítottak ki, az emlékművet áthelyezték. Nem tudni hova. Bizony ilyenkor válik érdekesen fontossá, hogy „miért is hagyta ki” az ember. Nem tudjuk a köztéri emlékekről, mikor válnak fontossá.
A faluban van felszabadulási emlékmű is, amit 1956-ban a „sógor bácsi” döntött le a TSZ traktorával. Ezek után Őt sokat keresték, és bújtatni kellett.
Az emlékművet visszaállították, ma is áll, mostanában közömbösítették eredeti jelentését.
Nem könnyű manapság egy ilyen alföldi falunak, ahol a mezőgazdaság szinte az egyetlen megélhetési forrás. Már az a kultúrálódási lehetőség sincs meg, ami hajdanán a lakosok előtt kinyílt.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dunapataj
Itt születtem én.
Dunapataj mellett van a jódos vizű Szelidi tó.
http://www.szelidi-to.hu/
Bejegyzés megtekintés: