9 hónapig gömbölyödött a kicsike. Néha rúgott egyet-egyet, de általában véve elmondhatjuk, nyugodt gyerek volt. Pár napos vajúdás után csupaszon, összeszűkült szemekkel, béna végtagokkal született meg. Hárompontnullának kereszteltük el, tartva a megszokott sorrendiséget.
Hárompontnulla néha már-már messianisztikus fényben tűnt fel születése előtt, nagyon sokan várták nagyon sokféleképpen. De végre - és most már én is nyugodtan kimondom - MEGSZÜLETETT.

Indulás előtt a helyzet kísértetiesen hasonlított a 2008-as megújuláshoz. Akkor is sokat vártunk az új keretrendszertől, és akkor is hosszú vajúdás után indult el egy kezdetben még elég ügyetlen felület, és akkor is két hetes nyaralásom előtt. Persze én végig tudtam, hogy most más lesz a helyzet, mivel az elmúlt két évben egyrészt sok programozási tapasztalattal lettem gazdagabb, másrészt egymillió ötletem volt, amik nem nagyon hagytak békén, így tavaly augusztus óta nagyjából mindent beletoltam ebbe a verzióba. Nem volt értelmetlen.
A teljes szoborlap motor újraírásra került. Olyan dolgokat raktam rendbe, ami 2006 óta húzott minket. Ilyen volt a hiányzó település és alkotó adatbázis, vagy a most végre tényleg működő térképes keresés. Sok apróság van még hátra, emellett ötletek, hibajavítások és kérések is megoldásra várnak. Ezek folyamatosan csöpögtetve érkeznek majd, ahogy az idő és a lehetőségek engedik.

A publikus újítások mellett a háttér is teljesen átalakult. A közös munka segítése érdekében külön tagi kezdőlapot állítottam össze egyedi statisztikákkal, funkciókkal és új belső kommunikációs csatornákkal. Ezzel kicsit közelebb kerültünk a wikipedia-szerűséghez, de azért tartunk egy bizonyos távolságot, mivel a Szoborlapon valamennyivel könnyebb kontrollálni a dolgokat, talán.

A napokban érjük el a tízezredik műlapot! Ez az, amit az elején tényleg nem gondoltam volna... Rettentő büszke vagyok a tagokra és nagy örömmel tölt el, hogy ennyire van értelme annak, amit csinálunk.

De mást is sugall ez a szám. Képesek leszünk-e a minőséget is tartani? Kitöltött műlapokra törekszünk-e továbbra is? Marad-e az a közvetlen szellemiség, ami eddig volt jellemző? Visszatérünk-e korábbi - nem rendezett sorsú - műlapjainkhoz, és új anyagokat próbálunk felkutatni hozzájuk, gondozzuk-e őket? Hogyan viszonyulunk a rendszerhez akkor, amikor tényleg elfogynak az értékes szobrok az országban?

Ezek a kérdések foglalkoztatnak mostanában, és bízom benne, hogy kéthetes géptávolban töltött nyaralásom is sokat fog segíteni abban, hogy meglássam a zsibongás elültével kikristályosodó válaszokat, khm. :]
Mindenkinek jó munkát, jó pihenést, nyaralást, vagy épp feltöltést, kommentelést, kiegészítést és végül, de nem utolsó sorban műlap böngészgetést, bővülést, tapasztalást!