Ezzel a bejegyzéssel szeretném felhívni a figyelmet pár olyan ügyre, ami kiemelkedően fontos a Szoborlap jövője szempontjából. Közel nem teljes a cikk, folytatása következik.


Vissza a kezdetekhez

'...ezen az oldalon nem a szobrok által ábrázolt nagyságok előtt szeretnék tisztelegni, hanem kizárólag az adott dolog szépsége, ami érdekel' – írtam 2006-ban, az oldal ars poeticájaként. Azóta persze szinte minden átalakult, és bár néha nagyon úgy tűnt, hogy teljesen elmászik a célkereszt, azért mindig visszatalálunk a lényeghez: a Szoborlap a szobrokról szól.

Az utóbbi egy évben rengeteg időt töltünk azzal, hogy magyarázzuk, szelektáljuk, meghatározzuk, besoroljuk a feltöltéseket – sőt elmondhatom, hogy a főszerkesztői munka 90 százaléka ma is az, hogy egy-egy műlapon vitatkozunk, évődünk, stb. Ezeket az erőfeszítéseket szeretném mederbe terelni azzal, hogy újra tisztázom azokat a kereteket, amelyek kimondva-kimondatlanul eddig is meghatározóak voltak.

Miért fontos ez? Mert hellyel-közzel érvényesült csak ez a szabály és felkerültek a lapra olyan alkotások is, amelyekre nem vagyunk kifejezetten büszkék. Beszéltünk, vitatkoztunk róluk, aztán hagytuk őket, okulásként. De nem erre szolgáltak, hanem példának vették őket sokan és hasonló műlapok készítésébe fogtak. Ezt szeretném megállítani, kímélendő mindenkit a fölösleges munkától.


Kopjafák, székelykapuk, sírkövek és más

A szoborlap szobrokról szól. Persze a paraméterezés többet enged, de csak azért, mert az alkotások jó része komplexebb annál, mint hogy egyszerűen csak szobornak jelöljük. Olyan értékeket szeretnénk megóvni és bemutatni, amelyek igazi műalkotások. Amelyeket olyan művészek készítettek, akik ezzel egy lakótelepi közösség, egy város, egy régió, vagy egy egész ország szemléletét alakították.

Ebbe egyszerűen nem férnek bele a szinte sorozatgyártásban készülő és egymást másoló kopjafák, sírkövek, székelykapuk, templombelső-díszítések, stációk, és a művésziséget nélkülöző emléktáblák. Ezek az alkotások többnyire nem önmagukért, hanem az ábrázolt alak vagy esemény miatt nyertek jelentőséget. Ezt mi nem vitatjuk, tisztelgünk előtte. De ezen alkotások egy része mégsem minősíthető műalkotásnak - minőségével sokszor épp az esemény komolyságával űz gúnyt.

Nem azért küldjük vissza, vagy töröltetjük ezeket, mert nem favorizáljuk az ábrázolt személyt vagy eseményt, hanem azért mert olyan alkotásokat szeretnénk reflektorfénybe állítani ezek helyett, amelyek igazán megóvásra szoruló egyedi és eszmeileg magas értékű művek.

A politikai semlegesség alapvető lételemünk. Ez garantálja azt, hogy számunkra egy vasvitéz, egy 200 éves klasszikus lovasszobor és egy hatvanas években készült, az adott kor minden kézjegyét magán hordozó munkáslány szobor is ugyanolyan értékes. Mert ezek a kézjegyek egyedivé, értékessé és igazi kordokumentummá teszik ezeket a szobrokat. Pont ezért ezek azok az alkotások, amelyeket az adott politikai rendszer néha egymásra licitáló vezetői döntenek és állítanak.

Mi ebben a zivatarban próbálunk egy képzeletbeli ernyőt, üvegburát a szobrok köré varázsolni, és megőrizni őket annak, aminek az alkotójuk készítette. Független, szabad és ártatlan lényeknek, amelyek észrevétlen vesznek minket körül és változtatják meg gondolkodásunkat, látásmódunkat.

Ez a Szoborlap célja, és ez az, amit a jövőben támogatni kívánunk. Hiszek abban, hogy mindig megtaláljuk a közönségünket, hogy olyan irányban bővül látogatóink és követőink köre, ami lehetővé teszi, hogy tovább terjedhessen ez a nézőpont.


Szobrok külföldről

A Szoborlap címéből jelképes lépésként pár napja kivettem az „a világban” végződést. Természetesen ezután is örülünk minden külföldi szobornak, de fontos kiemelni, hogy a hazai és a magyar vonatkozású alkotásokra kívánunk és tudunk koncentrálni. Egy bécsit még csak-csak, de mondjuk egy varsói szobrot már sokkal nehezebben tudunk ellenőrizni nyelvi és más korlátok miatt is.

A szoborlap 2.0 megírásakor 2008. nyarán már arra készültem, hogy a lapot kinyitom a nemzetközi közönség előtt. Azóta sokat tanultam technológiai és navigálási oldaláról is, és végérvényesen beláttam, hogy ebben a formában nem tudunk megfelelni egy össz-külföldi nyitásnak. Vagyis ilyen részletességgel nem tudunk bármilyen országból bármilyen nyelven feltöltött szobor adatait ellenőrizni, azt jóváhagyni.

Országról-országra, nyelvről-nyelvre tudnám megnyitni a rendszert, de azt a munkát nem látom rövidtávon kivitelezhetőnek. Így úgy érzem, hogy kimondhatom, a szoborlap a miénk marad.
Emellett viszont egy másik szál indul el – pontosabban fejlődik tovább.

2007-ben indítottam útjára a Statuemap http://www.statuemap.com oldalt, mint a szoborlap kistestvérét. Jelenleg ennek újraírásán dolgozom, és várhatóan jövő év első negyedében nyitom meg teljesen új, letisztult formában. A lap a szoborlap angol változata lesz, de lényegesen egyszerűbb és letisztultabb kezelőfelületet kap. A két oldal közti átjárás pedig csak egyirányú lesz - onnan ide nem tölthetnek a felhasználók, de az ide feltöltött alkotások ott is megjelennek (külön adminisztrációs feladatok nélkül).
Erről a későbbiekben még részletesen beszámolok, így most nem is mennék mélyebben bele. Az a verzió véleményem szerint sok olyan mostani feltöltőnek is a kedvence lehet, aki a szoborlapon nehezen boldogult a komoly követelményekkel és az adminisztrációs felület használatával.

Ezek tisztázásával úgy érzem, hogy minden olyan igényt teljesíteni tudok, ami nap-min-nap jelen van nálam. Egyrészt létrehozhatok egy egyszerűbb és könnyebben kezelhető rendszert, amit megnyithatok a látogatók előtt, másrészt megőrizhetjük a szoborlapot olyannak, amilyennek szeretjük. A mi szubjektív művészeti adatbázisunknak és épp ezért egy igazán értékes munkának. Ez a munka pedig titeket dicsér! Köszönöm az eddigi és a jövőbeni munkátokat, ötleteiteket és kitartásotokat.