Botfai Hűvös László született 1883-ban Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán a festőművész tanszakra járt Zemplénhez, majd Karlovszky Bertalannal dolgozott és tanítványa volt. Németországban, Münchenben tanult tovább, Bader Vilmos mesternél. 1909-ben tért át a szobrászatra.

Zala György tanácsára ment ki Párizsba, ahol a Credit Algerien igazgatója, a híres műbarát, Joanny Peytel, bemutatta Rodin-nek, aki megnézte a szobrai fényképeit és azt tanácsolta, hogy komolyan foglalkozzék a szobrászattal. Párizsban telepedett le és Raoul Verlet, az Institut tanárának tanítványa és barátja lett. Három évig dolgozott mellette. 1910-ben, tehát már az első évben, nagy sikerrel állított ki a Grand Palais-ben rendezett tárlaton, amelyet a Societe des Artistes Francais rendezett. Monumentális szobra, Szent Kristóf a gyermek Jézussal, kitűnő kritikát kapott.

1913-ban hazatért Budapestre. Hazatérte után főként mint portrészobrász működött. Portréi egész gyűjteményt alkotnak, köztük van Petőfi Sándor, Puccini, Liszt Ferenc, Hector Berlioz, Ódry Árpád, Bárczy István, Schuler Dezső. Beethoven és Puccini büsztje az Operaház előcsarnokába került. Emellett még számos arcmást mintázott (Bárczy István, Latham aviatikus stb.), Wodianer-emlék a János Kórház kertjében, Medvetáncoltató c. szobra a MNG-ban található.
A Bp., II. Vérhalom téren Anyai Szeretet c. szobra áll. 1926-ban kollektív kiállítást rendezett Budapesten László Fülöppel. 1932-ben Bernáth Auréllal volt közös tárlata a Fränkel szalonban, 1934-ben az Ernst Múzeumban volt önálló kiállítása. 1948-tól 1972-ig New Yorkban élt, ott is főként portrékat mintázott.