Csikász Imre ígéretes szobrászművészünk 1884. május 9-én született Veszprémben. Élete művészi kiteljesedése csúcsán, 29 éves korában ért végett. Bár az alig 10 éves alkotószakasz kevés művet hagyott ránk, azok tanúsítják alkotójuk tehetségét. Sokan a „magyar Rodin”-ként is emlegetik a fiatalon elhunyt művészt. Két legismertebb alkotása az 1911-ben készül „Fiatal lány” és „Ülő lány”. E szobrok donatellói finomsága rávilágít a művész alkotói hitvallására.

A sikertelenül zajló gimnáziumi évek után Csikász 1987-ben Fehér Sándor veszprémi faszobrászhoz állt inasnak, s ugyanezen év őszén kezdte el látogatni a budapesti iparostanonciskolát. 1901-ben lett az Országos Magyar Iparművészeti Iskola növendéke. Bár nem volt meg a gimnáziumi végzettsége, tehetsége okán egyből a II. osztályba vették fel. 1904-ig látogatta az iskolát. Szerényen élt, pályázatok segítségével tartotta fent magát. A következő években felváltva dolgozott Veszprémben és Kaposváron. Célja az általa régen áhított olaszországi úthoz szükséges anyagiak előteremtése volt.1906-ban báró Horning Károly akkori veszprémi püspök támogatásával Münchenbe ment tanulni. Egy évet tanult az itteni akadémián, azonban mivel a helyi művészet számára túl száraz volt, Brüsszelbe utazott, ahol 1910-ig kisebb megszakításokkal dolgozott. Itt ismerkedett meg menyasszonyával, Laura Turner belga művésznővel. Közben több magyar vonatkozású műve is született. Hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a Rákóczi-síremlék pályázatba, s ez időben készítette el a Batsányi-emléktáblát, melynek munkabére és s a veszprémi püspök pártfogolása révén nyílt meg a lehetősége a régen várt itáliai út véghezvitelére. 1910 novemberétől 1911 októberéig élt az olasz fővárosban. Ekkor készítette fő műveinek gipszfiguráit. Az „Ülő lányt” még ebben az évben, augusztusban sikerült külső támogatásra nemesebb anyagba – bronzba – önteni. 1912 januárjában mindkét szobrot kiállította a Műcsarnokban, hatalmas feltűnést keltve velük. A sajtó is különös figyelmet szentelt a fiatal tehetség munkáinak. Ülő szobra elnyerte a Ráth-díjat. „Fiatal lány” című alkotását pedig megvásárolta, s bronzba öntette a Szépművészeti Múzeum, 1913-ban a müncheni nemzetközi kiállításon e szobrának elismeréseként bajor állami aranyérmet kapott.
Csikász nem volt az a típus, akit a siker megszédíthetne. Fáradságot nem ismerve dolgozott Veszprémben és a Kecskeméti Művésztelepen lévő műtermében. 1912-ben és 1913-ban a korábban említett helyszínek mellett Budapesten – többek között a Százados úti művésztelepen – voltak műtermei, s nyaranta Balatonalmádiban anyjának épített villájában is sok időt töltött.
Fáradhatatlan munkájának 1914 januárjában mellhártyagyulladás folytán bekövetkezett halála vetett véget. Félbehagyott Kinizsi-szobrát kortársa, a szintén fiatalon elhunyt Sámuel Kornél fejezte be.
Szülővárosában, Veszprémben a mai napig ápolják emlékét. Múzeumukban külön Csikász-szoba emlékezik meg a szépreményű szobrász életéről és művészetéről.

Forrás: Ribó Zoltán: Csikász Imre veszprémi szobrászművész életrajza. In: Csikász Imre : 1884-1914. Vár ucca tizenhét. Veszprém, 1994.; Dr. László Péter (szerk.): Csikász Imre (1884-1914) 1984.; MTA lexikontár; Csikász Imre. In: Művészet, 1914. I. szám.