Martsa István 1912. június 23-án született Pozsonyban. Művészi pályájának kezdete szorosan kapcsolódik Magyarország felszabadulásának, talpráállásának, a társadalmi struktúra átalakításának időszakához. 1945-ben, 33 évesen került a Képzőművészeti Főiskolára. /Előtte magasfeszültségű szerelő volt./ Mestere - az egyik legkiválóbb magyar szobrász - Ferenczy Béni, majd később Csorba Géza, Beck András volt.
Művészi munkáit kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Első portréját barátjáról és évfolyamtársáról Vigh Tamásról mintázta.
Főiskolai tanulmányainak elvégzése után, 1951-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára lett. Pedagógiai munkássága mellett érmeket (Marx, Van Gogh) mintázott. Kisplasztikái közül kiemelkedő a Kenyeret vivő lány (1952), Bábolnai kis ló (1952). Szívesen használta az ólmot, mert kiöntése után a kész alkotást szükség esetén könnyedén alakíthatta.

Első önálló kiállítására 1955-ben került sor. Mestere, Ferenczy Béni a kiállítás alkalmából, a XVIII. századi nagy angol festőre, Reynoldsra hivatkozva ezt írta: “…a művészet olyan ideál, mely kezdettől fogva a művész szeme előtt lebeg, de mindig előtte lebeg, sosem marad mögötte. Minden alkotása így csak egy-egy lépés a felé az ideál felé. A jó és a nagy művész éppen az, aki élete legvégén is az új kezdet előtt áll, mindig az ideális cél felé haladva.” Később rendszeresen szerepel érméivel, kisplasztikáival és köztéri szoborterveivel hazai- és külföldi kiállításokon.

Az ötvenes évek közepétől kezdi meg a köztéri szobrok alkotását. 1956-ban az Ózd, Városi Kórház elé női akt szobrát, https://www.kozterkep.hu/7503_allo_no_ozd_martsa_istvan_1957.html?l&nr=1 majd 1960-ban elkészül a Szerelmespár c. kompozíciója, https://www.kozterkep.hu/6366_szerelmespar_budapest_martsa_istvan_1961.html?l&nr=1 mely talán a legsikerültebb ebből a korszakából.
Szobrait rendkívül beleérző képességgel alakítja. Vidám, könnyed báj lengi körül a balatonalmádi Napernyős nő szobrát.https://www.kozterkep.hu/9707_napernyos_no_balatonalmadi_martsa_istvan_1968.html?l&nr=1 Féltő aggódást fejez ki az esztergomi kórházban felállított Anya gyermekkel szobra. https://www.kozterkep.hu/5453_anya_es_gyermeke_esztergom_martsa_istvan_1952.html?l&nr=1

Portréin a harmóniát, a rendet keresi, így nem csak az embert, hanem az emberit is ábrázolja, nemcsak az arcot, hanem az eszményt is. Braun Éváról, a magyar munkásmozgalom vértanújáról mintázott bronz fej tulajdonképpen eszmei portré. A Móricz Zsigmond portréjának robusztus egyéniségét összefogott formákkal, nagyvonalúan mintázta meg. https://www.kozterkep.hu/2986_moricz_zsigmond_mellszobra_bekescsaba_martsa_istvan_1975.html?l&nr=1

1968-ban Kalocsára készítette a 2,50 méter magas Kubikos bronz szobrát. Hasonló felfogásban készült a Talpasok szoborkompozíciója is. A nagy egységben összefogott és felfokozott formák a szobor kifejező erejét és mondanivalóját egyaránt hangsúlyozzák. https://www.kozterkep.hu/10771_kuruc_talpasok_vaja_martsa_istvan_1975.html

Martsa István száznál is több alkotást készített. Alkotásaiban mindig a mondanivaló kap fontos szerepet: szerelem, anyaság, az ember alkotó tevékenysége. Alakjai komolyságában - vagy derűjében, őt magát, az alkotóművészt találjuk. Munkásságára jellemző a szakma végtelen szeretete, s a hosszan tartó meditálás és kísérletezés. Számára mindennek csak akkor van értelme, ha alkotásai érthetőek, ha a nagyközönség számára is olyan élményt jelentenek, mint amilyen örömöt és elmélyülést jelentettek neki.

Munkássága elismeréséül Munkácsy díj I. fokozatát kapta 1957, és 1966-ban. 1970-ben Érdemes Művész, 1972-ben Munka Érdemrend arany fokozata.
Budapesten, 1978. Február 23-án hunyt el.
/Forrás: T. Riha Margit: Martsa István, 1974/