A Szoborlap határai, feltöltési elveink, jövőkép (2.)
Régi és új tagoknak is ajánlott olvasmány ez a bejegyzés, amiben a lappal kapcsolatos folyamatok alakulásáról szeretnélek tájékoztatni Benneteket. Aki itt volt velünk az elmúlt 1-2 évben, az láthatta, ahogy a robbanásszerű növekedésnek köszönhetően a Szoborlap határai a feltöltések által egyre kijjebb kerültek.
A tegnapi napon sikerült megejteni egy főszerkesztői megbeszélést, ahol számos kérdést tisztáztunk arra koncentrálva, hogy hol kell vastagabbra satíroznunk azokat az irányvonalakat, amelyek eddig is meghatározóak voltak, de mégis egyre homályosabbnak tűnhettek az elmúlt hónapokban.
Az elkövetkezendő bekezdések alapján – ahogy minden ilyen bejegyzésnél, úgy most is – számítok egy kisebb össztűzre, de állok elébe. Értenetek kell az „üzemeltetői” álláspontot is. Ennek fókuszában a szobrok, és a közösségi munka mindig együttesen áll; pont ebben a sorrendben. A közösségi munkának köszönheti a létét a lap, és ennek köszönhetjük azt az óriási adatbázist, ami itt épül a szemünk előtt, de és pontosan az adatbázis védelmében fontos, hogy néha olyan szabályokat alkossunk, vagy erősítsünk meg, amelyek látszólag a közösség egyes tagjait korlátozzák.
Külföldi szobrok helyett magyar vonatkozásúak
Kezdem a legnehezebb témával. A Szoborlap.hu 2011. április 18-tól már csak a hazai, vagy az olyan külföldi szobrokat fogadja be, amelyek magyar vonatkozásúak. Súlyos kijelentés és ez tűnhet a legnagyobb fordulatnak, de joggal és okkal lépjük meg. A döntésünknek nincs visszamenőleges hatálya, vagyis minden eddigi külföldi szobor maradjon nyugodtan. A jövőben viszont szeretnénk, ha a szoborlap tagjai a hazai szobrok kutatására fókuszálnának. Prózai jelek utalnak arra, hogy ahogy az egyes tagok közvetlen földrajzi környezetében elfogynak az izgalmas szobrok, úgy nem a kutatás mélyül, hanem a külföld kerül előtérbe. Teljesen jogosan, hiszen szobrot fotózni jó, és izgalmas dolog, de ki fogja rendbe tenni a meglévő állományt? A sok hibát, pontatlanságot és hiányosságot? Rengeteg sztori és rejtély várja, hogy kibogozzuk. Itthon.
Talán 20 év kell ahhoz, hogy a hazai 15 ezer feletti, művészileg és szobrászatilag is értékes köztéri alkotást kellően feldolgozzuk. De ha a külföld is préda, akkor ez véleményem szerint lényegesen lassabban, vagy inkább soha nem történik meg. Köszönhetően a fapados repülőjáratoknak, az egyre törpülő távolságoknak, évről-évre messzebbre fogunk eljutni, ami valahol jó, de mi is a tipikus evolúciós hibába esünk. A világűrt kutatjuk, és még magunkat sem ismerjük!
Számtalanszor hangoztatott célunk, hogy feldolgozzuk a hazai köztéri szoborvagyont. Ezek alapján kérünk benneteket, hogy a fenti dátum után csak magyar vonatkozású alkotásokat publikáljatok külföldről. Magyar vonatkozású a magyarellenes is, még mielőtt valaki esetleg megkérdezné! :)
StatueMap.com – a teljes értékű alternatíva
Év elején indult el a StatueMap.com, amely azóta sem tudta normálisan kinyitni a csipáit, de hamarosan újra fejleszteni fogom. Egyelőre nincs aktivitás rajta, de arra szeretném kérni az angolul tudó tagokat, hogy nézzenek körül, lépjenek be a Dolgaim oldalukon elérhető belépési nevükkel és jelszavukkal. Ismerkedjenek meg az új gyerekkel, és vessék meg a lábukat rajta. Ha kérdése van valakinek, ebben a témában keressen azonnal, bátran.
Nagyra törő vágy, de hiszem, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy bizonyos szempontból a StatueMap lehet az a hely nemzetközi szinten, ami nekünk itt most a Szoborlap. Sokkal lazább és kötetlenebb ennél, de pont ezért sokkal alkalmasabb azoknak, akiknek a Szoborlap most is inkább egy olyan képtár, ahol túl sok kutatás szükséges, és egy műlap akár órák alatt készül csak el; majd ezután az egyik főszerkesztő visszadobja valami érthetetlen okból.
A StatueMap-en nincsenek főszerkesztők, a műlapokat TE publikálod, a közösségi szerkesztés lényegesen szabadabb. Persze pont ezért a munka ott sokkal lassabban és nehezebben fog olyan értékes adatbázist eredményezni, mint ez itt. De mégis ugyanolyan élmény lehet a feltöltés, és az sem utolsó szempont, hogy megmutathatjuk fotóinkat a világnak! Mi tölthetünk fel minden olyan alkotást, ami meghatározó Európában. Mert amíg a külföldi látogatók nem találnak rá a lapra, addig „miénk itt a tér”, vagyis befoglalhatjátok a legizgalmasabb szobrokat a kontinensen. Igen, TI, és nem én, mert erről is lemaradok: valakinek fejlesztenie is kell, hehe :]
Köztér vagy nem köztér?
Bár a Feltöltési Elvekben pontosan definiáltuk már egyszer, hogy mi a köztér, most mégis boncolgatom picit a témát, honnan fogadunk el feltöltéseket. Köztér a tér, a park, az utca… és sorolhatnám, ez egyértelmű. Közösségi terekről is várunk minden alkotást, így a közintézmények, múzeumok belépő nélkül, szabadon látogatható területeiről. Múzeumi kiállításokról, vagy magángyűjteményekből csak akkor tölthetünk fel alkotást, ha az korábban köztéren állt. A Szoborlap egyedül a templomok belső tereit zárja ki, mivel azokban többnyire sorozatgyártásban, másolatként készült, sok esetben kutathatatlan és ellenőrizhetetlen alkotás áll.
Épületdíszítő elemek és szobrok
Lassan 12 éve Budapesten élek és akármerre nézek, miközben tekerek a városban, csodaszép épületek vesznek körül. Sokszor azon kapom magam, hogy nem is az utat, hanem a szemközti homlokzatot figyelem, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Azon kívül, hogy ez balesetveszélyes, magában hordozza azt is, hogy azt gondoljam, „nem tehetném-e fel ezt a gazdagon díszített homlokzatot a szoborlapra?” …nem! Képzeljétek el, hogy mennyi ilyen csodaszép kincs van országszerte. Nem szeretném átnevezni a lapot homlokzatlap.hu-ra, ezt ugye mindenki megérti. Törekedjünk arra, hogy szobrokat töltünk fel, tehát az épületdíszek esetében is a szobrok legyenek elsősorban célkeresztben, aztán a domborművek. De itt meg is állhatunk. Nem kell minden oszlopfő vagy virág-ornamentika.
És itt, a szobroknál szeretnék tisztázni valamit. Ha egy alkotótól származó, de több külön jelentős alakot ábrázoló szobrot helyeztek el egy épületre, akkor azt külön műlapon mutassuk be, így lesz kellően részletes az adatbázis. De és viszont ha mindenáron fel akarjuk tölteni egy rendkívül jelentős épület vízköpő-fejeit és baglyait és verebeit, akkor azt tehetjük egy műlapra, mint „X-y ház épületdíszítő elemei” – de az előző bekezdésben leírtak miatt javaslom, hogy a feltöltés megkezdése előtt érdeklődjetek a főszerkesztőknél. Mert pl. az Országház jelentős épület, és ott a díszítések is érdekesek lehetnek (ha nem minden sarkát akarjátok beküldeni), de egy nagykörúti ház nem szobor jellegű díszítményeit már biztosan visszautasítjuk.
Országzászlók
Bizonyos ciklonok mennek át az égen, amelyek égisze alatt furcsa dolgok történnek. Bizonyos dolgokat el akarnak tüntetni, helyükbe bizonyos más dolgokat szeretnének odatenni. Sokszor túl gyorsan, átgondolt koncepció és mindenféle szépérzék nélkül.
Ahogy a dombormű nélküli emléktábláknak, úgy a mindenféle szobrászati értéket nélkülöző országzászlóknak sem szeretnénk helyet adni. Nem politikailag gondoljuk ezt, hanem a szoborlap szépérzékére hagyatkozva. Vannak kidolgozott művészi munkát bemutató kivételek, és vannak történelmileg rendkívül értékes országzászlók is, ezt sem felejtjük el – ezek jöhetnek; a többi nem.
Forrásmegjelölés
A műlapokon megjelentetett szövegek esetén mindenképpen hivatkozzatok a forrásra. Ha ez internetes oldal, akkor a pontos linkkel (nem elég az, hogy www.wikipedia.hu), ha egy könyv, akkor a könyv címével, írójával és oldalszámmal. Ennyi tisztelet kijár abban az esetben is, ha a szöveget átfogalmazzuk a saját szavainkkal; hiszen akkor is a forrás az alap, annak a kutatásait használjuk föl.
Műlap képek zárolása
Nem most, de hamarosan – egy fejlesztésnek köszönhetően – zárolhatod a műlapodat, ha legalább 20 kép van hozzá (a hozzátöltött képekkel együtt). Ezzel elejét vehetjük a végtelenbe nyúló érdektelen képáradatnak, és annak, hogy az idetévedők ingyenes képtárnak nézzék a weboldalt. Vannak kifejezetten értékes hozzátöltések, tehát egy lezárt lapnál is lesz mód arra, hogy egy tag „bekérje magát”, és a szerkesztő ekkor ideiglenesen kinyithatja előtte a kaput.
Inaktív szerkesztők műlapjai
Többször írtam már róla, és tudom, hogy én vagyok adós a fejlesztéssel, de szintén a közeljövőben meg fog valósulni az, hogy a hosszú ideje inaktív szerkesztők műlapjait könnyített módon tudjátok átvenni, ha ti szeretnétek kezelni. Az „átvehetőséget” jelezzük a műlapon. Mindezt persze megfelelően bele kell vezetni a Jogi Dolgokba is, és az átvétel természetesen nem fogja a képek tulajdonjogának átszállását is jelenteni. A változtatással az a célunk, hogy a műlapok folyamatosan élők és fejlődőképesek maradjanak.
Ne törölj, kérlek!
Mindannyian hibát hibára halmoztunk a múltunkban, úgy-ahogy „működünk” a jelenben és persze tökéletesek leszünk a jövőnkben. Ezt az analógiát követve és értve kérek mindenkit, hogy ne kezdjen törlésekbe. Ami fent van, fent van. Persze nem tilos törölni, de nem ajánlott. Ami már létrejött, kikutattátok, lefotóztátok és bemutattátok a közönségnek, azt számos oldal linkelhette, bekerült a keresőmotorokba és sokan nagyon örülnek annak, hogy feltöltöttétek. Ezt az értéket – még ha a jelen és a jövő szabályainak nem is felelnek meg – nem szabad eltüntetnünk. Maradjanak velünk, és tekintsünk előre: foglalkozzunk a következő műlapjainkkal. Itt főleg a külföldi alkotásokra gondolok, logikus okokból.
Szabályok és kivételek
Teljesen érthető, hogy a fentiek alapján számos olyan mostantól publikált műlap kerül reflektorfénybe, amely látszólag nem fér bele a fenti szabályozásba, de mi mégis „kiengedjük”. A főszerkesztői munka minden esetben nehéz feladat és számtalan szubjektumot is figyelembe kell, hogy vegyen. Fontosnak tartjuk, hogy az értékeket, főleg a veszélyeztetetteket is bemutassuk, és igen néha a rossz példákat is szeretnénk a világ elé tárni, hogy ezzel is segíthessünk a fejlődésben, az épülésben.
Ezért kérlek benneteket, hogy ne mutogassatok ujjal ezekre az esetekre. Bizonyára lesz több olyan műlap, amelyeket ki fogunk engedni, kivételekként. De ha valaki „arra utazik”, hogy következetlenül úgyis kiengedjük, és azzal érvel, hogy „de azt a másikat is kiengedtük”, annak csak azt tudjuk mondani, amit már sokszor sugalltam. Vagyis ez itt nem egy robotmunkában, hanem emberek által üzemeltetett weboldal, a főszerkesztők bizalmával visszaélni pedig csúnya dolog…
Óriási dolgot építünk itt közösen, és – bár sokáig nem hallottam meg, amit főszerkesztő társaim, és több aktív és értékes tagunk ordított a fülembe, miszerint – a felelősségünk is egyre nagyobb. Ez az izgalmas közös játék már sokkal több annál, mint az első 1-2 évben. Ha nagy szolgáltatókkal akarom rettentő nagyképűen összehasonlítani a lapot, akkor valahol a Wikipédia és a Panoramio között vagyunk, véleményem szerint. „Közösségű szerkesztésű művészeti adatbázis”, ebbe a fogalomba kell beleélnünk magunkat és bízom benne, hogy továbbra is mindannyian megtaláljátok benne azt, ami örömet okozhat nektek!
Hosszú voltam, megint. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!
A tegnapi napon sikerült megejteni egy főszerkesztői megbeszélést, ahol számos kérdést tisztáztunk arra koncentrálva, hogy hol kell vastagabbra satíroznunk azokat az irányvonalakat, amelyek eddig is meghatározóak voltak, de mégis egyre homályosabbnak tűnhettek az elmúlt hónapokban.
Az elkövetkezendő bekezdések alapján – ahogy minden ilyen bejegyzésnél, úgy most is – számítok egy kisebb össztűzre, de állok elébe. Értenetek kell az „üzemeltetői” álláspontot is. Ennek fókuszában a szobrok, és a közösségi munka mindig együttesen áll; pont ebben a sorrendben. A közösségi munkának köszönheti a létét a lap, és ennek köszönhetjük azt az óriási adatbázist, ami itt épül a szemünk előtt, de és pontosan az adatbázis védelmében fontos, hogy néha olyan szabályokat alkossunk, vagy erősítsünk meg, amelyek látszólag a közösség egyes tagjait korlátozzák.
Külföldi szobrok helyett magyar vonatkozásúak
Kezdem a legnehezebb témával. A Szoborlap.hu 2011. április 18-tól már csak a hazai, vagy az olyan külföldi szobrokat fogadja be, amelyek magyar vonatkozásúak. Súlyos kijelentés és ez tűnhet a legnagyobb fordulatnak, de joggal és okkal lépjük meg. A döntésünknek nincs visszamenőleges hatálya, vagyis minden eddigi külföldi szobor maradjon nyugodtan. A jövőben viszont szeretnénk, ha a szoborlap tagjai a hazai szobrok kutatására fókuszálnának. Prózai jelek utalnak arra, hogy ahogy az egyes tagok közvetlen földrajzi környezetében elfogynak az izgalmas szobrok, úgy nem a kutatás mélyül, hanem a külföld kerül előtérbe. Teljesen jogosan, hiszen szobrot fotózni jó, és izgalmas dolog, de ki fogja rendbe tenni a meglévő állományt? A sok hibát, pontatlanságot és hiányosságot? Rengeteg sztori és rejtély várja, hogy kibogozzuk. Itthon.
Talán 20 év kell ahhoz, hogy a hazai 15 ezer feletti, művészileg és szobrászatilag is értékes köztéri alkotást kellően feldolgozzuk. De ha a külföld is préda, akkor ez véleményem szerint lényegesen lassabban, vagy inkább soha nem történik meg. Köszönhetően a fapados repülőjáratoknak, az egyre törpülő távolságoknak, évről-évre messzebbre fogunk eljutni, ami valahol jó, de mi is a tipikus evolúciós hibába esünk. A világűrt kutatjuk, és még magunkat sem ismerjük!
Számtalanszor hangoztatott célunk, hogy feldolgozzuk a hazai köztéri szoborvagyont. Ezek alapján kérünk benneteket, hogy a fenti dátum után csak magyar vonatkozású alkotásokat publikáljatok külföldről. Magyar vonatkozású a magyarellenes is, még mielőtt valaki esetleg megkérdezné! :)
StatueMap.com – a teljes értékű alternatíva
Év elején indult el a StatueMap.com, amely azóta sem tudta normálisan kinyitni a csipáit, de hamarosan újra fejleszteni fogom. Egyelőre nincs aktivitás rajta, de arra szeretném kérni az angolul tudó tagokat, hogy nézzenek körül, lépjenek be a Dolgaim oldalukon elérhető belépési nevükkel és jelszavukkal. Ismerkedjenek meg az új gyerekkel, és vessék meg a lábukat rajta. Ha kérdése van valakinek, ebben a témában keressen azonnal, bátran.
Nagyra törő vágy, de hiszem, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy bizonyos szempontból a StatueMap lehet az a hely nemzetközi szinten, ami nekünk itt most a Szoborlap. Sokkal lazább és kötetlenebb ennél, de pont ezért sokkal alkalmasabb azoknak, akiknek a Szoborlap most is inkább egy olyan képtár, ahol túl sok kutatás szükséges, és egy műlap akár órák alatt készül csak el; majd ezután az egyik főszerkesztő visszadobja valami érthetetlen okból.
A StatueMap-en nincsenek főszerkesztők, a műlapokat TE publikálod, a közösségi szerkesztés lényegesen szabadabb. Persze pont ezért a munka ott sokkal lassabban és nehezebben fog olyan értékes adatbázist eredményezni, mint ez itt. De mégis ugyanolyan élmény lehet a feltöltés, és az sem utolsó szempont, hogy megmutathatjuk fotóinkat a világnak! Mi tölthetünk fel minden olyan alkotást, ami meghatározó Európában. Mert amíg a külföldi látogatók nem találnak rá a lapra, addig „miénk itt a tér”, vagyis befoglalhatjátok a legizgalmasabb szobrokat a kontinensen. Igen, TI, és nem én, mert erről is lemaradok: valakinek fejlesztenie is kell, hehe :]
Köztér vagy nem köztér?
Bár a Feltöltési Elvekben pontosan definiáltuk már egyszer, hogy mi a köztér, most mégis boncolgatom picit a témát, honnan fogadunk el feltöltéseket. Köztér a tér, a park, az utca… és sorolhatnám, ez egyértelmű. Közösségi terekről is várunk minden alkotást, így a közintézmények, múzeumok belépő nélkül, szabadon látogatható területeiről. Múzeumi kiállításokról, vagy magángyűjteményekből csak akkor tölthetünk fel alkotást, ha az korábban köztéren állt. A Szoborlap egyedül a templomok belső tereit zárja ki, mivel azokban többnyire sorozatgyártásban, másolatként készült, sok esetben kutathatatlan és ellenőrizhetetlen alkotás áll.
Épületdíszítő elemek és szobrok
Lassan 12 éve Budapesten élek és akármerre nézek, miközben tekerek a városban, csodaszép épületek vesznek körül. Sokszor azon kapom magam, hogy nem is az utat, hanem a szemközti homlokzatot figyelem, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Azon kívül, hogy ez balesetveszélyes, magában hordozza azt is, hogy azt gondoljam, „nem tehetném-e fel ezt a gazdagon díszített homlokzatot a szoborlapra?” …nem! Képzeljétek el, hogy mennyi ilyen csodaszép kincs van országszerte. Nem szeretném átnevezni a lapot homlokzatlap.hu-ra, ezt ugye mindenki megérti. Törekedjünk arra, hogy szobrokat töltünk fel, tehát az épületdíszek esetében is a szobrok legyenek elsősorban célkeresztben, aztán a domborművek. De itt meg is állhatunk. Nem kell minden oszlopfő vagy virág-ornamentika.
És itt, a szobroknál szeretnék tisztázni valamit. Ha egy alkotótól származó, de több külön jelentős alakot ábrázoló szobrot helyeztek el egy épületre, akkor azt külön műlapon mutassuk be, így lesz kellően részletes az adatbázis. De és viszont ha mindenáron fel akarjuk tölteni egy rendkívül jelentős épület vízköpő-fejeit és baglyait és verebeit, akkor azt tehetjük egy műlapra, mint „X-y ház épületdíszítő elemei” – de az előző bekezdésben leírtak miatt javaslom, hogy a feltöltés megkezdése előtt érdeklődjetek a főszerkesztőknél. Mert pl. az Országház jelentős épület, és ott a díszítések is érdekesek lehetnek (ha nem minden sarkát akarjátok beküldeni), de egy nagykörúti ház nem szobor jellegű díszítményeit már biztosan visszautasítjuk.
Országzászlók
Bizonyos ciklonok mennek át az égen, amelyek égisze alatt furcsa dolgok történnek. Bizonyos dolgokat el akarnak tüntetni, helyükbe bizonyos más dolgokat szeretnének odatenni. Sokszor túl gyorsan, átgondolt koncepció és mindenféle szépérzék nélkül.
Ahogy a dombormű nélküli emléktábláknak, úgy a mindenféle szobrászati értéket nélkülöző országzászlóknak sem szeretnénk helyet adni. Nem politikailag gondoljuk ezt, hanem a szoborlap szépérzékére hagyatkozva. Vannak kidolgozott művészi munkát bemutató kivételek, és vannak történelmileg rendkívül értékes országzászlók is, ezt sem felejtjük el – ezek jöhetnek; a többi nem.
Forrásmegjelölés
A műlapokon megjelentetett szövegek esetén mindenképpen hivatkozzatok a forrásra. Ha ez internetes oldal, akkor a pontos linkkel (nem elég az, hogy www.wikipedia.hu), ha egy könyv, akkor a könyv címével, írójával és oldalszámmal. Ennyi tisztelet kijár abban az esetben is, ha a szöveget átfogalmazzuk a saját szavainkkal; hiszen akkor is a forrás az alap, annak a kutatásait használjuk föl.
Műlap képek zárolása
Nem most, de hamarosan – egy fejlesztésnek köszönhetően – zárolhatod a műlapodat, ha legalább 20 kép van hozzá (a hozzátöltött képekkel együtt). Ezzel elejét vehetjük a végtelenbe nyúló érdektelen képáradatnak, és annak, hogy az idetévedők ingyenes képtárnak nézzék a weboldalt. Vannak kifejezetten értékes hozzátöltések, tehát egy lezárt lapnál is lesz mód arra, hogy egy tag „bekérje magát”, és a szerkesztő ekkor ideiglenesen kinyithatja előtte a kaput.
Inaktív szerkesztők műlapjai
Többször írtam már róla, és tudom, hogy én vagyok adós a fejlesztéssel, de szintén a közeljövőben meg fog valósulni az, hogy a hosszú ideje inaktív szerkesztők műlapjait könnyített módon tudjátok átvenni, ha ti szeretnétek kezelni. Az „átvehetőséget” jelezzük a műlapon. Mindezt persze megfelelően bele kell vezetni a Jogi Dolgokba is, és az átvétel természetesen nem fogja a képek tulajdonjogának átszállását is jelenteni. A változtatással az a célunk, hogy a műlapok folyamatosan élők és fejlődőképesek maradjanak.
Ne törölj, kérlek!
Mindannyian hibát hibára halmoztunk a múltunkban, úgy-ahogy „működünk” a jelenben és persze tökéletesek leszünk a jövőnkben. Ezt az analógiát követve és értve kérek mindenkit, hogy ne kezdjen törlésekbe. Ami fent van, fent van. Persze nem tilos törölni, de nem ajánlott. Ami már létrejött, kikutattátok, lefotóztátok és bemutattátok a közönségnek, azt számos oldal linkelhette, bekerült a keresőmotorokba és sokan nagyon örülnek annak, hogy feltöltöttétek. Ezt az értéket – még ha a jelen és a jövő szabályainak nem is felelnek meg – nem szabad eltüntetnünk. Maradjanak velünk, és tekintsünk előre: foglalkozzunk a következő műlapjainkkal. Itt főleg a külföldi alkotásokra gondolok, logikus okokból.
Szabályok és kivételek
Teljesen érthető, hogy a fentiek alapján számos olyan mostantól publikált műlap kerül reflektorfénybe, amely látszólag nem fér bele a fenti szabályozásba, de mi mégis „kiengedjük”. A főszerkesztői munka minden esetben nehéz feladat és számtalan szubjektumot is figyelembe kell, hogy vegyen. Fontosnak tartjuk, hogy az értékeket, főleg a veszélyeztetetteket is bemutassuk, és igen néha a rossz példákat is szeretnénk a világ elé tárni, hogy ezzel is segíthessünk a fejlődésben, az épülésben.
Ezért kérlek benneteket, hogy ne mutogassatok ujjal ezekre az esetekre. Bizonyára lesz több olyan műlap, amelyeket ki fogunk engedni, kivételekként. De ha valaki „arra utazik”, hogy következetlenül úgyis kiengedjük, és azzal érvel, hogy „de azt a másikat is kiengedtük”, annak csak azt tudjuk mondani, amit már sokszor sugalltam. Vagyis ez itt nem egy robotmunkában, hanem emberek által üzemeltetett weboldal, a főszerkesztők bizalmával visszaélni pedig csúnya dolog…
Óriási dolgot építünk itt közösen, és – bár sokáig nem hallottam meg, amit főszerkesztő társaim, és több aktív és értékes tagunk ordított a fülembe, miszerint – a felelősségünk is egyre nagyobb. Ez az izgalmas közös játék már sokkal több annál, mint az első 1-2 évben. Ha nagy szolgáltatókkal akarom rettentő nagyképűen összehasonlítani a lapot, akkor valahol a Wikipédia és a Panoramio között vagyunk, véleményem szerint. „Közösségű szerkesztésű művészeti adatbázis”, ebbe a fogalomba kell beleélnünk magunkat és bízom benne, hogy továbbra is mindannyian megtaláljátok benne azt, ami örömet okozhat nektek!
Hosszú voltam, megint. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet!
Bejegyzés megtekintés: