Hadik Magda (Ópécska, 1914. június 1. - Budapest, 2004. május 2.) 1952-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál, Barcsai Jenő és Ferenczi Béni tanítványaként. Férje, Bódi Ferenc a csurgói Református Gimnáziumban kapott történelem tanári állást, ezért Csurgóra költöztek. Hadik Magda művészi pályája is Csurgón kezdődött. Itt mintázta első agyagszobrait. A szocialista realizmus idején nem találta helyét, főként saját szórakoztatására alkotott.

Művészetének központjában az ember, az emberi érzelmek álltak. Kisplasztikákat, érmeket, köztéri szobrokat egyaránt készített. Szívesen mintázta kisgyermekek szobrait, annál is inkább mert saját gyermeke nem volt. Csurgóhoz való kötödése egész életében végigkísérte. A gimnázium gyönyörű parkjában áll Nagyváthy János emlékműve. https://www.kozterkep.hu/11842_nagyvathy_janos_emlekoszlop_csurgo_hadik_magda_1992.html

Visszaemlékezésében így ír Csurgóról:
„Egyszóval semmi dolgom nem volt, csak öröm és a boldogság. A férjem azonnal mutatni akarta Csurgót, megcsodálta a gesztenyefasornak szinte a templomszerű összehajlását. Csodáltam ezt a hangulatot, azokat a gyönyörű fákat, mind-mind a múltról beszélt. Csak a madarak csicsergése volt a jelen.”

Dr. Dávid Katalin művészettörténész így vall művészetéről: „ Alkotói világának középpontjában az ember áll, róla beszél minden művében: örömök és szenvedések, boldogság és elhagyatottság, vidámság és szomorúság formálódik képpé a művekben. A tánc mellett a gyász, a magány mellett a szerelem egyaránt témája szobrainak.”

Végrendeletében fennmaradt alkotásainak többségét megosztva a csurgói és makói múzeumra hagyta. Ebből a hagyatékból hozták létre 2005-ben Hadik Magda szobrászművész állandó kiállítását a helyi múzeumban, melyet az idén én is meglátogattam. A kiállításról készített képek a csatolt mappában láthatók.

Csurgóra egy év után én is visszatértem, különös varázsa van ennek a Somogy megyei kis városnak. A Református Gimnázium parkja maga a történelem, az irodalom, ötvözve a természettel.