Igen, ejj de nagy a csend. Ennek számos oka van. Egyrészt hogy egy test és egy lélek tartozik a halmazomba, aminek köszönhetően sajna szét is csúszott az időhorizont.
A lényeg persze mindig az, hogy mit álmodunk és nem az, hogy mivel ébredünk. Őőőő, vagy pont fordítva?... Nem is tudom már, minden kezd összemosódni.
Mindenesetre tovább bővülünk, hízunk és boldogulunk, de a beígért szoborlap-megújulás csak nem gyün. Bevallom, hogy derekasan kettétörtek a vágyaim a saját éjjeli munkáimat illetően, amiből kifolyólag csitító és baráti üdvözlettel ölelem minden kedves szoborszerető társamat és sok-sok melegséggel üdvözlök minden idetévedő érdeklődő szerzetet.
Egyébként nem igaz, hogy nem csinálok semmit. Hazafelé a villamoson-buszon folyamatosan azon jár az agyam, hogy mit, hogyan és merre. Csak tudod.. mire hazaérek, hát igen. Addigra más dolgok kerülnek fókuszba, ejj. Még a végén megárt ez a sok szó.
