Ez a hét a megjelenések hete. Vasárnap keresett meg a Magyar Narancs újságírója, Bajnai Zsolt, hogy van-e érkezésem egy gyors riportra. Ha még aznap lelevelezzük, akkor az eheti Karácsonyi duplaszámban benne leszünk. Hmm... van ennél izgalmasabb kérés? Lassan egy évtizede veszem a lapot, nem tudtam nemet mondani. Jöttek is hamar a kérdések, mentek gyorsan a válaszok, és a mondottak, valamint Zsolt saját élményei alapján megszületett a cikk, ma reggel pedig landolt is a postaládámban.

Beüzemeltem a szkennert, és tessék, itt az eredmény:


Fontos kiemelni, hogy a cikk egyenes előzménye ez a blogbejegyzés - hajrá, Gyigyi!

Megint csak a tegnapi szavaimat tudnám ismételni, és egyre hangosabban kifejezni, hogy mennyire örülök, hogy együtt dolgozunk!

Végül és nem utolsó sorban nagyon köszönjük Bajnai Zsoltnak és a Magyar Narancsnak, hogy ilyen nagy segítséget nyújtott a köztéri szobrok népszerűsítésében és kis közösségünknek kellemes meglepetést szerzett!

Mindenkinek ezzel a cikkel kívánom, hogy legyen értékes az év vége!