Evezős emlékművek a Margitszigeten
Kisfaludi Júlia az emlékkövek rejtélyének megfejtéséről az alábbiakat írta a BUDAPEST című folyóirat 2007 áprilisi számában:
„Tucatnyian futnak el mellettük – pillantást sem vetve rájuk. Napjában több százan sétálnak el előttük, de közülük néhányan, ha észreveszik őket. Evezős emlékköveket szabadított ki a vegetáció s a múló idő fogságából idén tavaszra a vizes sportág tisztelőinek és művelőinek köre, jelentést adva régi jeleknek.
Töredéknyi, kopott, olvashatatlan feliratú kő a Margitsziget Deák Kajak Clubjának vízitelepétől északra, a kerítés és a futópálya közé beszorulva. Sem a városlakók, sem az itt edző sportolók, sem maguk az evezősök nem tudják, hogy az evezőssport egy elfelejtett emlékéről van szó. Annál többet, hogy „első világháborús emlékmű, alkotója ismeretlen” még a kutatónak, Rajna György sem sikerült megtudnia róla. Budapest köztéri szobrainak katalógusa, Budapesti Városvédő Egyesület, Bp. 1989.) Csak a legidősebb evezősök ismerik a titkot. Emlékeznek arra, hogy a Margitsziget déli végének pesti oldalán szinte egymást érték az evezős klubházak, sporttelepek, hogy e sportág szíve itt dobogott.
Már csak ők emlékeznek arra is, hogy a pesti Duna-ágban rendezett versenyek az egész várost megmozgató, több ezer nézőt csalogató események voltak hajdanán. Az első világháború az itt működő klubok tagságát sem kímélte. A gazdasági-társadalmi rend helyreállítását, megszilárdulását követően aztán – tudják ezt is néhányan az emlékezők -, az 1920-as évek második felétől valamennyi egyesület megemlékezett hősi halottairól.
Ahol ez a kő ma áll, azon a partszakaszon, a Margitszigeti Gyógyfürdő Igazgatóságától bérelt telken állt a NEPTUN Evezős Egyesület 1901-ben emelt kőháza. 1923-ban döntöttek arról, hogy a világháborúban elesett sporttársaknak kegyeleti jelet építenek-emelnek székhelyükön, a kertben. 1925-ben készült el. Az augusztusi avatási ünnepségről hírt adott a Nemzeti Sport, de az egylet 1925. évi jelentésének 4-5. oldalán fényképpel illusztrált beszámolót is olvashatunk róla.
E forrásokból nem tudjuk meg az emlékmű készítőjének nevét, sem a kő feliratát. Ez utóbbit azonban részben a korabeli fotó alapján lehet rekonstruálni, másrészt az egylet 1923. és 1924. évi jelentéseiben vastag gyászkeretben közli a kilenc elhunyt nevét: nevük betűit is belevésték a kőbe. Ami a vésett jelekből még látható, az a kereszt, valamint a PR és RI betűk. A Neptun Evezős Egylet emlékkövének felirata tehát így szólhatott:
PRO PATRIA
1914-1918
Békéssy Béla Enökl Viktor
Brenner István dr. Gallus Béla
Császár Elemér dr. Hegedűs Béla
Degré Lajos dr. Heinrich Ferenc ifj.
Torday Lajos dr.
Nemcsak a sziget napsütötte keleti partján, keleti belső sétányán, az „Európa ház” táblát viselő, elhagyottan álló épület északnyugati sarkától mintegy ötven méterre is torzó emlékművön akadhat meg a járókelő szeme. Már ha megakad egyáltalán a mély árnyékot adó bokrok között megbúvó, graffitivel „díszített” kőkockán.
Ez a Nemzeti Hajós Egylet 1928. október 31.-én – ugyancsak a klubház kertjében – felállított első világháborús emlékműve. Az egylet jubileumi évkönyvéből (Kertész Árpád: A Nemzeti Hajós Egylet 75 éves története 1862-1936. Bp. 1936.) megismerhetjük az eredeti műalkotást, s megtudhatjuk, hogy készítője Ohmann Béla szobrászművész (1890-1968), aki 1921 és 1936 között A Budai Iparrajziskola tanára , kerámiaműhelyének vezetője volt, s aki élete során számos síremléket, épület plasztikát készített.
A megmaradt kőtömbön még ma is kivehető a hősi halált halt tíz klubtag neve: Bazsó Fedor, ifj. Gráf Vilmos, Groffits Béla, Klözel-Koltay Aladár, Marinczer László dr., Röhrich Márton, Szabó Miklós dr., Szurmák Rezső dr,. Dedinszky Gábor, Vetter Frigyes.
A többi sportági klub (Hungária Evezős Egylet, Hunnia Evezős Egylet, Pannonia Evezős Egylet) egy-egy, a székházak, csónakházak falán elhelyezett emléktáblán örökítette meg veszteségeit. Az egyleti jelentésekből összesen 64 nevet ismerünk, köztük olimpikonok is vannak: Szebenyi Miklós és Szebenyi István, a Hungária versenyzői, az 1912. évi stockholmi olimpiai nyolcas tagjai.
A Magyar Evezős Szövetség 2006 őszén elvégeztette a süttői kemény mészkőből készült emlékjelek állagvédelmét, Az ingBAU Consult Kft. közvetlen környezetüket kiszabadította a burjánzó növényzet fogságából, a köveket letisztította, és védőréteggel vonta be.
Az evezőstársadalom idén április 15.-én, a hagyományos évadnyitó Széchenyi-emlékverseny keretében újra koszorúzással rója le tiszteletét elődei emléke előtt. Sok évtizednyi szünet után: először. S talán az erre sétálók is tudják mostantól, miért fontosak nem csak a szigetnek, a sporttörténet ismerőinek, de a városnak is ezek a sokáig elfelejtett, de korántsem jelentéktelen kövek.
„Tucatnyian futnak el mellettük – pillantást sem vetve rájuk. Napjában több százan sétálnak el előttük, de közülük néhányan, ha észreveszik őket. Evezős emlékköveket szabadított ki a vegetáció s a múló idő fogságából idén tavaszra a vizes sportág tisztelőinek és művelőinek köre, jelentést adva régi jeleknek.
Töredéknyi, kopott, olvashatatlan feliratú kő a Margitsziget Deák Kajak Clubjának vízitelepétől északra, a kerítés és a futópálya közé beszorulva. Sem a városlakók, sem az itt edző sportolók, sem maguk az evezősök nem tudják, hogy az evezőssport egy elfelejtett emlékéről van szó. Annál többet, hogy „első világháborús emlékmű, alkotója ismeretlen” még a kutatónak, Rajna György sem sikerült megtudnia róla. Budapest köztéri szobrainak katalógusa, Budapesti Városvédő Egyesület, Bp. 1989.) Csak a legidősebb evezősök ismerik a titkot. Emlékeznek arra, hogy a Margitsziget déli végének pesti oldalán szinte egymást érték az evezős klubházak, sporttelepek, hogy e sportág szíve itt dobogott.
Már csak ők emlékeznek arra is, hogy a pesti Duna-ágban rendezett versenyek az egész várost megmozgató, több ezer nézőt csalogató események voltak hajdanán. Az első világháború az itt működő klubok tagságát sem kímélte. A gazdasági-társadalmi rend helyreállítását, megszilárdulását követően aztán – tudják ezt is néhányan az emlékezők -, az 1920-as évek második felétől valamennyi egyesület megemlékezett hősi halottairól.
Ahol ez a kő ma áll, azon a partszakaszon, a Margitszigeti Gyógyfürdő Igazgatóságától bérelt telken állt a NEPTUN Evezős Egyesület 1901-ben emelt kőháza. 1923-ban döntöttek arról, hogy a világháborúban elesett sporttársaknak kegyeleti jelet építenek-emelnek székhelyükön, a kertben. 1925-ben készült el. Az augusztusi avatási ünnepségről hírt adott a Nemzeti Sport, de az egylet 1925. évi jelentésének 4-5. oldalán fényképpel illusztrált beszámolót is olvashatunk róla.
E forrásokból nem tudjuk meg az emlékmű készítőjének nevét, sem a kő feliratát. Ez utóbbit azonban részben a korabeli fotó alapján lehet rekonstruálni, másrészt az egylet 1923. és 1924. évi jelentéseiben vastag gyászkeretben közli a kilenc elhunyt nevét: nevük betűit is belevésték a kőbe. Ami a vésett jelekből még látható, az a kereszt, valamint a PR és RI betűk. A Neptun Evezős Egylet emlékkövének felirata tehát így szólhatott:
PRO PATRIA
1914-1918
Békéssy Béla Enökl Viktor
Brenner István dr. Gallus Béla
Császár Elemér dr. Hegedűs Béla
Degré Lajos dr. Heinrich Ferenc ifj.
Torday Lajos dr.
Nemcsak a sziget napsütötte keleti partján, keleti belső sétányán, az „Európa ház” táblát viselő, elhagyottan álló épület északnyugati sarkától mintegy ötven méterre is torzó emlékművön akadhat meg a járókelő szeme. Már ha megakad egyáltalán a mély árnyékot adó bokrok között megbúvó, graffitivel „díszített” kőkockán.
Ez a Nemzeti Hajós Egylet 1928. október 31.-én – ugyancsak a klubház kertjében – felállított első világháborús emlékműve. Az egylet jubileumi évkönyvéből (Kertész Árpád: A Nemzeti Hajós Egylet 75 éves története 1862-1936. Bp. 1936.) megismerhetjük az eredeti műalkotást, s megtudhatjuk, hogy készítője Ohmann Béla szobrászművész (1890-1968), aki 1921 és 1936 között A Budai Iparrajziskola tanára , kerámiaműhelyének vezetője volt, s aki élete során számos síremléket, épület plasztikát készített.
A megmaradt kőtömbön még ma is kivehető a hősi halált halt tíz klubtag neve: Bazsó Fedor, ifj. Gráf Vilmos, Groffits Béla, Klözel-Koltay Aladár, Marinczer László dr., Röhrich Márton, Szabó Miklós dr., Szurmák Rezső dr,. Dedinszky Gábor, Vetter Frigyes.
A többi sportági klub (Hungária Evezős Egylet, Hunnia Evezős Egylet, Pannonia Evezős Egylet) egy-egy, a székházak, csónakházak falán elhelyezett emléktáblán örökítette meg veszteségeit. Az egyleti jelentésekből összesen 64 nevet ismerünk, köztük olimpikonok is vannak: Szebenyi Miklós és Szebenyi István, a Hungária versenyzői, az 1912. évi stockholmi olimpiai nyolcas tagjai.
A Magyar Evezős Szövetség 2006 őszén elvégeztette a süttői kemény mészkőből készült emlékjelek állagvédelmét, Az ingBAU Consult Kft. közvetlen környezetüket kiszabadította a burjánzó növényzet fogságából, a köveket letisztította, és védőréteggel vonta be.
Az evezőstársadalom idén április 15.-én, a hagyományos évadnyitó Széchenyi-emlékverseny keretében újra koszorúzással rója le tiszteletét elődei emléke előtt. Sok évtizednyi szünet után: először. S talán az erre sétálók is tudják mostantól, miért fontosak nem csak a szigetnek, a sporttörténet ismerőinek, de a városnak is ezek a sokáig elfelejtett, de korántsem jelentéktelen kövek.
Bejegyzés megtekintés:
Kapcsolt műlapok
Budapest, 1925