Szajolban született; 1942. május 16-án. Rajztanárai a tehetséges fiatalt a művészetek irányában terelgették. Az 50-es években a Szajoli templomot restauráló Paulenda Sándornál inaskodott, s sajátította el e munkálatok fogásait. Budapestre járt szakközépiskolába, s előszeretettel tájképeket festegetett a környezetéről.
70-es évek végén Szajoli MÁV Főnökségen elektrikusként dolgozott, s felkérték dekorációs munkálatokra is. Itt két nagyobb méretű freskó is a nevéhez fűződik.
Felkérték, hogy az 1944-es szolnoki bombázás vasutas áldozatainak készítsen emlékművet, és kopjafát. A kopjafa faragását erdélyi motívumok tanulmányozása alapján végezte. Az emlékművet 1997. június 2-án avatták fel.
Összesen három kopjafát faragott. A másodikat egy balesetben elhunyt szolnoki részére készítette, ami Szolnokon a Thököly úti Tüzérlaktanya oldalában lett elhelyezve. A harmadik Pusztamonostoron a temetőben található.
2000-ben súlyos betegség következtében bal oldali végtagi bénulás következett be, s azóta saját kedvtelésére a szabadban festeget.