A Szoborlap a Szobrász-konferencián
December nyolc, reggel kilenc óra harminc perc. Hősök tere, 8 fok, szakad az eső. Gyakorlottan kikötöm a bringám a Műcsarnok mellett, elszlalomozok az esőben is csiripelő, mindent fényképező távol-keleti turisták között a múzeum bejáratáig, az oszlopsornál bevárom Bercit, aztán irány a bejárat.Meghívást kaptunk a Magyar Szobrász Társaság éves rendes konferenciájára, amelynek címe: "Akkor és Most". Ennek jegyében előadásunk címének a "Szoborlap.hu - kereshető múlt, közösségi tér" címet választottuk.
A rendezvényt Baráz Tamás, a társaság elnöke nyitotta, akinek ezúton is nagyon köszönjük a meghívást, amivel lehetővé tette, hogy szélesebb szakmai közönség előtt is bemutatkozhassunk. A megnyitót és a közgyűlést követően másodikként, de igazából első hivatalos előadásként kezdtünk mi – fejes a mélyvízbe. :]
Utánunk Kis Varsó (alkotópáros, vagyis Gálik András és Havas Bálint), majd Oláh Mátyás László és Kaszás Tamás különböző témájú előadásai következtek.Az ebédszünetet követően Wehner Tibor művészettörténész emelt ki három nagyszerű, már elhunyt szobrászt és munkásságát "A feledés homályába merülés" címmel, köztük a Szoborlapon néhány napja tárgyalt Török Richárddal.
Majd Colin Foster számolt be a jelenlegi oktatási rendszer, Doktori (DLA) képzés lehetőségeiről és nehézségeiről, közben a pécsi mesteriskola tagjainak alkotásaiból tallózott vetítést láthattunk.
Boros Géza folytatta a sort, aki Erdély Miklós izgalmas – javarészt már elpusztult - fotómozaik munkáit emelte magasra, rettentően élvezhető formában.
Végül Melocco Miklós zárta a sort, akitől őszinte és néhol keményebb kritikát kapott mind az alkotói, mind a befogadó társadalom.
Előadásunk alatt megpróbáltuk követni a vázlatot. Sokat készültünk, gondolkoztunk ugyanis, hogy miről érdemes beszélnünk, mit érdemes kiemelnünk a szakmai közönség előtt, hogyan kelthetjük fel érdeklődésüket, hogyan csinálhatunk kedvet internetes közösségünkhöz való csatlakozáshoz, kiegészítésekhez, javításokhoz. Ha nem is ragaszkodtunk a vázlathoz, sok mondanivalónk volt, folyton a másiknál lévő mikrofonért nyúltunk. :]
A következő témákat fejtettük ki:Mi a Szoborlap: kik, mit és hogyan csinálnak itt, és miért is pontosan.A lassan három éves fennállás statisztikái, tényei.Mire koncentrálunk kiemelten? Fókuszban a veszélyeztetett, elpusztult, lebontott alkotások, az elmúlt 50-60 év szobrai, különösen a kétezrelékes korszaké.Az Akkor és Most együtt élése és ennek minél jobb bemutatása.Hangsúlyoztuk a folyamatos frissességet, a lehetőségek korlátlanságát, a befejezett lexikonokkal és könyvekkel szembeni javíthatóságot, bővíthetőséget.Rajna György archívumának bemutatása: most fotókban és műlapokon, de nem elkülönítetten - a jövőben aloldalon, külön gyűjteményben és szebb közös munkát (műlapok összedrótozását) lehetővé tevő formábanKortárs alkotók minél szélesebb körű bevonása.A jövő: vagyis a Szoborlap 3.0 (ami 2010 elején indul), majd az "Alkotói tér", ami a kortárs alkotók nem köztéri munkáinak biztosít a lapon kiemelt és elkülönített megjelenést - térítésmentesen és szuper módon.
A rendezvény élvezetes, az előadások kivétel nélkül érdekesek voltak, sokféle szemléletmóddal megismerkedhettünk, új ismeretségeket köthettünk.
Boros Gézának szeretnénk itt is megköszönni a közreműködést, hogy eljuthattunk a konferenciára. A rendezvényről kiadvány is készül majd a Műcsarnok és az MSZT gondozásában, ahol egy cikkben számolunk be előadásunkról.
A rendezvényt Baráz Tamás, a társaság elnöke nyitotta, akinek ezúton is nagyon köszönjük a meghívást, amivel lehetővé tette, hogy szélesebb szakmai közönség előtt is bemutatkozhassunk. A megnyitót és a közgyűlést követően másodikként, de igazából első hivatalos előadásként kezdtünk mi – fejes a mélyvízbe. :]
Utánunk Kis Varsó (alkotópáros, vagyis Gálik András és Havas Bálint), majd Oláh Mátyás László és Kaszás Tamás különböző témájú előadásai következtek.Az ebédszünetet követően Wehner Tibor művészettörténész emelt ki három nagyszerű, már elhunyt szobrászt és munkásságát "A feledés homályába merülés" címmel, köztük a Szoborlapon néhány napja tárgyalt Török Richárddal.
Majd Colin Foster számolt be a jelenlegi oktatási rendszer, Doktori (DLA) képzés lehetőségeiről és nehézségeiről, közben a pécsi mesteriskola tagjainak alkotásaiból tallózott vetítést láthattunk.
Boros Géza folytatta a sort, aki Erdély Miklós izgalmas – javarészt már elpusztult - fotómozaik munkáit emelte magasra, rettentően élvezhető formában.
Végül Melocco Miklós zárta a sort, akitől őszinte és néhol keményebb kritikát kapott mind az alkotói, mind a befogadó társadalom.
Előadásunk alatt megpróbáltuk követni a vázlatot. Sokat készültünk, gondolkoztunk ugyanis, hogy miről érdemes beszélnünk, mit érdemes kiemelnünk a szakmai közönség előtt, hogyan kelthetjük fel érdeklődésüket, hogyan csinálhatunk kedvet internetes közösségünkhöz való csatlakozáshoz, kiegészítésekhez, javításokhoz. Ha nem is ragaszkodtunk a vázlathoz, sok mondanivalónk volt, folyton a másiknál lévő mikrofonért nyúltunk. :]
A következő témákat fejtettük ki:Mi a Szoborlap: kik, mit és hogyan csinálnak itt, és miért is pontosan.A lassan három éves fennállás statisztikái, tényei.Mire koncentrálunk kiemelten? Fókuszban a veszélyeztetett, elpusztult, lebontott alkotások, az elmúlt 50-60 év szobrai, különösen a kétezrelékes korszaké.Az Akkor és Most együtt élése és ennek minél jobb bemutatása.Hangsúlyoztuk a folyamatos frissességet, a lehetőségek korlátlanságát, a befejezett lexikonokkal és könyvekkel szembeni javíthatóságot, bővíthetőséget.Rajna György archívumának bemutatása: most fotókban és műlapokon, de nem elkülönítetten - a jövőben aloldalon, külön gyűjteményben és szebb közös munkát (műlapok összedrótozását) lehetővé tevő formábanKortárs alkotók minél szélesebb körű bevonása.A jövő: vagyis a Szoborlap 3.0 (ami 2010 elején indul), majd az "Alkotói tér", ami a kortárs alkotók nem köztéri munkáinak biztosít a lapon kiemelt és elkülönített megjelenést - térítésmentesen és szuper módon.
A rendezvény élvezetes, az előadások kivétel nélkül érdekesek voltak, sokféle szemléletmóddal megismerkedhettünk, új ismeretségeket köthettünk.
Boros Gézának szeretnénk itt is megköszönni a közreműködést, hogy eljuthattunk a konferenciára. A rendezvényről kiadvány is készül majd a Műcsarnok és az MSZT gondozásában, ahol egy cikkben számolunk be előadásunkról.
Bejegyzés megtekintés: