Ferenczy István lappangó alkotásait sokan és sok helyen keresték. Nagyon sok közülük látható már, de a mesternek vannak rejtőzködő, kicsit nehezebben megtalálható műalkotásai is. Pedig élnek, és itt vannak velünk.
Kettőt szeretnék most felfedni és kalandos sorsukat kicsit bemutatni. Ehhez tartozik egy családi történet, mely hitelesen írja le a két szobor születését. "1840 táján évekig élt Ruszkicán a mester. Itt találta meg a gyönyörű rózsaszín-szürke erezetes "Magyar karrarai" márványt, mely végre alkalmas volt szép büsztök megmunkálására.
Maderspach Károly, Ruszkabányai bányatulajdonos és vasgyárigazgató ismeretségén keresztül talált rá a márványlelőhelyre. Ismeretségük barátsággá mélyült az itt eltöltött évek alatt. E barátság emlékére született két gyönyörű mellszobor." Az egyik Maderspach Károlyt ábrázolja, ki hídépítő mester is volt, és akivel közös munkája lett volna Ferenczynek 1838-ban a Pestet-Budát összekötő állóhídpályázaton, ha nyertek volna. A mai Lánc-híd mögött, közös pályázatuk a második helyen állt. Maderspach Károly szobrát először a Ruszkicai vasöntödében öntötték ki, hogy mikor, azt pontosan nem tudjuk. Erről a szoborról, egy elég rossz minőségű képünk maradt.
A másik szobor Maderspach Károly feleségét, Buchwald Franciskát ábrázolja, kit Haynau gyalázatos módon megvesszőztetett az 1848-as magyar szabadságharc támogatásáért. Férj és feleség a magyar nemzet szabadságáért vívott harcok áldozata lett. Ma mindkét szobor megtalálható és látható, de erről majd a következő részben írok.
