Ady Endre szerelmes volt egy szoborba
A költő románca az Operaház szfinx szobrával viszont fájó véget ért.
Talán kevesen tudjátok, de Ady Endre szerelmes volt egy oroszlántestű, ámde igen hideg egyiptomi hölgybe is. A románc azonban elég csúnya véget ért. A különös kalandot Krúdy Gyula is megörökítette, aki gyakran kísérte el a költőt görbeestéin.
Két titokzatos, méltóságteljes szfinx immár 120 éve őrzi a budapesti Operaházat. Az oroszlántestű női alakokat az akkor huszonhat éves Stróbl Alajos faragta ki carrarai márványból. Bár első pillantásra egyformának tűnnek, a szobrok karakterükben mégis különböznek egymástól. A Hajós utcai oldalon lévő maszkot tart a mancsaiban és mosolyog, míg a Dalszínház utcai egy babérkoszorút szorongat bánatos arccal.
A szfinx szobrok már a kezdetektől igen nagy népszerűségnek örvendtek. A környékbeli gyerekek a mai napig megpróbálnak felkapaszkodni rájuk. Sőt az arra járó bulizó fiatalok is gyakran felpattannak valamelyik szfinx hátára az éjszaka mámoros hangulatában.
Nem volt ez másképp a századforduló környékén sem. Ady Endre is az egyike volt azoknak az éjszakai lumpolóknak, akik megpróbáltak felülni a hűvös egyiptomi asszony hátára. Ráadásul az anekdota szerint Ady egyenesen szerelmes volt az egyik szfinxbe. Véleménye szerint ugyanis, a Dalszínház utca sarkán lévő szomorú arcú szobor Lédához hasonlított.
Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvében írta meg, hogy egy átmutatott éjszaka után, hiába hívták a borozóba, Ady inkább megpróbálta elcsábítani a márványszívű oroszlán-hölgyet - nem túl nagy sikerrel.
“A Szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira.
- Hát ha nem jössz, viszlek! - kiáltotta ő a magasban és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát.
A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.
- No, ennek kampec - gondolta magában a Jóbarát, mert az ilyen válságos pillanatokban az embernek mindig a legegyszerűbb szavak szoktak eszébe jutni.
A költő egy másodpercig vagy kettőig holt mozdulatlanságban feküdt Szerelme lábainál.
- Ó, a nyomorult! - hallatszott egy fájdalmas nyögés a hajnali sötétségbe borult lépcsőkről. Ilyen hangon nem a költeményekben, hanem az életben szoktak beszélni..."
/Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái/
Ady azonban nem halt bele a szerelemi kalandba. Besiettek a borozóba, és orvost hívtak. A doktor rövid vizsgálódás után megállapította, megállapította, hogy a költő koponyáján a legkisebb karcolás sincs, így nem is hitte el a történetet.
A két oroszlántestű hölgy azóta is méltóságteljesen fekszik az Operaháznál, és továbbra is hidegen ellenáll az éjszakai kalandorok ostromának.
Horváth Emese cikke, forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ady-endre-szerelmes-volt-egy-szoborba/
A Szeretlek Magyarországra írt szobros cikkeimhez sok segítséget és ihletet ad a Köztérkép, ezért Tamás kérésére ezeket az írásokat itt is publikálom. Remélem nektek is tetszenek.
Két titokzatos, méltóságteljes szfinx immár 120 éve őrzi a budapesti Operaházat. Az oroszlántestű női alakokat az akkor huszonhat éves Stróbl Alajos faragta ki carrarai márványból. Bár első pillantásra egyformának tűnnek, a szobrok karakterükben mégis különböznek egymástól. A Hajós utcai oldalon lévő maszkot tart a mancsaiban és mosolyog, míg a Dalszínház utcai egy babérkoszorút szorongat bánatos arccal.
A szfinx szobrok már a kezdetektől igen nagy népszerűségnek örvendtek. A környékbeli gyerekek a mai napig megpróbálnak felkapaszkodni rájuk. Sőt az arra járó bulizó fiatalok is gyakran felpattannak valamelyik szfinx hátára az éjszaka mámoros hangulatában.
Nem volt ez másképp a századforduló környékén sem. Ady Endre is az egyike volt azoknak az éjszakai lumpolóknak, akik megpróbáltak felülni a hűvös egyiptomi asszony hátára. Ráadásul az anekdota szerint Ady egyenesen szerelmes volt az egyik szfinxbe. Véleménye szerint ugyanis, a Dalszínház utca sarkán lévő szomorú arcú szobor Lédához hasonlított.
Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvében írta meg, hogy egy átmutatott éjszaka után, hiába hívták a borozóba, Ady inkább megpróbálta elcsábítani a márványszívű oroszlán-hölgyet - nem túl nagy sikerrel.
“A Szfinx makacsabb volt ezen a hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira.
- Hát ha nem jössz, viszlek! - kiáltotta ő a magasban és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát.
A kőszívű megnyergelése azonban most sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.
- No, ennek kampec - gondolta magában a Jóbarát, mert az ilyen válságos pillanatokban az embernek mindig a legegyszerűbb szavak szoktak eszébe jutni.
A költő egy másodpercig vagy kettőig holt mozdulatlanságban feküdt Szerelme lábainál.
- Ó, a nyomorult! - hallatszott egy fájdalmas nyögés a hajnali sötétségbe borult lépcsőkről. Ilyen hangon nem a költeményekben, hanem az életben szoktak beszélni..."
/Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái/
Ady azonban nem halt bele a szerelemi kalandba. Besiettek a borozóba, és orvost hívtak. A doktor rövid vizsgálódás után megállapította, megállapította, hogy a költő koponyáján a legkisebb karcolás sincs, így nem is hitte el a történetet.
A két oroszlántestű hölgy azóta is méltóságteljesen fekszik az Operaháznál, és továbbra is hidegen ellenáll az éjszakai kalandorok ostromának.
Horváth Emese cikke, forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ady-endre-szerelmes-volt-egy-szoborba/
A Szeretlek Magyarországra írt szobros cikkeimhez sok segítséget és ihletet ad a Köztérkép, ezért Tamás kérésére ezeket az írásokat itt is publikálom. Remélem nektek is tetszenek.
Bejegyzés megtekintés:
