A Szkopje 2014 projekt keretében (melynek költsége becslés szerint elérhette az 500 millió eurót is) kulturális-, kormányzati épületek létrehozása, új hidak építése, mintegy 40 monumentális szobor alkotása, épületrekonstrukciók látvány és szórakoztató elemek telepítése történt.
A projekt megosztotta a társadalmat, a szakembereket és feszültségeket gerjesztett a régióban. A kritikusok – ki-ki vérmérséklete szerint – ármánynak, merényletnek nevezték a tervet.
A projekt kulturális hatását Szkopje felvirágoztatására akarják kihasználni, jellemzően a régmúltba forduló elemek alkalmazásával erősítik Macedónia identitását. A büszke múlt megjelenítése megdöbbentő eredményt hozott.
Valentinának a projekt előtt kis műhelye volt Szkopje külterületén. A meglepetés az, hogy mind a Macedóni téren – ahol a Harcos szobrot jegyzi – mind a II. Fülöp téren grandiózus alkotások megvalósítására kiírt pályázatokat elnyerte (ezen a téren szinte minden szökőkút kivitelezésében részvett, ez pedig nem kevés), majd megalkothatta a 30 m magas Porta Macedónia diadalívet.
A nagyon távoli múltba fordulásnak, meglehet a belpolitikai magyarázata. Macedóni kétnemzetiségű ország: macedón és albán. Talán érzékelhető a kulturális feszültség – emiatt nehéz lenne egyensúlyozni napi szinten a kívánatos alkotások között, bár erre is van példa. Nehezen vitatható viszont az ősi múlt, ám ennek elyen mértékű kisajátítása szomszédsági feszültségeket teremt. Az eredmény azt mutatja: az államvezetés döntött a Szkopje 2014 projekt üzenetét illetően.
Ebben kapott kiemelkedő szerepet Valentina Štefanovská, így – stílusával – meghatározó bélyeget adott a hatáskörébe adott műveknek, amelyek súlyát tekintve meghatározóak lettek Szkopje új képét illetően. A szobrai általában szökőkúttal kiegészítettek, ill. egyenesen szökőkutak. A „Harcos lovon” ezen túl multimédiás – quadrofon hangzású zenével színes világítással. Azt azért a javára lehet írni, hogy a hajdan üres Macedónia tér nem általa lett áttekinthetetlenül zsúfolt. Aki megszámolja: kilenc szobor van egy téren…